Úgy látszik, Krausz Tamás a múlt héten napokra bevette magát a Népszabadság hadiszállására, hogy a publicisztika rovatot szerkessze. Így most úgy reagálhatok a Népszabadság véleménycikkeire, mint korábban tettem sorozatban a Népszaváéira. Nem lesz ebből állandó gyakorlat, nyugalom. Böcskei Balázs és Kiss Viktor viszont igen hosszadalmas középosztályszidást eresztettek meg a lapban, Amikor az elit vigad címmel.
A cikkben a Megasztáron példálózva értekeznek „az elit és/vagy középosztály szociális érzékéről, a nyomorúság infantilizálásáról és megvetéséről”, amiért kineveti az olyan önjelölt megasztárokat, mint a bikicsunájos induló, stb.
Immáron heteken át nézheti ország-világ, ahogy a (mély)szegénység és depriváció bugyraiból előbújó (szub)proletariátust megalázzák, lenézik és hahotázás tárgyává teszik. Ahogy az elit tagjai összekacsintanak a tévénézők millióival: „eszméletlen, kik nem jelentkeztek ide”. Az extrém, a legalja, a suttyóság, a fogyatékosság, a csúnyaság kifigurázása azt a látszatot kelti, hogy a „tisztelt zsűri”, a médiaelitek és a reklámozók, a celebek és a bulvárba vágyó politikusok együvé tartoznak az átlagemberek millióival. A Megasztár-felvezetők csúcspontja az volt, amikor a lakodalmas stílusban hamis és csöpögős nótát éneklő kivénhedt mozdonyvezetőt azért engedte tovább a zsűri, mert a stúdió szélén álldogáló kékbe öltözött, seprűs takarítónő szeme könnyes lett a „borzalmas előadástól”.
No, hát az van, hogy ugyan a Megasztár szerintem nem képvisel valami hatalmas esztétikai értéket, no de: a versenyekben és művészetben nincs egyenlőség. Ha valaki nem hozza a színvonalat, elküldik, akár mozdonyvezető vagy sírásó, akár rockzenész, akár egyetemi oktató. Nincs középosztályfaktor, (többé-kevésbé) egyenlő elbírálás van. Hogy ki is nevetik őket és sírva mennek haza? Ez lehet, hogy nem szép dolog, de ha én zsűriként naphosszat ülök a székben, és osztályfüggetlenül hallgatom a sok tehetségtelent, biztos előbb-utóbb röhöghetnékem támad. És nem csak a szubproletariátus (?) képviselőinek jutna ki ebből, hanem akár az elitből érkező anticsalogánynak is. Annál is inkább, mert minek jön egy elitista énekelni a Megasztárba, nincs jobb dolga? Persze a zsűri viselkedése tényleg tud bunkó és megalázó lenni, de ez teljesen osztályfüggetlen bunkóság. A lakodalmas tuctuc legyen a mérvadó a Megasztárban? Az ilyen bikicsunáj-féle félresikerült produkciókon pedig nem csak a középosztálybeliek röhögnek ám, hanem a szubproletariátus tömegei is.
BB és KV szerint a középosztálybeli hahotázás nem csupán kulturális, hanem társadalmi megbélyegzés. Nyilván, középosztálybeli osztálytársunkon való esetleges (nap, mint nap előforduló) röhögésünk is társadalmi megbélyegzés, csak nem közvetíti a tévé,.
Nyitva az út a tehetség számára, de csak abban a kivételes helyzetben, ha az a tehetség megegyezik az adott társadalmi csoport legkiválóbbjaitól a felül lévők és a többség által „elvárt” tehetségképével.
Miért, ültessünk hajléktalanokat meg utcaseprűket a zsűribe? Valakinek meg kell határozni, hogy ki felel meg, nem? Egyébként számomra eléggé kérdéses, hogy például a Megasztárban az adott társadalmi csoport (gondolom, középosztály) legkiválóbbjaiból állna a zsűri. Egyébként meg a kereskedelmi tévé úgy működik, hogy felméri a piaci igényeket, és panelokat gyárt, igen. De mi van akkor, ha az illető nem feltétlen Budapesten akar érvényesülni? A felemelkedésnek egyetlen útja a nyilvánosság? Lehet helyben vállalkozni, lehet csatlakozni a népdalkörhöz, néptánccsoporthoz, stb. A kiteljesedésnek számos nyilvánosság- és leégés-mentes módja létezik. Egyébként meg ha nincsen társadalmi hierarchia, vagy eszményképek, felfelé húzó társadalmi osztályok, akkor van-e értelme felemelkedésről beszélni? Hova emelkedek fel akkor?
