Korabeli hírportál
Bulvárosodik a sajtó. Bulvárosodik a politika. Bulvárosodik az Index. Vagy a Mandiner. Közmegegyezésnek tűnhet, hogy a magyar közélet bulvárosodik, bezzeg a régi szép időkben ez nem volt így.
És ha mégis?
Én inkább visszabulvárosodásról beszélnék. Távol álljon tőlem, hogy a bulvársajtó apologétája legyek. A helyzet megideologizálása helyett maradnék a történelmi tapasztalat talaján. Az pedig azt mutatja: a bulvár végső soron egyidős a fejlett társadalommal. Ez egy ilyen műfaj: ráérő, városiasodott plebejus tömegek szórakozása és szórakoztatása.
Már a régi rómaiak is... falfirkákat róttak a középületekre vagy sötét sikátorokra, amiben közismert vagy hétköznapi emberek méltatlan tetteire, pikáns életvitelére hívták fel a plebs figyelmét. A császárok, császárnők, neves ügyvédek vagy szenátorok is megkapták a magukét az ismeretlen firkásztól, aki örülhetett, ha az őt elkapó őrjárat csak a helyesírásra hívta fel a figyelmet, ugye.
Nézzük, milyen graffitiket találtak Pompeii romjain! „Celadustól, a Thráktól sikoltoznak a lányok!”; „Myrtis, te jól szopsz”; „A profit = boldogság”; „Samius azt mondta Corneliusnak: Akaszd föl magad!”; „Virgula azt mondta Tertiusnak: kanos vagy”. Aztán kitört a Vezúv.
A reneszánsz, és később a felvilágosodás korában kéz alatt vagy nyílt színen terjedtek röpiratok, ponyvalapok a köztiszteletben álló arisztokraták, klerikusok, polgáremberek titkos életéről. Egyes feltevések szerint a tömegesen elterjedő gúnyiratok sokkal inkább tehetnek a forradalom kitöréséről, mint Montesqieu vagy Rousseau kifinomult, de eleinte szűk körben terjedő ideái az Ész és társai boldogító uralmáról.
A XIX. század első felében már se szeri, se száma az Angliában, Németföldön, Franciaországban megjelenő, szórakoztató tömeglapoknak. Magyarországon mindez persze fáziskéséssel indul. Buzinkay Géza Kis Magyar Sajtótörténet című kötetében olvashatunk a magyar sajtó és bulvársajtó indulásáról.
Metternich korában még nem volt helye a bulvárlapoknak. A hol a cenzori szigorra, hol a reformkori nemzetépítés ethoszára odafigyelő szerkesztők nem engedték el a gyeplőt. A nyugati mintára megjelenő magyarországi divatlapok (előbb a német nyelvű Der Spiegel, majd a Regélő és társaik, köztük a Petőfit is alkalmazó Vahot divatlapja) mérsékelt izgalmakkal szórakoztatták női olvasóikat: a nyugati lapokból átvett divatképek mellett nőknek szóló versekkel és prózával kedveskedtek a hölgykoszorúnak.
A kiegyezés után az egyre nagyobb szólásszabadság, a robbanászszerűen növekvő városi népesség, a kialakuló korzó- és kávéház-életmód miatt megjelentek a klasszikus bulvárlapok Magyarországon. Vezető szerepre tett szert közülük Az Est, ez a tulajdonképpen igényes bulvárlapnak nevezhető kiadvány, amelybe - a hírszolgáltatás és szórakoztatás mellett - nem derogált írni, még a legnevesebb publicistáknak, íróknak sem. A harmincas évek elején Az Est Lapkiadó Rt. igazi nagyüzem volt: hatezerötszáz alkalmazottal, akik közül 6100 volt a terjesztő.
Arany rózsacsokrot küldött Hitler Hácha leányának
Lassan visszatérő hősünk lesz a Mandineren Hönigesz Dezső, a műlovarnő iránt érzett szerelme hevében Aradról Zágrábba szökött, majd onnan rendőrséggel visszatoloncolt polgári sarj. Sztoriját az MTI századelős archívumából vettük: a nemzeti hírügynökség korabeli híreinek egynegyede, egyharmada bulvárhír volt, balesetektől a járványokon és párbaj-beszámolókon keresztül a társasági hírekig.
Aztán jött a világháború, majd beköszöntött a szocialista erkölcs korszaka, amelyből száműzték a dekadens polgári világra emlékeztető bulvársajtót.
A rendszerváltás után persze újra megjelent a műfaj, kiszolgálva a létező igényeket. A kilencvenes évek vadkapitalizmusa után az elmúlt évtizedben kialakult az igazi, professzionális celebipar, kitalált, felépített, majd eldobott figuráival.
Here comes The Sun. A kultúrpesszimistáknak előre szólhatunk: lesz még út lefelé. A magyar bulvársajtó a nyugati országok (pl. Anglia) hasonszőrű sajtójával szemben még számos területet tabuként kezel. Ez részben a magyar társadalom még meglévő (számomra megnyugtató) morális (és ízlésbeli) konzervativizmusának, részben a politikai és gazdasági főszereplők erősebb érdekérvényesítő képességének köszönhető, ez belátható józan paraszti ésszel.
Mindettől függetlenül a bulvár, amely még a régi Magyarország kevésbé sérült polgári társadalmában is sikeres volt, hazánk 2010-es, többszörösen töredezett, proletarializálódott lakossága körében is működni fog. Legfeljebb alacsonyabb színvonalon, alantasabb figurákkal fog tükröt tartani az őt faló Magyarország elé.
*
A bulvárról, a bulvárosodásról beszélgetünk ma délután fél négytől a Kossuth rádión Vizi Dorkával és Bátorfy Attilával, a Kreatív munkatársával .
