Angyal banda téged követ
2009. december 30. írta: Skrabski Fruzsina (lelkylola)

Angyal banda téged követ

  Vasárnap meghalt az apám. Skrabski Árpád. Évek óta beteg volt. Álmodtam már azt, hogy meghalt és nekrológot akartam írni róla, de annyi mindennel foglalkozott, hogy nem tudtam összeszedni.

  Nehéz írnom egy ennyire fájdalmas és személyes témáról, de az apám a mai magyar társadalomnak  megbecsült tagja volt. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egyetemi tanára, kutató, mérnök-szociológus, édesanyámmal együtt öt könyvet írtak és róla is megjelent egy kötet. Ezért úgy gondolom, hogy írni kell róla és nekem kell írnom róla.

  Apukám meg akarta váltani a világot. Tizenévesen lópokrócba burkolódzva megírta az elveit. Anyukámat, Kopp Máriát is azzal hódította meg, hogy egyedül ő tudott válaszolni a világnézeti kérdéseire és kételyeire. Egy földalatti katolikus kisközösség tagja volt, amit annyira titkolt, hogy a szüleinek se beszélt róla. Az apja azt hitte, hogy valami titkos politikai szervezet tagja, de nem tiltotta el, inkább büszke volt a fiára. Közben pedig csak kirándultak, vitatkoztak és imádkoztak Szűcs Laci, az egyik legeredményesebb feltaláló mérnök vezetésével.

  Filozófus akart lenni, de akkoriban az egyetemen nem tanítottak valódi filozófiát. Különben is a tomista filozófia érdekelte leginkább. Így végül számítógépes mérnökként diplomázott, és ez erős mérnök öntudatot adott neki -, úgy gondolta, hogy holmi bölcsészek nem tudnak rendszerszemléletben gondolkodni.

  Apukám Lántzky Aranka és Skrabski Árpád házasságából született. Édesanyjának a családdal együtt gyerekként el kellett menekülnie Erdélyből, ahol Szentkeresztbányán vasbányájuk és vasgyáruk volt. Egész Magyarország legjobb vasércét ott bányászták. Nagyapám pedig repülőgépmérnök volt a Weiss Manfréd repülőgépgyárban. Századosi rangot kapott, de nem volt aktív katona, a repülőgépek gyártását ellenőrizte. A háború után elvesztette a fél lábát, de ugyanolyan aktív maradt, mint előtte. Sajnos őt már nem ismertem, mert születésem előtt meghalt.

  Apukám tehát mérnökként az első nagy számítóközpontok egyikének lett a műszaki vezetője, hatalmas számítógéptermeken uralkodott, amikor anyukámmal együtt a magyar lelkiállapot kutatásába fogtak. Már egyetemistaként elhatározták, hogy együtt szeretnének dolgozni. Igy össze tudták kötni kettős tudásukat, hiszen esténként az apukám számítógépén készítették el a felmérések elemzéseit. A magyar lelkiállapot első országos reprezentatív felmérését még a rendszerváltás előtt készítették el és ezt követéses vizsgálatokkal hétévente megismételték. Eredményeiket először a Magyar lelkiállapot című könyvben és sok tudományos cikkben publikálták.

  A rendszerváltás után az apám meg akarta menteni a magyar egészségügyet és egészségbiztosítást, francia mintára erős, a tagok tulajdonlásával létrehozott önkéntes egészség- és nyugdíjpénztárakat szervezett. Az volt a célja, hogy ezek a civil szervezetek erős társadalmi lobbierővel bírjanak, mint Franciaországban. Így lett az Önkéntes Nyugdíjpénztárakat Támogató Egyesület, majd a Pénztár Szövetség alapító elnöke. Folyamatosan lobbizott azért, hogy a Világbank ne tudja tönkretenni a magyar egészségügyet és ne kezdődjön olyan agresszív privatizáció ezen a területen, mint amilyen Dél-Amerikában történt. Ehhez a harcához angol képviselők, amerikai professzorok támogatását is megszerezte, minden párt szakértőivel tárgyalt, törvénytervezeteket dolgozott ki, részt vett az egészségügyi kerekasztal újraszervezésében.

