Jót mosolyogtam azon, amikor arról olvastam, hogy a Jobbik és az MSZP túl gyorsnak találja a Fidesz  munkatempóját. A falu bikája ilyen helyzetekben azt szokta odavetni kielégítetlenül maradt partnerének a légyott után, hogy hát ugyanannyi időd volt rá, mint nekem. Ez az analógia kicsit sántít jelen esetben.

  Külön örömömet leltem abban is, hogy a szocialista Veres János azért háborodott fel, mert a fideszesek úgy zárták le a költségvetési bizottság vitáját, hogy ahhoz a bizottság jobbikos elnöke nem tudott hozzászólni. Ahhoz képest, hogy nemrég még bizottsági helyet se adtak volna nekik, nem is rossz. A végén még közös lelkesítő jelmondatot is kitalálnak: Dolgozzunk serényen hélóták, húzzunk bele! Szükség is lesz rá, mert visszás dolog azok után a tempóra panaszkodni, hogy a nemzeti progresszió jegyében megígértük balról, hogy ADSL-meghajtású lesz még a rezsó is, jobbról meg paradigmaváltással egybekötött népítélet hirdetünk. 

  Ez a Jobbik részéről cuki, mert nekik most még azt is tanulni kell, hogy hova kell tenni az atillára a mikrofont. A Maszopnak viszont ciki, mert ők nyolc év sikeres kormányzás után inkább a sebeiket nyalatnák az értelmiségükkel, mint hogy törvényjavaslatokat bogarásszanak. A lisszaboni szerződés „elolvasása” után mondjuk arra se vennék mérget, hogy mind a 263 fideszes és kereszténydemokrata képviselő tisztában van vele, hogy mit is szavazott meg. Kisebb parlamentet, miniszterelnökséget, 15 helyett 8 minisztériumot, kevesebb önkormányzati képviselőt – persze. És máris be van terjesztve a kormányprogram, kb. rekordidő alatt. Ezek lényeges dolgok, de az is, hogy „melyikükből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv.”

  Ugyanis ezek jól kommunikálható rendelkezések, könnyen el lehet róluk magyarázni, hogy ez így olcsóbb lesz. A „magunkon spórolunk” üzenetét ráadásul a Szent Piac is csípi, nemcsak a választók. És ezzel, meg az előre jelezhető nyári csontvázhullással, akár meg is lehet nyerni ősszel az önkormányzati választásokat. Ha nem is a kétharmadukat, de legalább annyit, hogy megmaradjon a forradalomnak (sőt: A Forradalomnak) a lángja.

  Mert ha az önkormányzatin visszaerősödnek a szocik, vagy felszívják magukat Vonáék, akkor megmarad ugyan az elviselhető könnyűség, de helyi szinten még keresztbe tehetnek a nagy terveknek, újjáépülhetnek a romokban heverő szoci és sértődött jobbikos alapszervezetek és akkor hiába a nemzeti és forradalmi konzultálás, meg a borzalmas túlhatalom. A települések pályázati rendszeréből, EU-s forrásaiból nyerhető kisebb-nagyobb Nokia-dobozokról és borítékokról pedig nem is beszélek, azokból is szépen fel lehet épülni ugye. Úgyhogy a Fidesz piszkos melójának egyik komoly eredménye lehet az, hogy az ellenzék helyi szinten sem fog ugrálni, hanem helyén marad.

  Aztán ha vége a piszkos melónak, el is lehet kezdeni a nemesítő munkát. Mert a szokásos 100 napos türelmi idő lejártáig lehet uraskodni az idő, meg a többi párt fölött. De el is kell szegődni az idő alázatos szolgájának, mert az idő, az már csak olyan, mint a történelem: először dönt, aztán meg még ítélkezik is.

  Méghozzá ennyire szigorúan: