Nem a legvidámabb napjait éli április 11-e óta a Jobbik. A túlpörgetett várakozásoknak köszönhetően az első forduló eredményeit inkább csalódással fogadták a párt politikusai és választói, semmint önfeledt örömmel, s a második fordulóban sem volt sok minden, aminek örülhettek volna. Nem jött össze egyetlen jobbikos egyéni mandátum sem, mindössze Molnár Oszkárt sikerült bejuttatniuk fideszes riválisával szemben.
Ehhez jön még, hogy a párt mostanában nemcsak politikai ellenfeleitől és a (nemzetközi) sajtótól, hanem számára különösen érzékeny helyekről is egymás után kapja a pofonokat. A határontúli magyar pártok közül a felvidéki MKP sietett leszögezni, hogy a Jobbik regionális párt marad és az országgyűlésben elszigetelt lesz. A romániai magyar pártok közül az RMDSZ mellett a Magyar Polgári Párt is visszautasított bármiféle együttműködést a Jobbikkal, Délvidékről pedig a Vajdasági Magyar Szövetség határolódott el a párttól. A Jobbik minderre a lehető legrosszabbul reagált, a nagy Szegedi Csanád sértett hangú interjúban jelentette ki, hogy ezek a szervezetek nem képviselik a szomszédos országok magyarságát:
- A fent említettek a nagy politikai szervezetek, ők az úgynevezett hivatalos képviseletek. Más, kisebb, civil szervezetekkel van kapcsolata a Jobbiknak? Milyen további terveitek vannak ez ügyben? Te többször voltál például Erdélyben is az utóbbi időben, milyen lehetőségeket látsz?
- Meggyőződésem szerint a fent említett szervezetek nem képviselik az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarság többségének érdekeit. Remélem, hogy minél hamarabb ki fog nevelkedni egy Jobbikhoz hasonló új nemzedék az ideiglenesen elszakított területeinken is. Nagyon fontos lenne, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság észrevegye végre, hogy megalkuvó politikával nem lehet előre haladni. A Jobbik kiváló kapcsolatot ápol számos civil szervezettel és egyházi gyülekezettel. Külön kiemelném a HVIM szervezeteit, az EMI-t és az MRM-et.
- Mit gondolsz, miért tartották fontosnak az elhatárolódást az elszakított részek nagy pártjai?
- Ezt tőlük kellene megkérdezni. Mindenki tudja, hogy a Jobbik egy teljesen szalonképes, nemzetközi színtéren is elfogadott, hatékony nemzeti párt. Változnak az idők, a Jobbik folyamatosan bizonyítja rátermettségét. Az elhatárolódó pártoknak csak annyit tudok ajánlani, hogy inkább a saját dolgukkal legyenek elfoglalva, mert pártként eddig csak a Jobbik állt ki határozottan a határon túli magyarság érdekeiért. Mi emeltük fel a szavunkat a székely, az érmelléki és a felvidéki önrendelkezés mellett, mi léptünk fel eddig egyedül erélyesen a szlovák nyelvtörvény és a rasszista Benes-dekrétumok ellen. Mindemellett a Jobbik az egyetlen párt, amely visszaadná a határon túli magyaroknak a teljes jogú magyar állampolgárságot.
Még érdekesebb, hogy a Palesztin Állam rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete is sietett leszögezni: rasszistákkal nem akarnak partneri viszonyt. A palesztinokat gyakran emlegetik a Jobbik körüli radikáljobbos szubkultúrában, párhuzamot vonva a két nép zsidók általi elnyomottságában. Úgy tűnik azonban, hogy a palesztin testvérek körében nem talál méltó viszonzásra (amúgy elsősorban belpolitikai motivációjú, antiszemitizmusuk fedősztorijaként használt) palesztin-szeretetük.
A Jobbik újra és újra szembesül hazai és nemzetközi elszigeteltségével, mégha igyekszik is úgy tenni, mintha nem venne erről tudomást (lásd Szegedi mindenki tudja, hogy a Jobbik egy teljesen szalonképes, nemzetközi színtéren is elfogadott, hatékony nemzeti párt álláspontját). Kérdés, hogy milyen tanulságokat von le ebből - konszolidálódik, és igyekszik szalonképessé válni, vagy pedig éppen tovább radikalizálja meg nem értettsége.