  Az elmúlt években az oktatás kötötte le leginkább. A rendszerváltás után, 1990-ben a lakásunkon alakult meg a Katolikus Egyetemi Alapítvány, aminek egy ideig elnöke is volt. Ez az Alapítvány hozta létre a mai Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Részletes szociológiai és közhasznú menedzsment tantervet dolgozott ki, amit azután az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán oktatott. Az ő javaslatára nevezték el a főiskolát Apor Vilmos vértanú püspökről. Még idén november elején is, betegségével dacolva hatórás előadást tartott Vácon a szociálpedagógus hallgatóknak. Kedvenc tantárgya a házasságszociológia volt, a fiataloknak be akarta mutatni, hogy a jó emberi kapcsolatok, különösen a jó házasság mennyire fontosak a boldogsághoz, és ezt hogyan lehet elérni a mai magyar társdadalomban is. Ezeket a gondolatokat teljes vehemenciával megvitatta a tanítványaival. Szokása volt, hogy a gyakorlatok során kerekasztal megbeszéléseken vettek részt a hallgatók, akik sokféle szempontból vitatkoztak egyes állításokon. Egyik elmélete szerint egy jó házasságban nem csak azt hisszük a másikról, hogy ő rendkívüli lény, hanem tényleg az, hiszen két ember összekapcsolódása magasabb létsíkba emeli át a párt. Ezeket a gondolatait írta meg a lelki tanácsadó könyvében: a Boldogságkeresés útjai és útvesztői címmel.

  A szüleim házassága egyébként maga a csoda. Nagyon jó volt benne gyereknek lenni. Nagy kihívást jelentett nekem felnőttként, mert ilyet vagy hasonlót nagyon nehéz összehozni. A szüleim iszonyatosan vagányak voltak, az Adriai-tengeren kis felfújható gumicsónakkal eveztek át lakatlan szigetekre. Apám 5 méter magas fa kilátót ácsolt a kertünkben egymaga. Egy alul lyukas Fiat 500-assal kalandoztak Csángőföldön, még a 70-es években, amikor magyar rendszámú kocsival be se lehetett volna menni. Nem mutogatták az egymás iránt érzett szenvedélyes szeretetüket, de a közelükben mindenki pontosan érezte, hogy itt nincs szó megszokásról vagy unalomról, az ő kapcsolatuk mindig kezdésben volt, annak izgalmával és erejével.

  Apám a munkái mellett folyamatosan építkezett. Felépített egy romot a Balatonon, amit mi továbbfejlesztettünk és újabb romokat újtottunk fel, így mostanra kialakult a Skrabski pince és birtok. A budapesti lakásunkat is ő újította fel. Apám mindent meg tudott szerelni.

  Aztán néha festett, anyukámról képeket. Szobrot is készített, a nővéremék esküvőjére őket festette le és most készült el a rólam és a férjemről készített képpel is.

  Apám nekem leginkább mégis a lovagiasság, kedvesség és a vidámság példaképe. A lovagiasságot még a nyolckerben szedte össze, ahol született, a Mária utcában. Nem ijedt meg egy kis bunyótól, ugyanakkor a hölgyeinek, azaz nekünk teljes védelmet nyújtott. Büszke volt arra, hogy egyszer egy egész bandát késztetett meghátrálásra egyedül. Mindig biztos voltam benne, hogy apám minden veszélytől meg tud védeni. Féltett az udvarlóimtól is, ezért a présházunkban az ajtó mellé egy szekercét akasztott, mondván, ezzel kergeti el, aki bántani mer. Minden fiú tudta, hogy nekem szekercés apukám van. Közben végtelenül kedves volt. Nem mindenkivel, hanem azokkal, akiket szeretett. Legjobban talán ez fog hiányozni, az a mosolygó kék elolvadás, amivel mindig megajándékozott, amikor találkoztunk, az a sok szép szó, amit nekem mondott. Mindig tündérkének hívott és legutóbbi könyvét úgy dedikálta nekem, hogy Fruzsinának, aki bearanyozza a mindennapjaimat. Úgy tudott dicsérni, hogy ellenálló lettem minden rosszindulatú bántással szemben. A vidámságot hagytam utoljára, mert a vidámsága volt a legszebb. Apám szinte minden este énekelt, kicsit hamis gitárkísérettel, a világ különböző népeinek dalaiból saját maga által fordított énekeket. A címben szereplő szöveg is egy általa fordított spirituálé:

„Oly lágyan ring a szekér, ami engem hazavisz már,

 Oly lágyan szól a zene, ami engem hazahív már.

 Áttekintek a Jordán felett, ami engem hazahív már,

 Angyal banda engem követ, ami engem hazavisz már.”

  Végül hadd legyek praktikus. Nem voltam felkészülve apám halálára, mert erre nem lehet felkészülni. Ő akkor már teljesen felkészült, megáldott mindannyiunkat és azt mondta, hogy nem fél, készen áll a nagy útra. Még ő vígasztalt minket. Amikor Karácsony napján hazahoztuk apámat, hogy otthon halhasson meg, szerencsétlenkedtünk. Nem tudtuk, hogy kell infúziót beadni, mosdatni, virrasztani. Mit kell mondani? Tíz Miatyánk után már unalmas 11-et mondani, rettenetes nézni a legszeretettebb ember szenvedését, levegő után kapkodását. A férjem hozta oda a barátja által kiadott Ars Moriendi, „A meghalás művészete” című könyvet. Ez egy olyasmi iránymutatás, mint a tibeti halottaskönyv, ami végigkíséri és tanácsokat ad a haldoklónak az útján, de katolikus szemlélettel. Felkészíti őt, hogy milyen kísértések érhetik, imákat javasol a gyászolóknak. Vasárnap hajnali négy órakor fejeztem be a könyv felolvasását. Fél ötkor halt meg az édesapám. A könyv az elengedésről ír és arról, mondjuk ki sokszor: Uram, kezedbe ajánlom apám lelkét. Csodálatos, misztikus élmény volt, szép, tényleg szép.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr61630547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

veiszi 2009.12.30. 08:11:17

őszinte részvétem, Lola. reméljük sok ilyen ember van még, mint apukád.

negeev 2009.12.30. 08:19:14

Szép összefoglalást írtál apukádról.
Részvétem. Remélem, egy ilyen komoly veszteség után is erős maradsz.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.12.30. 08:39:29

Karácsony után, családi körben átmenni az öröklétbe nagy kegyelem, a legjobbaknak jut osztályrészül.

"Nunc dimittis servum tuum, Domine Secundum verbum tuum in pace:
Quia viderunt oculi mei salutare tuum
Quod parasti ante faciem omnium populorum"

Fényeskedjék neki az örök világosság!

Szt. Ahanov 2009.12.30. 08:46:06

Megindító írás. Ismeretlenül is fogadd részvétem.
Édesapád arcáról sugárzik, hogy igaz minden szó, amit jóságáról, emberségéről írsz. És még több is.

tevevanegypupu 2009.12.30. 09:12:44

Aposom Karacsony napjan halt meg mar nagyon regen, az apam Karacsony elott.
Edesapadat is Karacsony tajan hivtak el..Nagyon sajnalom, jo ember lehetett, szep, kedves arca van. Fogadd oszinte reszvetemet.

Tündér_Lala 2009.12.30. 09:35:08

Szép írás ! Fogadd őszinte részvétemet !

tempetőfi 2009.12.30. 10:14:39

Fogadd részvétemet, Lola! És, ha nem haragszol meg, kicsit büszke vagyok arra, hogy Szentkeresztbányának ilyen emberhez is van néminemű köze - szülővárosom (tehát a világ közepe), nagyapám abban a bányában, édesapám meg abban a vasüzemben dolgozott (mára mindkettő bezárt).
(Csak a pontosság kedvéért: ma már Szentegyháza [Vlăhiţa] néven található meg a térképen, a történetét most nem mesélem el, a lényeg az, hogy gyermekként én, a "bányai", vagyis "városi" igen sokat verekedtem a Szentegyházi Gyermekfilharmónia többségét adó "falusiakkal".)

zoli29 2009.12.30. 10:29:09

Őszinte részvétem, Lola!

reality 2009.12.30. 10:30:14

Kedves Lola!
Minden szó olyan kevés ilyenkor.
Édesapád egy gazdag ember (volt)és ti is azok vagytok általa.
Részvétem!

kendeffybotond 2009.12.30. 10:44:06

Kedves Lola!

Őszinte részvétünk.

Botond és felesége.

2009.12.30. 10:45:22

Lola, irigyellek, hogy ilyen apád lehetett. Részvétem.

Cypriánus 2009.12.30. 11:10:53

Isten nyugosztalja......
őszinte részvétem Neked, s Anyukádnak!!!

nem tudtam hogy beteg volt...az életműve fontos és maradandó!!! Apukádat nem ismertem, csak a műveit,Anyukádat természetesen igen,hisz vizsgáztam is nála,de ez most nagyon megrendített.

"engedj haza országodba mennem..."

segabor 2009.12.30. 11:14:25

Előttem már mindenki elmondta azt, amit ilyenkor el lehet. Ismeretlenül is őszinte részvétem és nyugodjék békében édesapád.

matakati (törölt) 2009.12.30. 11:16:34

Őszinte részvétem.
"Előre megyek hogy helyet csináljak néktek országomban" A megváltó szavai.

mefisto · http://archiregnum.blog.hu/ 2009.12.30. 11:24:11

Részvétem!

És gyönyörű írás!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.30. 11:38:40

Nehéz ezt így, mert az az azért furcsa volna, hogy egy nicknek nyilvánítsak részvétet:-( Az is furcsa volna, ha Fruzsináznék, mert hát nem ismerlek.

De, mondok én valamit.

Egyszer bekapcsoltam a tévét, amiben éppen egy, a szüleiddel készült beszélgetés zajlott. Néztem a műsort, a házasság intézményéről, funkcióiról, válságáról szólt a beszélgetés, nagyon érdekes és tanulságos volt, de... Egy-két perc után azon kezdtem el gondolkodni, hogy az a két idős ember, azok ott egymás mellett, akik ott beszélnek, no, azok ott nagyon rendben vannak egymással. Ez ott a tévén keresztük, ott a tematikán, a szakszövegen át, egy-két perc után nyilvánvalóvá vált. Mondtam is a feleségemnek, hogy láttam Kopp Máriát és a férjét a tévében és, hogy azok nagyon rendben vannak. Tudom, hogy ez itt egy kommenetben nagyon idétlenül hangzik, de nekem ez egy erős és fontos élmény volt.

Ezt tudom most így mondani.

Édesapád nyugodjék békében és az örök világosság fényeskedjék neki!

ü
bbjnick

f.m.j. 2009.12.30. 11:44:05

Kedves Lola, őszinte részvétem

irrelevant 2009.12.30. 11:49:28

Őszinte részvétem!

megadjagabor 2009.12.30. 12:09:28

Kedves Lola,
Fogadd őszinte részvétemet.

Ököl 2009.12.30. 12:24:38

Lola, őszinte részvétem.

Kopp Mária nagyszerű előadásait hallgathattam az egyetemen. Nagyon sok emberhez kapcsolódik a családod!

teknős 2009.12.30. 12:30:03

@bbjnick: Köszönöm, hogy leírtad.

Meg Lolának is, hogy morzsányit kaphattam belőle.

Érzem, olyan ember volt, hogy sajnálom, hogy nem ismerhettem a személyét, hogy nem ismerhettem a lelket, amely eltávozott.

Őszinte részvétem, Lola.
(Motoszkált bennem a gondolat, már a kórházas cikked óta, hogy vajon melyik szereteddel van baj, hogy valaki a közeledből nagy beteg :( )

Imádkozom értetek.

Tehetetlen Dodó 2009.12.30. 12:43:10

Kedves Lola,
édesapád a legnagyobb karácsonyi ajándékot kaphatta tőletek, ami ebben az eldurvult világban adható: békében, szeretteitől körülvéve távozhatott ebből a rideg árnyékvilágból.

devuscka 2009.12.30. 12:58:10

Kedves Lola,
szeretteink elvesztésére sosem lehet felkészülni,és feldolgozni a hiányukat: hosszú folyamat.
Ebben a folyamatban sokat segít, hogyha az élettől való búcsúzáshoz a méltó feltételeket tudjuk biztosítani. Ha azt érezzük, hogy minden fájdalom ellenére szépen tudott átlépni az 'árnyékvilágba', s mi ennek részesei lehetünk/lehettünk.
Édesanyám dec.24-én délután hasonló módon távozott, szerető körünkben. Egy búcsúzó napsugár besütött az ablakon akkor, mintha a karácsonyi angyal jött volna érte.

Mélyen együtt érzek Veled!

www.youtube.com/watch?v=FDW-rrNoVko&feature=related

..ha jól tudom ez a dal szintén egy apa elvesztésére íródott, sokat hallgattam abban az időben, s ma is a ugyanazokat érzem, amit akkor.

vattafák 2009.12.30. 13:17:05

persze nem biztos, hogy mindenkinél hasonlóan történik, de lehet,
hogy úgy érzed, benned él tovább a lénye, részed lett, ami ő volt, ha meglátsz egy...sárga sálat pl. az utcán... az jut az eszedbe először: " azt gondolná róla, hogy". és rádtör, hogy többet kaptál tőle mint törődést, figyelmet, de teljes önmagadat, szétválaszthatatlan vagy tőle.
és később jönnek az álmok. túl valószerűek. és tudod, hogy már nincs veled, és tudod, hogy csak álom, és mégis, bármit kérdezhetsz és válaszol. és ki válaszolt, te vagy ő?

Fodras 2009.12.30. 13:20:46

Nehéz ilyenkor mit mondani, de a postodból is kitűnik, hogy édesapád remek munkát végzett a földi pályáján.
Azt hiszem, szerencsések vagytok, hogy megtaláltátok egymást az életben. Legtöbbünknek nem adatik meg ekkora kegyelem.
Részvétem.

Korinna 2009.12.30. 13:37:14

"Szenteiddel nyugtasd meg Krisztus a te szolgáid lelkét, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet."

Fodadd őszinte részvétem, imádkozom édesapád lelki üdvéért és a családotokért.

Boldog nyugalmat és örök emléket!

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2009.12.30. 14:01:10

Őszinte részvétem, Lola. Nyugodjék békében.

betyár (törölt) 2009.12.30. 14:18:20

Kedves Lola,

Őszinte részvétem, és sok erőt a veszteség viseléséhez.

éliáspeti 2009.12.30. 14:29:37

Szia Fruzsi,
Apukádat csak párszor láttam, hatalmas munkát végzett, amiből csak pár apró részletet ismerhetünk mi, kívülállók. Őszinte részvétem.

Oblomov 2009.12.30. 14:55:23

Őszinte részvétem.

gyz 2009.12.30. 15:34:27

őszinte részvétem

bryan 2009.12.30. 16:17:30

Őszinte részvétem!

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2009.12.30. 16:50:34

Azt a könyvet én is forgatom néha, kedves Lola. Tisztelt Férjed nagyszerűen tette, hogy elővette, és Te is jól tetted, hogy azt olvastad fel jó Atyádnak halála óráin.

Leskelődő 2009.12.30. 17:00:09

Egyre mélyülő tisztelettel olvastam a megemlékezést.
Köszönet azért a sok jóért, amit Édesapád tett.
Fogadd jó szívvel őszinte együttérzésemet.

egrized 2009.12.30. 17:09:34

Nehéz szavakat találni egy szülő elvesztése esetén...
Őszinte részvétem az egész családnak.

kelta 2009.12.30. 17:36:37

Fogadd őszinte részvétem!

drhlaszlo · http://kskozlony.blog.hu 2009.12.30. 17:41:37

Részvétem, Lola!

Sok erőt a következő napokra!

dunabeat. 2009.12.30. 18:02:10

Ez egy nagyon szép írás.

Őszinte részvétem!

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.12.30. 18:17:47

Köszönöm mindenkinek! Nagyon kedvesek vagytok!

ZöldReakt 2009.12.30. 18:21:11

Kedves Lola!

Fogadd őszinte részvétem!
Ismertem édesapádat, tanított engem az Aporban. Nagyszerű ember, és remek tanár volt! Élvezetes volt minden órája!

Nyugodjék békében!

lalilo 2009.12.30. 18:27:59

Kedves Lola!

Volt szerencsém ismerni édesapádat. Nemcsak a család, de a társadalom is sokat vesztett. Isten adjon vigasztalást Nektek!

ValleyFloydRoad 2009.12.30. 18:43:48

Kedves Lola,

Nagyszerű ember volt édesapád, őszinte részvétem az egész családodnak és Neked is. A hírt már olvastam korábban valamelyik weboldalon, így számítottam az írásodra. Gyönyörű, tiszta szavak ezek, ugyan fájó olvasni, mégis nagyon szép élményt szereztél vele, ha lehet ilyet mondani.

sasika61 · sasika61mondja.blog.hu 2009.12.30. 19:31:24

Kedves Lola!
Tudom, milyen ez az érzés-állapot,az én szüleim már nem élnek.
Őszinte részvétem.