Tulajdonképpen az sem világos, mit nevez BB és KV középosztálynak. Egy helyütt megemlíti, hogy az széttagolt, máshol a rendszerváltás után felkapaszkodott középosztály, a kis és középügyeskedők, a demokrácia csúcspozícióiba zuhant elitek, az akadémiai világ pótcselekvésében egymást fedező, mindent a vagyonosodásnak alárendelő értelmiség tagjai, a nagy elődök kisujjáig sem érő médiadolgozók, a húzó, felkapott és karrier multivilág késő kádári kapcsolati hálóikat mozgásban tartó örökifjú topmunkavállalói kerülnek szóba.
Meg a (felső-)középosztálybeli, fiatal és magasan képzett „új kulturális elit” kisajátított kultúraképe felől mindenki populista, aki nem kozmopolita, mindenki provinciális, aki nem Tarantino Facebookcsoport tag. Mindenki bunkó, aki nem beszél nyelveket. Mindenki lepattant fogyasztó, aki nem bizonyos szubkulturális élményeket és szolgáltatásokat fogyaszt materiális javak helyett vagy azok mellett. Mindenki begyepesedett, aki nem az interneten tölti le, hanem tévén nézi a sorozatot, aki nem fair-trade kávét iszik, holott tehetné, nem száll bringára, ha akciózik a BKV, vagy Nick Hornby Fociláza óta nem olvasott szépirodalmat. Mindenki paraszt, aki nem mozog otthonosan a nagyvárosi dzsungelban – már ami a gyakorta változó trendi helyeket, szórakozási és gyülekezőpontokat illeti. Aki nem érti a menő humort, nincs otthon a menő témákban. És főleg: aki munka mellett nem tud tagja maradni a kitolódott kamaszkor infantilis álalternatív vizuális, nyelvi és metakommunikációs közösségének. Az új kulturális-értelmiségi elit annak ellenére várja el a lent lévőktől, hogy értsék a galériák, a performance-ok és a digitális társadalom nyelvét, ő semmilyen közvetítői mechanizmust nem hoz létre számukra.
Lehet, hogy én vagyok eltájolva, de akikről itt szó van, azok biztos nem felső-középosztály, talán még nem is középosztály, ezek a mondatok leginkább egy szűk nagyvárosi aranyifjú rétegre vonatkoznak, holott a középosztály a kisvárosok világa is, akik nem néznek performanszokat. Sőt, BB és KV kritikája leginkább a budapesti középiskolás-egyetemista rétegeknek szól, akiknek egy jelentős része vidékről kerül a fővárosba tanulni. Egyébként szerintem közülük senki nem várja el a lent lévőktől, hogy értse a galériák és performanszok világát, merthogy ezek egy szűk művészlélek szubkultúra szórakozásai. Egy vidéki vagy budapesti plébános középosztály? Egy városi tanár vagy tisztviselő középosztály? Igen. Ismeri a trendi helyeket, gyülekezőpontokat? Aligha, esetleg egy-kettőt. Ugyanígy van ezzel a szüleim korosztálya is. Erősen középosztálybeliek, azonban fogalmuk sincs a budapesti aranyifjúság szórakozási és fészbúkolási szokásairól. Hasonló a helyzet megszámlálhatatlan mennyiségű huszonéves ismerősömmel. Pedig jelentős részük budapesti egyetemista.
Miért is kéne a lent lévők számára közvetítő mechanizmusokat létrehozni? Kedves Böcskei Balázs és Kiss Viktor, az úgy van, hogy a társadalom nem egy egységes massza, vannak benne szubkultúrák, rétegek, a maguk történetével, közösségeivel, bevett helyszíneivel. Legyen az sakkegylet, vallási közösség, jogászfórum vagy hajléktalanszálló. Minden ilyen izé valamelyest belterjes, kialakul a befelé jól használható nyelvezete. Ez óhatatlan, az ember így működik. Így ugyanis könnyebb. Közvetítői mechanizmusok nem léteztek sosem, el sem tudom képzelni, mi a frászra gondolnak a szerzők. Nem közvetítői mechanizmusokra van szükség, hanem egyszerűen a másik emberszámba vételére. Nem kell bunkónak lenni a hajléktalanokkal, és rendesen kell beszélni a takarító nénivel. Én vagyok a közvetítő mechanizmus, ha természetes módon, tisztességesen, sallangmentesen, modorosságmentesen beszélek a másikkal, legyen az akár lent, akár fent.
