Amikor a múlt héten az ellenzéki pártok nekiestek a benyújtott kormányprogramnak, mind hiányolták belőle a számokat. A magam részéről én megvagyok nélkülük, nekem másvalami tűnt fel: még csak megemlítve sincs benne a családi adózás. Pedig a választások után Matolcsy György úgy fogalmazott: 2011 januárjától erre épül majd az adórendszer, mivel „ezt ígértük a választóknak, s erre van szükség a népesedési fordulathoz is”. Szép. Az első forduló után hasonlóról beszélt Heim Péter, aki a Századvég gazdaságkutató intézetének, azaz gyakorlatilag a Fidesz udvari közgáz thinktankjének vezetője. Az ő elképzelései szerint négy gyerek után ne kelljen adót fizetni és már a három gyereket nevelők is érezhető adókönnyítést kéne kapjanak. Még szebb.

  Igen ám, de jött az antioligarcha vállalkozók és pénzemberek körében megtartott nemzeti konzultáció és a söralátétes bonmot. Úgyhogy a kormányprogram, amely ugyan rögzíti, hogy szociális piacgazdaságban élünk, sokkal több teret szán a Fidesz abbeli szándékának, hogy az adórendszerben kevesebb bürokráciára van szükség, és még kevesebb szociális kedvezményre. Ezt a családi adózással oltári nehéz, szinte lehetetlen összehozni, mivel nemhogy Orbán söralátétén, de a Sebestyén Márta által emlegetett kottaméretű űrlapon nem férne el az adóbevallás.

  Az egyszerűsítési láz pedig a jelek és Tények szerint annyira úrrá lett a nemzeti ügyek kormányában, hogy már azt rebesgetik: egykulcsos személyi jövedelem adóval lepne meg minket a NÜK. Pedig ezt korábban a Sátán és az SZDSZ legkedvesebb játékszerének írták le a polgári pártok, és ódzkodtak tőle a szocik is rendesen. Naná: választást nyerni például gyakorlatilag lehetetlen vele, mert az úgynevezett kisemberrel alaposan kicseszne. A kis- és középvállalkozói szektor viszont ennek hatására lehet, hogy le fog szokni arról a jellegzetesen kádári korból ránk maradt szokásról, hogy minimálbérre jelenti be magát. Orbánék nem véletlenül pedáloznak ennél a rétegnél: sokuk tőrdöfésként élte meg a minimálbér váratlan felemelését és ezt azóta sem tudták megbocsátani, pedig eltelt már 10 év is azóta. Plusz nem elhanyagolható, hogy ezen szektor beindítása általában serkenti a belső piacot is, amit a GDP is szokott szeretni.

  Miért vagyok akkor mégis a családi adó híve? Mert ma demográfiai katasztrófa pusztít Magyarországon, ami gazdaságunk pocsék állapotánál is ijesztőbb. Úgyhogy hiába tudom a szobatudós liberális közgazdászokkal együtt, hogy szociális szempontokat nem szerencsés belevinni az adózásba, nem fogok lelelkendezni azon, ha majd esetleg egy kulcs lesz mind felett. Mégpedig azért, mert az a középosztályunk, amelyik nemcsak jövedelemben, de fejben, lélekben, kultúrában is középosztálynak tekinthető, az gyakorlatilag elenyésző. És az a munka-család-rend-otthon-egészség ethosz, amire a második Orbán-kormány hosszú távon alapozni akar, csak úgy valósulhat meg, ha ez a hajszálvékony réteg sokasodni kezd és benépesíti az országot. Teleszüli, ha úgy tetszik, mert a demográfiai katasztrófa csak az erős, adózó, aktív középosztállyal gyűrhető le. Nem a bevándorlók pátyolgatásával (lásd: Nyugat-Európa) és nem az inaktív réteg mesterséges felduzzasztásával és szavazatvásárló tutujgatásával (lásd: Kelet-Magyarország). Persze van a gyermekvállalás ösztönzésére még más módszer is, de hadd idézzem megint Heim Pétert: 

„Nekem hiába az a véleményem, hogy a gyerekvállalás nem lehet anyagi kérdés, ha a magyar társadalom gondolkozása javarészt materialista alapokon áll. Sajnos nem szellemi alapon közelítik meg a magyarok a kulcskérdéseket, hanem pénzbeli alapon, de ebből adódóan valamilyen motivációt kell teremteni, mert különben megfordíthatatlan lesz a negatív folyamat.”

  Nem véletlen, hogy az a szocialista országgyűlési képviselő, akinek most hirtelen nem jut eszembe a neve, a poklok poklát vizionálja a családi adózás kapcsán:

„Családi adózásról és adókedvezményről beszélnek, ami rendes dolognak, családbarát politikának tűnik. De mi a családi adózás és az adókedvezmény? Egyszerű dolog. Nem pénzt, azaz családi pótlékot kap a gyermekes család, hanem leírhatja az adója egy részét. De ki tud adókedvezményt igénybe venni? Az, akinek adó alá eső jövedelme van. Ez tényleg jól hangzik, hiszen a gyereknevelés felelősséggel jár, a munkavállalás meg a felelősségvállalás kifejeződése. De mi van a munkanélküliekkel? Mi lesz az adót nem fizető minimálbéresekkel és az alacsony jövedelműekkel. Ők nem tudják érvényesíteni az adókedvezményt, hiszen alig fizetnek adót. Ők most rosszul fognak járni?”

  Úgyhogy én azt mondom: Hajrá, családi adózás, hajrá, gyarapodó középosztály!