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2009.12.30. 20:07:29

Kedves Lola,
gyönyörűen írsz Édesapádról, csak sajnálhatom, hogy nem ismertem. Isten nyugosztalja!

Steve the Great 2009.12.30. 20:40:29

Kedves Lola,
Fogadd őszinte részvétemet... :(

pontmost 2009.12.30. 21:17:09

Követni és még jobban óvni fogja minden lépésed ezek után!
Büszke vagyok hogy ismertem,és biztos vagyok abban,hogy sokáig őrizzük emlékét!
Ez az írás megerősít abban hogy igazi reneszánsz ember volt. Olyan, amilyen nagyon kevés van a világunkban.
Soma

Hitvány alak 2009.12.30. 22:02:16

Őszinte részvétem! Mint volt diákja is mondhatom, tényleg egy nagyszerű embert vesztettünk el mindannyian.
Sajnálom.

zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2009.12.30. 23:01:21

Nagyon szép poszt ... édesapád büszke lehet rád! És Te is édesapádra, remek ember volt.

Alfőmérnök 2009.12.30. 23:20:37

Nehéz ilyenkor nem közhelyeset írni. Lehet, h nem is kell.
Szóval őszinte részvétem.

2009.12.30. 23:45:22

Ismeretlenül is őszinte részvétem.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2009.12.31. 00:08:08

Édesapád életéről egy ma divatjamúltnak tartott szó jut eszembe: életszentség.
Jó lenne, ha az a sok jó, amit adott (és amire sokan reflektáltak is a hsz-kban) tovább adódhatna, megsokszorozódhatna. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk mindezt.
Őszinte részvétem.

gabca 2009.12.31. 01:31:19

Anyukád tanított, apukádat - az írásod alapján azt kell mondjam, sajnos - nem ismertem.
Add át anyukádnak egy hálás tanítványa őszinte részvétét!

politicus · http://mandiner.blog.hu 2009.12.31. 09:29:01

Kedves Lola,

Nagyon sajnálom, szeretném ezúton is együttérzésemet kifejezni.

Horizont 2009.12.31. 09:41:28

Nagyon megható poszt.Őszinte részvétem,édesapád nyugodjon békében. Számomra fantasztikus dolog, hogy ilyen nagyszerű emberek is élnek köztünk,sajnálom, hogy nem ismertem.Szeretteink elvesztése feldolgozhatatlan. Az én édesapám egy egyszerű, de nagyszerű kisember volt. Nagyon jó ember volt és jutalmul "szép" halált kapott. 78 évesen, egészségesen, lefeküdt a kedvenc nyugágyába és elaludt örökre.Nem szenvedett.Ennek 3 éve.Már nem könnyezem ha beszélünk róla, de soha el nem múló fájdalom van a szívemben.Hiányzik.
Most könnyezve olvastam írásod.....
Büszke lehetsz édesapádra!

laspalmas · http://vastagbor.blog.hu 2009.12.31. 09:45:19

Kedves Lola, szívhezszóló, megható írás... milyen is lehetne. Érződik belőle a szeretet. Hidd el, apukád is olvasta, és mindig figyelni fog Téged onnan a felhők fölül.
Fogadd őszinte részvétem.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.12.31. 11:24:36

Egyszer harci Lolának neveztelek.
Tán mert erőt, biztos biztos alapot éreztem a soraid mögött.
Most már azt is tudom, honnan szerezted.
Elment, végérvényesen utadra engedett.
Szépen emlékeztél róla.

tudi 2009.12.31. 11:25:32

Öszinte részvétem, és nagyszerű írás az édesapádról.

medve2 2009.12.31. 12:20:21

Őszinte részvétem Lola.

