„He who controls the dancefloor, controls the people”
(Dr. Dre, 2pac - California Love)
A T. Hatóságnak igaza van: a hatályos jogszabály szerint valóban nem lehet délután öt órakor cúna szavakat tartalmazó dalokat játszani a rádióban, még akkor se ha Shakespeare nyelvén mondja az afroamerikai dalnok, hogy „te csak egy b..szógép vagy, aki a prostikból él”. De.
A döntés jogszerűségét mindössze egyetlenegy célcsoportban tudják majd meggyőzni: a tévé azon nézőit és a rádió azon hallgatóit, akik szerint „a jó dolgokból már nem maradt semmi”, és egész nap csak ömlik a genny mind az ötven csatornán. Nem is beszélve arról, hogy a jobboldalra gondosan rámázolt humortalanságot és prüdériát egy jó darabig megint nem lehet majd lemosni.
Aztán: biztos, hogy az év utolsó heteiben, ráadásul ilyen pergőtűzben kell foglalkozni azzal, hogy mi is történt szeptember 3-án, 17 óra 53 perckor? Jóval nagyobb öngól ez: szilveszterkor lesz egy pár házibuli, ahol arra rugóznak majd térdből, hogy „It's on motherfucker” - amitől a jó erkölcs nevében akarták megóvni azokat fiatalokat, akik jó eséllyel (eddig) még csak nem is hallottak róla. Külön bónusz, hogy egy olyan számról beszélünk, amely már az első két sorában elküld minden politikai korrektség-párti hivatalt a francba.
A helyzet az, hogy az esetnek köszönhetően újra létezik a Tilos Rádió. Bevallom, én magam azt hittem, hogy a szívemnek oly' kedves Kultiplex-szel együtt ez az adó is eltűnt, de nem: Szalaiék ismét a közbeszéd részévé tették. Lehet majd tüntetni mellette, ellene, esetleg a kettőt egyszerre. És igen, így lesz (újra) ellenzéki média.
Gumicsont ez már megint, talán még M. Giorgio Richárd cukorkája is bele van töltve.
De addig is:
Valamint: