A pénteki retrobejegyzésben azt néztük meg, mihez kezdett a baloldali újságírás mértékadó része a Fidesz 1998-as győzelmekor, ma az lesz a kérdés, mit szólt a 2010-eshez, vagyis (mint azt már Zsigmond & Péterfy is feltette) milyennek néz ki eddig az ellenzéki sajtó. Már most szólok, hogy persze az ábra nem teljes, a módszer egyszerű volt: elolvasni a bekövetkezett kétharmad utáni első ÉS, M.Narancs, 168Óra vezércikket, valamint meghallgatni az első bolgárgyörgyöt (hétfő) és persze az első Heti Hetest (vasárnap). Úgyhogy a kép relatív szűkösségét fikkantani óhajtó olvasók figyelmébe ajánlom, hogy a végére már nehezen maradtam tünetmentes a bevitt adagtól, esszenciálisan csak egy Vadai Ágnessel töltött hévízi wellness hétvége lehet durvább a legális kategóriában.
MANCS-címlap az 1998-as, és a 2010-es Fidesz-győzelem után.
Utóbbi megállapítás persze marha igazságtalan, ha nem teszem hozzá, hogy azért a dolog keményen pozitív tapasztalatokat is hozott. Mindjárt hétfőn, az akkor éppen Dési János vezette Megbeszéljük (Klub Rádió, jobb napokon Bolgár Györggyel) radikális baloldali betelefonálókkal nyitott, akiknél hallhatóan elgurult a gyógyszer a vasárnap esti események miatt, és sorra a teljes MSZP-s vezetés fejét akarták a magát túlnyerő Fidesz láttán, továbbá kikérték maguknak, hogy a leköszönő nyolc év központi figurái maradjanak az alakuló frakcióban. Az egyik hallgatóból konkrétan kibuggyant, hogy „a jelenlegi szocialista vezetésnek köszönheti a baloldal azt, ahová jutott”, egy másik pedig kifejtette, hogy „Gyurcsány történelmi vétke vitathatatlan”. Mindez pedig (hacsak nem Spanyolék telefonbetyárkodtak Désivel) nagyon példamutató magatartás volt, még akkor is, ha az önkritika mellett beficcent egy völgyhidazás (mint eredmény!), ill. volt „Orbán omnipotentát”, „Orbán nem megváltó, de majdnem”, végül „ha nem is egypártrendszer jön, de másfélpárt-rendszer”. A műsorban egyébként megszólalt Szanyi Tibor is, aki bevallása alapján szintén azt szeretné, ha a jelenlegi MSZP-s pártvezetés „elcsendesedne” és a másod- és harmadvonal jutna szóhoz.
A 168Óra címlapját Gyürk András kivillanó fogsora tematizálja, a vezércikkben Mészáros Tamás hozza az igét („A diadal felelőssége”), aki egyből berendel magának egy szőnyegbombázást a Konzervatóriumnál, szerinte ugyanis a konzervatívok most nem jutottak be a parlamentbe. Itt is fellelhető jelentős önkritika, bár 168Órás mellékzöngékkel („Nyolc év kormányzása és ellenzékisége, a teljesítményeket elfedő hibák és következetlenségek kritikus tömege meg a fékevesztett uszítás együtt vezetett ide.”), és meglepő arányban található elempézés: Mészáros szerint az „olcsó Fidesz-populizmus átvétele” már fellelhető a pártnál, ez a fejlemény pedig „erősen visszafogja az LMP intellektuális színvonala iránt táplált reményeinket”. A cikk szerint a legfőbb félelem, hogy „a jobboldal akár drasztikusan kiiktathatja a demokratikus berendezkedés fékeit és ellensúlyait”. – Ha már ellenzéki hangnemet kutatunk, ez a „fékek és ellensúlyok” valami új mantra kezdete lehet, majdnem pont így a Magyar Narancs vezércikkében is szerepel („fékek és ellensúlyok kikapcsolása”).
*
Az Élet és Irodalom múlt heti száma Kovács Zoltán főszerkesztő vezércikkével indult. Tippem szerint ez az írás is azzal a még senki által nem látott, de tömegek egybehangzó tapasztalata alapján biztosan létező baloldali publicisztika-generátorral készült, amely bizonyos állandó panelek alapján emberi közbeavatkozás nélkül képes olvasható minőségű Orbán Viktor-ellenes véleménycikket gyártani. Magam sem hittem, de a panelek sorban érkeznek: Kaya Ibrahim, bányaper, szőlőügy. (Említett szoftver tartalmaz egy random gombot, így az, hogy „Josip Tot”, vagy „Happy End Kft.” most nem került a cikkbe.)
*
Még unalmasabb volt a Heti Hetes, ahol legalább 10 percet kellett várni az első választásokkal foglalkozó hírre. Farkasházy az oligarcha kifejezéssel, Gálvölgyi János a KDNP nemlétével volt elfoglalva, de komolyan mondom, az egészből semmi konkrétum nem maradt meg (amiben az is közbejátszhatott, hogy rendszeresen menekültem a Paprika TV-re, meg az Animal Planet-re).
*
Ha nem is teljes, de sokatmondó kép ez. Az biztos, hogy a formálódó ellenzéki sajtó nagyon mélyről, kiegyenlítetlen álláspontokkal, jó adag önmarcangolással indul. Kérdés, meddig tart a szüttyögés, és mekkora adag Szíjjártó kell a gépezet beindulásához.
*a szerző tanú, gátőr