A Csehszlovák Kommunista Párt helyzetéről szólva Leonyid Brezsnyev úgy fogalmazott: a nagypolitika mélyszerkezete, a béketábor karakterrajza, politikai természete csak e két lehetőséget kínálja számukra: szövetség vagy felmorzsolódás. „Önök is tudják, hogy a szövetségkötés embere vagyok, ezért a CSKP barátja is. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a csehszlovák kommunista gondolat megkapja méltó helyét az imperializmus elleni harcban és általában a politikai életben is” – szögezte le a főtitkár.

  Tisztújított a Kereszténydemokrata Néppárt, és mivel előzőleg szárnyra kapott a hír, hogy vannak a párton belül olyanok, akik megunták a dolmányon való pitykelétet, ezért úgy tűnt: tétje van a dolognak. Ha azt veszem, hogy a 276 tagú választmányból 223-an szavaztak, ebből 209-en Semjén Zsoltra, akkor kb. annyira tűnik fontosnak a dolog, mint az, hogy vajon mivel tartja karban a hangját Fásy Ádám. Az ő (mármint Semjén...) személye pedig garancia arra, hogy a KDNP – nevével ellentétben – világnézeti pártként a Fideszhez hozzáindázva lébecol majd jó darabig. Meg hát az is igaz – innen üzennék a kényszeredett orbánfóbiás nyivákolóknak – hogy a miniszterelnöknek igaza van: Magyarországon akkor történnek a Nagy Dolgok, ha van egy centrális erőtérben terpeszkedő politikai erő, amely meri és tudja is jól használni a hatalmat. Ilyen körülmények között az ideológiai pártcsíráknak nem terem sok babér.

  Viszont ha mindez tényleg ennyire egy- és törvényszerű, akkor nem értem, hogy Orbán Viktor miért kommentálta úgy az eredményt, hogy épp csak egy rozsdás FKGP-tábla hiányzott a kezéből, háta mögött pedig – akinek volt szeme, látta - vészjósló Giczy-portrék tűnek fel powerpointon. Ennyire veszélyes lenne egy önálló, karakán programmal, markáns arculattal kiálló KDNP? Mert momentán – valljuk be – tényleg nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi is ez a párt, és mi szükség van rá? A történelmi legitimációt leszámítva persze, hiszen a 92 éves MSZP-n kívül nincs más történelmi párt a palettán, rendszerváltó is csak egy, speciel épp a Fidesz. 

  Arra már nincs szükség, hogy megcsinálják az anti-szadeszt, mert nincs Szadesz. Van Jólét és Szabadság persze, de róluk azt hiszem legfeljebb a viccrovatban lesz érdemes írni. Van három másik ellenzéki párt, de azokhoz viszonyulni még ellenpéldaként is ciki. Meg felesleges is: néhány hónap alatt egymástól és a Zordas fideszfasizmustól függetlenül is kitermeltek magukból egy-egy független képviselőt. Önálló arculatuk pedig deklaráltan nincsen. „A KDNP a keresztény értékeket magukénak valló emberek pártja, olyan gondolatoknak, véleményeknek ad hangot, amelyek talán a polgári oldal teljes táborán belül nem minden esetben élveznek többséget, de egy kereszténydemokrata számára fontosak” - írják magukról, és ez bizony néha igen faramuci dolgokhoz vezet. Kedvenc példám Gulyás Gergely esete az abortusszal és a kereszténydemokratákkal, amelyet Szőnyi Szilárd fogalmazott meg igen tömören és frappánsan. Ez is nagyon szép, az elvek fontosak, hogyne. Csak ha azok egyre többet fognak ütközni a kormányzati munka pragmatizmusával, akkor abból bizony vagy csúnya haragszomrád lesz, vagy összeölelkezős bukás.

  Momentán olyan kegyelmi pillanat állt elő a KDNP számára, amilyen létezése során eddig soha. Ha világnézeti pártként kíván továbblépni, akkor akár tét nélkül is felépítheti magát – ehhez persze el kell hagyni a házibuligyilkos népi jobbos manírokat éppúgy, mint az álmosító dörmögéssel előadott tanáruras kioktatásokat és a gengszteresen menő fehér öltönyöket. Ja és a vasárnapi nyitva tartás gumicsontja is mehet a levesbe. Ott az Acton Intézet, vagy a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet, kiindulópontnak mindkettő nagyon jó. B-változat: ha pedig tényleg a varsói gyorssal akarunk terepasztalozni, akkor nem árt leszögezni: ahhoz két, azaz két, jobboldali, azaz jobboldali párt kell, némileg eltérő arculattal, mert igaz, hogy a lokomotívot a kommancsok kifingása indította be igazán, de a választási lehetőség tartja azóta is mozgásban. Hogy lassul is közben néha, az egy dolog. 

  Nekünk a választás helyett ilyen plebejus izék fura szövetsége jutott, ahol még az lenne a legkevesebb, hogy ezek közül nem a néppárt nevű a néppárt, és messze nem a valamikori fiatal demokratáké a legalacsonyabb átlagéletkorú frakció.