Úgy látszik, válság van az egekben is, és esőisten csak szezonálisan dolgozik, aztán eléggé el nem ítélhető módon egyszerre zúdítja az országra a sokhónapos esőadagot. Ezért nem dicsérjük meg.

  Viszont az, hogy a nyáron és a napokban megérzünk valamit a trópusi esős évszak hangulatából, nekem tetszik. Nem a trópusok, hanem az eső miatt. Ha már a tavaszból csak ízelítőt kaptunk, és igazából ránk telepedett a nyár májusban, akkor jól tud esni a fülledt, tűző napsütésben egy-egy hűsítő zuhany. Persze nem arra gondolok, amikor reménytelenül szemerkél egész nap vagy napokig, amolyan albioni módra.

  Az esőt ilyenkor szidni szokás, de szerintem nem tragédia, ha az ember elázik. Aztán meg: az eső felfrissíti a levegőt, különösen a városban pedig jól esik az embernek az esőillat. A napunk is változatosabb, ha nem főz minket a Nap állandóan, hanem egy-egy felhő nyújt hűs árnyékot. Élelmesebbek összegyűjthetik az esővizet is (főleg a paneleken és bérházakon kívüli világban).

  A kiadós eső leveri a port a levegőből, így aztán a fotózás és a város szerelmesei a zuhé után kattintgatós sétába kezdhetnek: tűéles kontúrok várják őket, kitisztult horizont, és ha a felhők nem igyekeznek elhagyni a tett helyszínét, de a Nap már elkezdte visszafoglalni a terepet, gyönyörű, kontrasztos, drámai fotókat lehet készíteni.

  Akibe szorult egy kis romantika, nem menekül haza az első felhők láttán, hanem fogócskát játszik az esővel. Milyen izgalmas a Balatonon lemenni viharban hullámfürdőzni, amikor mindenki hazafelé igyekszik, és csak a hullámmmániás őrültek vonulnak le, hogy a hullámokra ugráljanak! Vagy a partra menni fényképezőgéppel, hogy a túlpart villámait próbáljuk megörökíteni! Találgatni, hogy mikor érkezik meg a vihar mondjuk Badacsony vagy épp Tihany felől! 

  Éljen az eső, a sivatagot nincs kedvem kipróbálni!