Meghalt egy lány az éjszakai buszon - hívott fel egy ismerősöm szombaton. Hangján érezhető volt, hogy nem tud mit kezdeni a tehetetlenség dühével. A huszonéves lány a kispesti Kossuth téren szállt fel a 914/950-esre (sajnos, hogy melyik volt, arra nem emlékezett ismerősöm) péntekről szombatra virradó éjjel, úgy egy körül. Még ki is kísérte valaki, akitől elköszönt, mielőtt fellépett volna a buszra. Leült, elhelyezkedett és zenét dugott a fülébe.
A Deák térnél aztán egy felszálló utas ránézett az addig mozdulatlanul ücsörgő lányra, és feltette a kérdést: nem veszik észre, hogy a lány meghalt? Nem vették észre, ilyenkor mindenki összehúzva, mozdulatlanul kuporog a helyén. A biztonsági őrök nem csináltak semmit, az utasok vitték le a lányt a busz mellé, a járdára. Kihívták a mentőket, de már késő volt. Az egyik utas lehordta az ellenőröket: ne álljanak úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, legalább segítsenek, ők lesznek az elsők, akiket elővesznek majd, ha arra kerülne a sor.
Mert hát a biztonságiak mégiscsak általában elég tagbaszakadtak ahhoz, hogy könnyebben lecipeljenek egy utast, mint az utastársak. Aztán ők épp dolgoznak, nem sietnek haza, tehát talán nekik kellene ilyenkor ott maradni a helyszínen, és nem az utasoknak. Az éjszakai járatokon amúgy is rengeteg részeg utazik, bármikor rosszul lehet valaki. Vajon kapnak-e a biztonságiak elsősegély-képzést?
Persze nem akarom a lány halálát a BKV-ra kenni. Lehet, hogy drogos volt, vagy ki tudja, mi történt vele, tulajdonképpen mindegy: felszállt, leült - és észrevétlenül meghalt. Nem csak a BKV-nak, nekünk is van min elgondolkodnunk.