Nem anyázni jöttem most, hanem dicsérni. Persze nem a BKV-t. Se a vezetést, se a szakszervezeteket. Számos jel utal arra, hogy a vezetés nagyüzemi módon, ráadásul szemérmetlenül magánosította a közvagyont. „Lopni, megyünk lopni, mert senki nem szól ránk” - dúdolgathatták az örökbecsűt reggelenként a rövid úton luxusterepjárójuk és irodájuk között.

  Remélem, mostanában sokan rosszul alszanak közülük, és összeszorul a szívük, ha szól a csengő. Még jobban remélem, hogy áprilistól többen lesznek így politikus barátaik közül is. A szakszervezetekről pedig mindig a nyomin öltözött, de a hírek szerint rendkívül jól kereső, populista kiskádárok jutnak eszembe, keletnémet focista séróval. Meg az otromba módon kivitelezett sztrájkok, mint a mai. De hagyjuk ezt, mert nem anyázni jöttem (azt megteszik ma elegen), hanem dicsérni és megoldást keresni.

  Van ugyanis egy olyan tömegközlekedéssel foglalkozó cég Magyarországon, vagy legalábbis Budapestnek azon a fertályán, ahol élek, ami működik. Ez pedig a Volánbusz.

  Ismétlem, csak egy helyi tapasztalatból indulok ki, nem tudom, hogy Baranyában vagy Borsodban mi van. Lehet, hogy most a valóságosnál szebben látom őket, mert ma tényleg a Volánbusz húzott ki a csávából. Dicséret és megint csak dicséret a sűrűbbé tett járatokért.

  De a vadonatúj, légkondicionált buszoknak máskor is örülök, különösen nyáron, mert nem pállik beléjük az ember. Mert tiszták. De legfőképpen azért, mert látom, hogy fizetés nélkül nem lehet felszállni.

  Ma is elgondolkoztam ezen, amikor egy szomszédom kipengette a viteldíjat a volános sofőrnek. Ez a hölgy máskor sohasem száll fel a Volán járatára, még akkor se, ha (nem is ritkán) előbb jön, mint a BKV busza. Az ok egyszerű: a BKV-n ingyen utazhat, mert a mi fertályunkat kiszolgáló buszon a rendszerváltás óta nem láttak ellenőrt, akkor is csak örömében tévedt el egy. A Volánnak viszont fizetni kell, ott nincsen ingyen ebéd. A tiszteletreméltó negyvenes hölgy tehát minden nap lop.

  Kb. ezzel meg is fogható a BKV két nagy gondja közül a másik. Az első, mint már mondtuk, hogy a vezetés egészen arcátlanul nyúlja le a pénzünket. A sokakat kielégítő Szalainé a pár tízmilliójával ugyanúgy kishal a BKV-ben, mint Z. János barátunk az MSZP-ben. A másik gond, hogy a sokmilliós nagylopásokkal szemben ott van sokmillió kislopás. Mert a bliccelés az. 

  Nehéz ezt felfogni, tudom. Szinte minden budapesti ezen nőtt fel. Én is. De ha azt akarjuk, hogy ez a cég valaha is rendbe jöjjön, fel kell. Ha valaki nem fizet, mások fizetnek helyette, azok, akik megveszik a bérletet, jegyet. Meg adójukkal azok is, akik sohasem ülnek a BKV járataira. A busz nem megy magától. Aki nem veszi ki a részét a költségből, az lop. Erkölcsileg nem tűnik persze ugyanolyannak 300 vagy 9400 forint ki nem fizetése, mint mondjuk 80 millió önvégkielégítése, de ha valóban elvszerűek akarunk lenni, látni kell, hogy az a kultúra, ami megengedi, sőt elfogadja a kislopást, legitimálja a nagyot is.

  A fő felelős persze a BKV vezetése. A Volán buszain, vagy éppen New York, Washington és megannyi más nagyváros buszain fizetni kell a sofőrnek, nincs bliccelés. Ha valaki lázad: busz leáll, és jön a rendőr. Lassabb persze így a móka, de legalább rend van és az fizet, aki a szolgáltatást használja. Metrót még egyet sem láttam, ahol szabadon be lehetne menni, míg Budapesten ma is van egy kis esély, hogy elkerülje az ember az ellenőrzést. Ha nagydarab és erőszakos, ez az esély jelentősen javul. 

  Kapuk kellettek volna, beléptető-rendszerek már régen, réges-régen, a metrón túl a HÉV-nél és ahol lehet, a busz- és villamos-végállomásoknál is. A fémet nem lehet megfélemlíteni, mint ahogy azt minap tette egy másfél mázsás, bűnözőnek látszó bűnöző öt ellenőrrel a Nyugatinál. A buszokon meg bérletbemutatás a sofőrnek/kalauznak, vagy kötelező jegyváltás. (Megjegyzem, néhány éjszakai járaton vannak erre halovány próbálkozások. Annyira haloványak, hogy két kaller nemrég kiröhögött egy lányt, mert jegyet váltott, többeket meg egyszerűen lebeszéltek a műveletről)

  A BKV-nak minden zsugorodás ellenére a még mindig széles, és nemzetközi összehasonlításban is viszonylag jól működő hálózata van, persze ramaty buszokkal és egy felesleges új metróba beleölt százmilliárdokkal. De messze vagyunk attól, ahol csak pár éve is voltunk, a rendszer feléli önmagát. Ha felül nem statuálnak példát a nagy tolvajokkal, és alul nem teszik lehetetlenné az apró, de milliónyi kis lopást, akkor nemsokára vissza fogjuk sírni azt is, ami ma van. És nem mindenki olyan mázlista, hogy ott van neki a drága kedves kis Volán fehér buszaival, ha nem jön a BKV.