Január 22-én lezajlott a központi középiskolai felvételik első köre a hagyományos négyosztályos gimnáziumokba, szakközépiskolákba. A diákok magyar nyelvtanból és matematikából adhattak számot tudásukról, illetve talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk, a tudatlanságukról. Érintettség okán kérek most szót és adresszálom mindazt, amit írok, azoknak, akik döntési helyzetben vannak. A rendszer nem tökéletes, de van még mit rontani rajta.
Vágjunk is bele a közepébe! Valami komoly baj van. Vagy a felvételizők általános tudása nem felel meg az elvárt szintnek, vagy az elsajátítandó tananyag minősége nem üti meg a felvételihez szükséges mércét. Bármelyik is a probléma, a magyar 14 éves korosztálynak az elmúlt években nyújtott felvételi teljesítménye rendkívül aggasztó jeleket mutat.
Csak röviden: a középiskolai felvételi az egyetemihez hasonlóan két szintből áll (vö. sima és emelt szintű érettségi). A hagyományos középiskolákba a sima központi, az ún. elit gimnáziumokba pedig tehetséggondozó felvételi megírása szükséges. A diákoknak mindkét esetben nyelvtan és matematika feladatsorokat kell megoldaniuk, a különbség annyi, hogy a tehetséggondozó feladatsor kicsivel több tudást, a matematika esetében pedig több logikát, gondolkodást, és egyszerű összefüggések felismerését teszi szükségessé.
Kezdjük a 25-én lezajlott normál központi felvételivel, annak is a matek részével (a nyelvtan olyan mértékben volt egyszerű, hogy arra nem érdemes karaktert vesztegetni, ha valakinek mégis ingerenciája van, itt belenézhet, itt meg javíthatja). A matematika sor - ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni - egy fokkal ugyan nehezebb a nyelvtannál, de hangsúlyozni szeretném, hogy a feladatok a törtekkel való osztás és szorzás, egyenletfelírás, egyszerűbb szöveges feladatok és természetesen az elmaradhatatlan százalékszámítás spektrumát egyetlenegyszer sem lépik át. Azaz, ha tetszik, azt a tudást kérik elvileg számon a diákokon, amit 8 év alatt, általános iskolai tanulmányaik során el kellett sajátítaniuk.
Vagy mégsem?
Vagy mégsem. Nézzük csak meg az elmúlt évek felvételi statisztikáit:
A központi írásbeli felvételi dolgozatok eredményei (átlagpontszámok)
Forrás: Oktatási Hivatal
/A matematika és a nyelvtan írásbeli feladatsor esetében is max. 50 pont teljesíthető külön-külön./
Ahogy a fenti diagramon látszik, az elmúlt 3 év felvételi eredményei (hangsúlyozzuk újra: azok viszonylag egyszerű mivolta ellenére) siralmasak. A diákok összesített eredménye egy általános iskolai dolgozat elégséges abszolválásához is édeskevés lenne. A diákok az összesen megszerezhető pontok kb. felét viszik haza.
Láthatóan hatalmas különbségek vannak a nyelvtan és a matematika eredmények között. Miközben a nyelvtan esetében a felvételiző diákok a pontszámok átlagosan kb. 60%-át gyűjtik be, addig az összesített matematika eredmények a 40%-os szintet nyaldossák úgy, hogy 2010-re ez az arány 33%-ra csökkent. A felvételizők jelentős többsége bizony szó szerint is féltudásúnak tekinthető.
Valamivel jobb a helyzet a tehetséggondozó írásbelik esetében (ezek megírására egyébként most szombaton kerül sor). De azért halkan tegyük hozzá, hogy ezek a gyerekek kerülnek be Magyarország elitgimnáziumaiba, középiskoláiba, ők a jövő zálogai.
A központi tehetséggondozó írásbeli felvételi dolgozatok eredményei (átlagpontszámok)
Forrás: Oktatási Hivatal
/Tehetséggondozó felvételit 2009 óta tartanak, ezért ez az elmúlt két év statisztikája./
Az összesített eredmények 60% körüli szintje azonban még mindig siralmasnak tekinthető, számításba véve, hogy ez az eredményszint az elégségeshez is éppen csak hogy elegendő. A nyelvtant közepes szinten (kb. átlag 70%-on), a matekot 2009-ben 60, 2010-ben viszont már csak 40% körüli eredménnyel teljesítették a tanulók.
A fentiekből logikusan két feltevés adódik: 1. vagy az általános iskolai tananyag kevés a felvételi minimum jó szintű teljesítéséhez, vagy 2. a felvételin elvárt tudásszint túl magas, nem alkalmazkodva az elsajátított tananyag szintjéhez. A magam részéről csak megerősíteni tudom a fentebb megfogalmazottakat, azaz a felvételin elvárt tudásszint, ill. a feladatok nehézségi foka messze nem indokolja a felvételik ilyen gyatra eredményeit. Azt állítom, hogy nem a felvételi minőségével van gond (sőt, az elvárt tudásszint éppenhogy alacsony), hanem a gyerekek felkészültségével, alaposságával, elköteleződésével és motivációival. És persze a tanárok felkészültségével, alaposságával, elköteleződésével, motivációival.
Tisztában vagyok vele, hogy a fenti problémára nincs instant, azonnal ható megoldás. Ahogy az eredmények is hosszú folyamat következményei, úgy a problémák pontos azonosítása, az okok feltárása és a megoldási javaslatok megtalálása is hosszú időt fog igénybe venni. Ha van rá elköteleződés. És miért is ne lenne? Egy ország oktatási rendszerének megfelelő működése kulcsfontosságú annak jövője szempontjából és ezt még csak különbösebben magyarázni sem kell.
