Csendrendelettel lepte meg az erzsébetvárosi önkormányzat a kerület lakóit és szórakozóhelyeit. A beterjesztő Gergely József MSZP-s alpolgármester, úgy látszik, nem tanult a hatker hasonló balul elsült akciójából (amelyet sajnos a fideszesek is megszavaztak), meg a 12. 11. kerületi kocsmarendeletből sem.
Nehéz ügy ez a bulizás, mert hát ugye az ember, ha dolgozik, családja van és gyereket nevel, nagyjából általában úgy este tíztől szeretne aludni, reggel pedig mindenképp fel kell kelnie, a hajnali háromkor óbégató, életük legszebb éveit az ablak alatt töltő egyetemistákra és külföldiekre való tekintet nélkül, akikre nagyon nem kíváncsi (a gyerek meg pláne nem).
Létezhet-e modus vivendi e két kor- és érdekcsoport között, akik ilyen eltérő életmódot képviselnek? Mert hát ugye, a hatker meg a hétker mégiscsak eléggé belváros ahhoz, hogy ne fogják be mindenki pofáját meghatározott esti időpontban. Világvárost építünk, vagy mi a szösz, Budapest egy olyan város, ahol éjszaka is van élet, és nem lenne jó, ha nem lenne.
Persze tök jó, hogy nálunk még nem ürült ki a city, már ami a lakókat illeti, és a város kellős közepe nem egy fordított alvóváros, ahol éjjel nincs senki az épületekben (a pinceszint felett), csak nappal, mert minden iroda. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon az emberek vagyona ingatlanban van, sokan (no nem a belvárosban) negyven éves korukra építik fel házukat, és sokan laknak akkora lakásokban nyugdíjasként, amekkorát ma legalábbis vezérigazgató-helyettesi fizetésből lehet venni. Családi örökség, miegymás.
Ugyanakkor az a kissé talán kegyetlen ötletem támadt, hogy aki végképp nem bírja a belvárosi éjszakai hejehuját, az költözzön el onnan. A házát-lakását tuti el tudja adni annyiért, amennyiért tud venni egy szép zöldövezeti viskót, vagy ilyesmit. Vagy valamiképp barátkozzon meg azzal, hogy Budapest nem mezőváros, nem nagyra nőtt falu, ahol este aludni térnek a 25 év alattiak, hanem Bécstől Kijevig, Varsótól Bukarestig a térség legnagyobb városa, ahol bizony mulatozni fognak a fiatalok. A belváros nem kertváros.
Tényleg jó lenne, ha a modus vivendi nem az lenne, hogy bekussoltatnak minden szórakozóhelyet és kocsmát, mert akkor megdöglik a város élete. Az eddig is idegesített, hogy a kocsmák többsége este tízkor zár, és reggel négykor nem találni komótos korsóemelgetésre alkalmas helyet (na jó, állítólag a Múzeum Kávézó még sosem zárt be, tanácsadóim szerint a Tranzit is esélyes a Kálvin téri aluljáróban, és az Ibolya presszó a Ferenciek terén, meg a Pánik presszó tőle egy utcára).
Nem örülnék neki, ha bármelyik budapesti önkormányzat, vagy akár a jelenlegi, akár a következő, feltételezhetően fideszes városvezetés nekiállna keménykedni, és maximum a tinédzserek délutáni matinéit engedélyezné, nyolckor meg mindenki otthon nézhetné a tévémacit.
Ha valaki nagyon hangos az utcán, azt büntesse meg a rendőrség. De bezárni helyeket? Egy belvárosban? Turisztikai öngyilkosság.
