Az Alpok pereme Sopronból nézve
Ausztria felé fordulunk trianoni határ-sorozatunk utolsó részében. A Nyugat. Kikötőnk, álmunk, tanítónk, szövetségesünk, ellenségünk, elárulónk; majd kikötőnk, álmunk, tanítónk, szövetségesünk, ellenségünk, elárulónk és így tovább. Ezer éves körforgás a történelem színpadán. Nekünk Ausztria, ez a dél-német tartományokból birodalommá, majd kurta-furcsa hegyi országgá vált állam jutott nyugati szomszédul. Legyünk akár labancok, akár kurucok, a Nyugat nagyrészt Bécs szűrőjén keresztül jutott el hozzánk az évszázadok során. Ausztria utoljára az előző rendszerben volt álmaink színhelye, és ne felejtsük el az '56-os menekülteknek nyújtott segítségüket sem. Azóta viszont évtizedek teltek el. Ausztria ma már egy jólétét féltékenyen őrző ország, amely hatalmas bankjai és vállalatai révén sokkal nagyobb szerepet tölt be hazánk életében, mint mondjuk, khm... Izrael. És valljuk be, nem különösebben kedvelnek minket. Nyugati határunk tájai azonban kellemes álomba ringatják az utazót, hogy a rendben tartott pannon vidéken valójában béke, csend és egyetértés honol. Járjuk be ezt a tájat, utolsónak a trianoni határszakaszok közül!
Hazánk legnyugatibb településének, Felsőszölnöknek Békaváros nevű részén apró őrségi kúria áll.
Szentgotthárdon hatalmas ciszterci kolostor uralja a határmenti kisváros központját.
A rönöki pusztán nemrég felújított templom áll: a trianoni határt egyszerűen úgy húzták meg, hogy az államhatár keresztülvágta a templomot. Ma már csak táblák állnak az egykori vasfüggöny helyén.
A csak egy eldugott erdei úton megközelíthető Nemesmedvesről mindenki hallott, aki eszénél volt az előző rendszerben. A szovjet csapatok által legutoljára elfoglalt magyarországi település közepén még mindig ott áll kiállítva a Tank. Eszményi jelképe egy embertelen kornak.
Innen lassan északnak fordul a határ. A Pinka völgyébe érkezünk. A hamisítatlan pannon tájon két dombsor között fut ide-oda a patak és a határ: hol osztrák, hol magyar falvakba ér az utazó. A határvonal sokszor felfut a szőlőhegyekre, ahol apró borozók hozzák össze az egymástól évtizedekig elvágott szomszédokat.
A határ egy ponton sűrű erdőbe ér: íme, itt lehet megtekinteni dzsungel-Ausztriát. Ki tudja, hányan próbáltak meg itt átjutni a Vasfüggönyön.
Szombathely és a határ között fekszik hazánk legrövidebb nevű településeinek egyike, Sé. Társa, Bő is Vas megyében található.
Innen a határ felfut a Kőszegi-hegységre. Az itt meghúzódó Velem Magyarország kevés hegyvidéki üdülőtelepülésének egyike, a fotón a Hősök kapuja látható.
A Kőszegi-hegységen átfutó határon állva néhol ellátunk az Alpokig.
Burgenland, vagyis a Várvidék két kedvelt úti célpontja Léka és Fraknó vára, amelyek a török idők idáig elérő hadjárataira emlékeztetnek.
A Sopron alatti osztrák beszögellésben fekszik Doborján, Liszt Ferenc szülőfaluja. A nagy zenész és zeneszerző szülőháza ma is áll.
A leghűségesebb város és közvetlen környéke Magyarország legszebb vidékeinek egyike, egy igazi kultúrtájról van szó. Sopronról és a Fertő tó környékéről két évvel ezelőtt készítettem nem művészi igényű fotós posztot blogunkra.
A Fertőn túl a Hanság lapályán keresztül fut a határ, hogy végül Pozsony közelében elérjen a szlovák-magyar-osztrák találkozópontig. Trianoni határjáró körutunkat itt kezdtük el, de most, a sorozat végén hadd szaladjak tovább a történelmi Magyarország igazi nyugati kapujáig, Dévény váráig.
Trianon után kilencven évvel, vajon szabad-e betörnie új időknek, új dalokkal?
Végére értünk utazásunknak. Ahogy a Fertő vidékét nézegettem, egy dal szólt a fejemben, ami benn ragadt gyerekkoromból. Egy dal és egy klip, ami a magyar félmúltról szól, amikor szögesdrótok zártak el minket a szabadságtól, amikor tízezrek indultak el az ismeretlenbe, kitéve magukat a halálnak is, csak hogy kispolgárok legyenek. Bárhol, ahol béke van.
Mindenemet eldobnám,
Nevem megváltoztatnám,
Megtagadnám, aki voltam,
Hogy megtaláljam nyugalmam.
Lennék kispolgár boldogan,
Bárhol, ahol béke van,
Lennék köztük én az átlag,
Kinek az Emberi Jogok járnak.
Menj vissza vándor,
Nem lehet két hazád!
Bújtam, amikor mindenki vonult,
Adtam, amikor mindenki koldult,
Röhögtek mindenen, én sírtam,
Ha nem volt kinek, akkor is írtam.
Vesztes lettem, hiába győztem
Senki mellettem, senki mögöttem
Állok az úton, Rád gondolok
Tudom, a szabadság magányos dolog
