Magyarországon a tavalyi EP-választás óta robog a „varsói gyors”. A sokat sejtető eredményeket hozó időközi választásokat (Ferencváros, Pécs, Józsefváros)  leszámítva ugyanis ez a voksolás volt az első olyan konkrét eredmény, amely felvillantotta a posztkomcsi utódpárt teljes széthullásának lehetőségét. Öt évvel ezelőtt Lengyelországban ez a hadművelet olyan jól sikerült, hogy azóta két jobboldali párt határozza meg a polák közéletet: a józanabb, konzervatív politikát folytató Polgári Platform (PO), valamint a kicsit harciasabb, szolidan EU-szkeptikus, markánsan oroszellenes „Kaczynski-párt”, a Jog és Igazságosság (PiS).

  Az ő MSZP-jük, az SLD pedig gyakorlatilag tehetetlen kibicpozícióban van. Aligha csoda, hogy lassan mindenki elkönyvelte Lengyelországot valamiféle konzervatív bezzegországnak, ahonnan messzire lettek kergetve a kommunisták, testületileg rühellik Putyint, az ilyen SZDSZ-szerű izékkel pedig nem is tud mit kezdeni a mélyen katolikus lengyel nemzet, a felesleges progresszív eszméknek pedig ezért itt még múzeuma sincs. Aztán még foci-Eb-t is rendezhetnek, és kannásbor helyett is zubrowkát isznak.

   Itt köpött bele a levesbe Janusz Palikot. Az egyes fotókon Dörner Györgyre, Rátóti Zoltánra és Fabio Capellóra egyszerre hajazó fickót valahogy úgy képzeljük el, mint Gyurcsány Ferenc és Tomcat Tamás furcsa keverékét. Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a lengyel baloldal (?) megmentőjét a polgári elveket valló PO-ból szalajtották, és végképp teljes a káosz. Akkor lássunk neki a tisztázásnak: Palikot bőre alatt is pénz van, lévén az üzleti szférából lépett be a politikába, ahol imád feltűnést kelteni sajtótájékoztatóin és a blogján. Hol provokatív pólóban követeli a homoszexuálisok egyenjogúságát (igen, még mindig Lengyelországban vagyunk), hol egy műbrével és egy pisztollyal a kezében fejti ki álláspontját a lengyel E. Zanett-ügyben, máshol pedig azt magyarázza, hogy szeretne egy olyan Lengyelországot, ahol egyszer majd egy fekete zsidó is lehet elnök. Blogposztjaiban pedig az elhunyt Lech Kaczynski felelősségét pedzegeti a szmolenszki tragédiában, vagy Jaroslawét, amikor éppen egy PiS aktivistát lőtték le. 

  Palikot szeretné szétválasztani az egyházat az államtól és kiegyensúlyozott viszonyt ápolna az oroszokkal. Modern, felvilágosult társadalomról beszél unos-untalan, és inkább a kultúrára költene, mint hadseregre. Ez már vegytiszta Feri. Sőt: abban is a mi túlmozgásos főbloggerünkre hasonlít, hogy nem egyértelműsíti: pontosan milyen politikai formációban képzeli el a jövőjét, egyelőre ő is kivár. Janusznak azért kellett létrehoznia a maga Demokratikus Koalícióját, mert ő bizony a szocikkal bútorozta volna össze pártját, a PO-t. Na ez már ott is sok volt, ezért Palikot bejelentette: decemberben kilép. De hogy egyesül-e az SLD-vel, vagy hogy egyáltalán baloldali politikát fog folytatni, arról mismásol, és azt a hülye szöveget erőlteti, amiben gyakran szerepel a „meghaladott ba-l és jobboldaliság”, az „összefogás”, meg a többi unalmas politikai jelszó.

  Egy biztos: Palikot szereti, ha pezseg körülötte a levegő. Ne tévesszen meg senkit az az alapvető különbség, hogy Palikot rajongói elsősorban fiatalok, Gyurcsány derékhadát pedig olyanok szépkorúak teszik ki, akiket személyesen simogatott meg Kádár János, vagy Rákosi Mátyás. A jelenleg kormányzó PO hamarosan megszorításokra kényszerül majd (ahogy elképzelhetően az Orbán-kormány is), ami sok aktív pályakezdőnek nem fog tetszeni; a PiS pedig sok fiatalnak túl öreguras és fásult (ahogy az Orbán-kormány számos tagja is már most az). Az se zavarjon senkit, hogy Palikotnak nincs olyan morális nullpontja, mint az őszödi beszéd: egy hasonlóan jó behatárolható, markáns és gusztustalan mozzanat valóban nem emelhető ki, de hát ez az ember politikai arculatát jórészt közönséges halottgyalázásra építi.

  És valószínűleg működik, egykori párttársai úgy számolnak, hogy ha sikerül pártot formálni mozgalmából, akkor Palikot szövetsége 2011-ben bejut a Szejmbe. Mivel mostanában úgyis (helyesen) hangosan dübörög a „polákvengerdvábratanki” a nemzetközi együttműködés rendszerében, nem árt majd figyelni erre.

  Két nagy és nagyon egyszerű tanulsággal majd erről a demokrácia nevű hogyhívjákról: az első az, hogy ha ekkora a hegemónia, akkor senki ne csodálkozzon ha egy jobboldali szakadár csinálja meg az új ellenzéki erőt. A másik pedig az, hogy ha nagyon szar a helyzet és/vagy nagyon szarul kormányzol, akkor olyan alakokat is helyzetbe hozol, mint Janusz Palikot és Gyurcsány Ferenc, jöjjenek akármilyen életidegen programmal.