De azért néha, a tévéből, messziről hadd röhögjünk már másokon, vagy már nevetni sem PC? A lent levők is ugyanígy tudnak egyébként nevetni a fent levőkön, amiért azok, ha kaszát vesznek a kezükbe, saját lábukat kaszabolják le. Nekik is megvannak a belterjes közegeik, kapcsolataik, nyelvezetük. Kevésbé és jobban megbecsült munkák mindig voltak, lesznek is. A középosztály jelentős része vállal élete során talán többször is kevésbé megbecsült munkát, például diákként, vagy ha úgy hozza az élet. Tanárként beáll takarítónak, callcenteresnek, konyhásnéninek, gondnoknak. Nem egy ilyet ismerek.
Az új kulturális elitek (követve a kilencvenes évek valamennyi elitjének példáját) rohamtempóban idegenítik el magukat a középosztálytól, amely a lenézés és kirekesztés kultúrájának nevében máris polgárháborút visel lefelé: a bűnöző romák, a büdös hajléktalanok, a közveszélyes iskolázatlanok, a primitív szegények, munkanélküliek és alacsony státuszú munkahelyen dolgozók, és a köreiket zavaró mások ellen.
Polgárháborút? Hol? szerintem Böcskeiék a saját látomásukhoz gyártanak valóságot. Persze, létezik lenézés sokak felől sokak felé, de hogy polgárháború... és hogy máris... A kirekesztés kultúja vajon miben áll? Abban, hogy élek és intézem az ügyeimet, és nem egész nap hajléktalanok partonálásával foglalkozom? A BB képzeletében élő középosztálybeli nem polgárháborúzik, hanem kimegy az egyetemre, bemegy a munkahelyére, elmegy sörözni... és baromira nem zavarják a köreit a felsoroltak. Ez nem jelenti, hogy nem kívánatos, hogy legyen egy-egy jó szava a hajléktalanokhoz, és hogy ne adakozzon. Vagy hogy nem jó elmenni szociális munkásnak. De azért had élje már a középosztálybeli a saját életét, anélkül, hogy rásütnék, a kapitalista tőkével karöltve tudatosan szorítja ki a lent lévőket. Honnan is?
Elegem van a középosztály basztatásából. A középosztály nyilván nem tökéletes, de mások lenézése általános emberi tulajdonság. Egyébként nem nagyon világos, hogy BB-ék szerint akkor most a középosztály egy szűk csoport, széles réteg, vagy micsoda egyáltalán? És akkor most ez elit vagy nem? Kíváncsian várom, mikor készül el a minden társadalmi osztály számára érhető, kötelezően használandó Újbeszél, és mikor körzetesítik és integrálják a kocsmákat, hogy megszűnjön a lent lévők szegregációja, és mikor nyilvánítanak mindenki fasisztának, aki elitiskolába akarja járatni tehetséges gyerekét, és éppenséggel nem akar csövesekkel együtt sörözni. Mostanában biztos nem, majd ha Böcskeiék alakítanak kormányt. És hogy ma már az állítólag létező és más osztályokkal ellentétben álló középosztályt basztatjuk, akkor miért nem rögtön a felső tízezret meg az elitet, és miért nem mondjuk, hogy ők nem hoznak létre közvetítői mechanizmust a középosztály számára?
A középosztálynak nem sok köze van a Böcskeiék által vázolt képhez. A középosztály küzd, minden nap dolgozik, éli a maga méltánylandó kis- vagy közép vagy akármilyen méretű polgári életét. Olyan összefogást tulajdonítani a középosztálybelieknek, hogy tudatosan belterjes kultúrát fejlesztenek és csendben, sötétben összeesküdve kirekesztik a lentieket, egyszerűen marhaság. Mikor? Hol? A Gödörben ülnek össze esténként? És miért lenne jobb attól a lentieknek, ha a fent említett egyetemista szubkultúra nem úgy szórakozna, ahogy teszi és nem posztolgatna a Facebookon?
Böcskeiék írása agyrém, paranoiás összeesküvés-elmélet, spontán társadalmi folyamatok és állapotok kiforgatása.
