Szarajevó más. Mondhatnánk, dúl benne a multikulti, azonban nem londoni meg relativista értelemben, hanem amúgy archaikusan. Azaz eredendően számos nemzetiség és számos vallás otthona a város: zsidó, muzulmán, katolikus és ortodox kereszténység él itt együtt, persze nem minden konfliktus nélkül, habár a konfliktus inkább a nemzetiségből fakad - bosnyák, szerb, horvát népek laknak itt. Szóval a város multietnikusnak hirdeti magát, de azért a 95 százaléknyi muzulmán mégiscsak más viszonyokra utal, mint a háború előtt. Akkor kiegyenlítettebbek voltak az arányok. Így most négyszáz mecset van a háromszázezres városban, ami emiatt olyan, mint egy sündisznó (legalább belülről nézve, felülről nézve nem annyira látszanak a tüskék, illetve nagyon mereszteni kell a szemünket). Meg rohadt sok kávéház, no nem olyan századeleji budapesti féle, hanem amolyan tessék-lássék módon kialakított, zeg-zugokban rejtőző. Mindenesetre a város a svájci modellen alapuló, 14 külön kormányzatú kantonból álló Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a központosított bosznai Szerb Köztársaság (melynek fővárosa Banja Luka) határán fekszik, úgy, hogy egy része már a szerb részen van. A szerb rész a várost határoló Dinári-hegység egyik vonulata mögött van: az ott a határ, a gerincen. Mögötte a város (lásd nyitó kép).

  A háborúnak 15 éve vége, de azért még vannak hátrahagyott nyomai:

  A városban egyszerre van jelen a muzulmán építészet, a Monarchia-beli stílus (a háború által megtépázva), a titoista és a modern:

  Az óváros főtere sok kávéházzal, bazársorokkal, kúttal, mecsettel, és gyönyörű kilátással:

  Ugyan kicsit unalmas, hogy Szarajevóról mindenkinek a háború jut az eszébe (pedig ott van mondjuk a '84-es téli olimpia meg az évente megrendezett filmfesztivál), de a híres Latin hidat, amelyen lelőtték Ferenc Ferdinándot, nem szabad kihagyni (egy ideig az elkövető, Gavrilo Princip nevét viselte):

  Ma ezer zsidó él az országban, ebből hétszáz a fővárosban. Parkban pihenő család nem messze a múzeumként működő régi zsinagógától:

  Érdekes hely a régi ortodox templom, ahol a háromszáz éves ikonosztáz lába kőből van:

  A mecsetekbe viszont a ramadán alatt (ami a napokban ér véget) tilos a belépés, még a muszlimoknak is.

  A komcsi idők iránti nosztalgia és a háború kereskedelmi kiárusítása sem hiányozhat (Tito horvát volt - emlékeztet sokatmondóan neheztelő hangsúlyozással szerb ortodox útikalauzom):

  Szóval aki még nem volt, az menjen csak el Szarajevóba, nehogy már épp Bosznia-Hercegovina maradjon számunkra egzotikus ország, mégiscsak majdnem szomszédok vagyunk, és egy időben egy birodalom részei voltunk. Ráadásul a Miljacka-folyó Dinári hegyektől övezett völgye gyönyörű hely, és a Szarajevóba vezető út is vadregényes. Szarajevó rulez!