Ki tudja, merre vihette a végzet Dessewffy Tibor gondolatait, amikor középszerű műdalnak nevezte a Székely himnuszt.

„Az egy nagy kérdés, hogy mi hívta életre ezt a szélsőséges pártot. Én úgy emlékszem, hogy a Laciék gyűlésein kornyikálták a Székely himnuszt könnyes szemekkel, ami nyilván.... (Itt Ómolnár Miklós kérdez közbe: Mi bajod a Székely himnusszal?) Az, hogy egy középszerű műdal. Nem fejez ki semmit. És most ezt vette át a szélsőjobb, megy egy ilyen huzakodás...”

 És itt aztán beindul a szájkartács, Dessewffy érvei porlanak is rendesen, mint a szikla. Úgyhogy Tibor egyedül is marad.

  De ne szaladjunk ennyire előre, mert igaz, ami igaz: a Székely himnusz egy műdal. (Azért is írjuk nagy betűvel, mert ez a címe és nem valami hazafias alapú túlkompenzálásból.) 1921-ben írta Csanády György és Mihalik Kálmán. De hát a magyar Himnusz is „műdal”, 1823-ban írta Kölcsey Ferenc, 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc. A himnuszok ugyanis többnyire nem a nép lelkéből pattannak, pattantak ki, hanem megírják őket, de ez most nem érdekes. Az sem, hogy Dessewffy szerint középszerű. Mások szerint meg Dessewffy, esetleg az ő DEMOS-ának munkája az. Na bumm.

  „Nem fejez ki semmit.” Itt már melegedik a pite, Pesty László dokumentumfilmes, miután magába gyűrte salátáját, szépen el is magyarázza, hogy mi a relevanciája ma Magyarországon ennek a „középszerű műdalnak”: az összetartozás, Tibor. Ómolnár ismét közbelép: be is dobja ellenpéldaként az Internacionálét, amire Dessewffy el is kezd jó csúnyán nézni és kvázi elhatárolódni. Hej, pedig a főnök milyen szépen szokta énekelni! És az már bizony kifejez valamit. Azt például, hogy követendő modern szociáldemokrata ideákat, azért csak-csak maguk alá gyűrik az MSZMP-s, pártállami reflexek. 

  Arról pedig hogy mit jelenthet maguknak a székelyeknek, arról itt van egy videó.

És még egy:
 

  Persze ideliberáliskodhatjuk, hogy nem biztos, hogy minden székely szereti a Székely himnuszt. Lehet, valóban, szívük joga, és ezt el is kell fogadni. Lám, a csíki keménymag az „Istenünk” után  egyből a sörösüvegekről kezd énekelni, miután a csapatuk bajnok lett Bukarestben. Mondom, szívük joga. De hogy nem fejez ki semmit? Rendben. Összeszorított fogakkal mondom, de legyen: rendben.

  De az már nagyon nincs rendben, hogy valaki a Székely himnusz éneklésével, „kornyikálásával” magyarázza a Jobbik, és úgy en bloc a szélsőségek terjedését. Ilyen érvelést mondjuk Jan Slotától várok, csak rajta már tudok röhögni. Dessewffy Tibor szájából ilyet hallani, nos, az még felháborít. Lehet azért, mert hát ugye Dessewffy Tibor vasár- és ünnepnapokra tartogatott Gréczy Zsoltja Gyurcsány Ferencnekk, aki tudjuk milyen véleménnyel van például a határon túli magyaroknak adandó kettős állampolgárságról.

  Ez így már nem egyszerűen egy szoci-közeli verbálpitbull újabb árokásó klasszikusa, amit rögtön sikerült is megtenni dobogósnak a tetemcafat és a micisapka után. Ezzel a szöveggel ugyanis már jól meg lehet ágyazni a 23 millió román második bejövetelének, és persze annak, hogy idejön a sok magyarul különben sem értő „hátéem”, hogy bebetonozza a Fideszt, hogy elvegye tőlünk a nyugdíjat. És természetesen a munkát.

  Mert most már nem elég hogy fideszes akit ilye akar, hanem egyenesen jobbikos. Vagyis szélsőséges, irredenta, soviniszta, és így tovább, és így tovább.

  Középszerű érvelés, nem fejez ki semmit.