ÁrPi 2009.12.31. 16:13:10

Részvétem Lola, ismeretlen volt nekem édesapád e posztodig
és ez alapján pedig nem kétséges számomra hogy békében fog nyugodni!

kocsisancsa 2009.12.31. 19:55:03

Kedves Lola!Fogad te és családod is őszinte részvétemet.Sok szeretettel gondolunk rátok és édesapád emlékét mindig szivünkben örizzük!Azért beszélek többes számban,ugyanis volt szerencsém nekem és föiskolai évfolyamtársaimnak is az ő előadásait hallgatni.Én is két gyerekes édesanyaként igyekszen arra törekedni amit ő példaként a családról elénk állított.Hiszem hogyha sokan megtartjuk "tanait"a családi szeretettről, a családi kötelék fontosságáról, erős közösséget építhetünk.Sok szeretettel anikó

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.12.31. 21:25:49

édesapám hét éve halt meg, otthon, elaludt és nem kelt fel többé, nagyjából sejtem, mit érezhetsz

halál esetén nekem mindig jeszenyin jut az eszembe (rab zsuzsa fordításában), talán ide illik a vége, amit ő írt erről

isten áldjon, engedj csendben elköszönnöm
ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön
és nem újabb, persze, élni sem

részvétem

mártaavkf 2009.12.31. 23:31:18

Kedves Lola!
Nagyon szépen köszönöm (-jük) ezt a cikket!Apukád tanít(-ott) a fősulin szocpeden ahogy azt írtad is!Levelezős felnőtt hallgatóként ittuk minden szavát.."Sírunk" a kis levelező listánkon....(sajnos a befutásnál már nem lehet ott.)Szerencsés vagyok,mert nála szigorlatozhattam az előző félévben ,jaj az 15 perc,de hosszú volt nekem,mások akik ügyesebbek voltak csak pár perc.Most mégis máshogy gondolok rá kevés embernek adatott meg hogy 15 percig beszéljen vele folyamatosan,azt akarta ,hogy értsem is amit mondok és amit tanított....Beteg volt,láttuk (suttogtuk),halványabb volt a mosolya ,egyre halványabb,de a szeme fénye nem fakult,bíztunk ...Jött a hír a levelező listánkra,sms-ben,hívtuk egymást......Emlékezünk rá folyamatosan,ki idézettel ki a maga módján megfogalmazott szép szavakkal!Nagyon fog hiányozni mindannyiunknak !!!Engedd meg ,hogy ide tegyem az idézetet amellyel én emlékeztem rá

""Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik."
Arany János
Nyugodjon békében a drága Tanár urunk!"

Búcsúzunk tőle mi is csütörtökön és elkísérjük utolsó útjára.
Emléke szívünkben él Szociálpedagógia szakos utolsó éves levelezős hallgatók.

Balaint 2010.01.02. 09:01:51

Nyugodjék békében. Szeretnék én is ilyen apává, emberré, hívővé válni és végezetül ilyen nekrlógot kapni.

Requiescat in pacem.

Gné Ági 2010.01.02. 16:05:30

Kedves Lola!
Mártihoz hasonlóan én is ama szerencsések közé tartozom, akik élvezhették édesapád lenyűgöző előadásait. A sors úgy hozta, hogy éppen a születésnapomon szigorlatoztam Nála. Mosolygó kék tekintetéből, mint mindig, áradt a kedvesség. Mondanivalóm felénél sem tarthattam, mikor is átvette tőlem a szót és rögtönzött kis előadást tartott amúgy a tételhez tartozó társadalmi tőke fontosságáról, majd megköszönte a feleletemet és jó jeggyel jutalmazott.
Rendkívüli ember volt kinek emlékét örökre megőrizzük!
A hozzá írt nekrológod megható és egyben felemelő!
Őszinte együttérzésem az egész családnak!

civilkontrol 2010.01.04. 13:38:42

Édesapádat sajnos nem ismertem, de irásod olvasásakor megkönnyeztem. Csodálatos ember volt.
Édesanyádat a Sziluettben láttam először és utána hetekig mutogattam a beszélgetést a családomnak, barátaimnak.
Fantasztikus párost alkottak!
Sok erőt Neked és családodnak a veszteség feldolgozásához, Édesapád pedig már biztosan jó kezekben van!
Nagyon köszönöm, amit értünk tettek!

Nyugodjon békében

greybull 2010.01.04. 14:49:58

Részvétem és együttérzésem. A papád az én édesapámra is hasonlít, aki már 15 éve nincs közöttünk.

Paszternak 2010.01.04. 21:59:17

Kedves Lola,

amikor - még magam is gyerekként - meséltem neked és Lucának, amikor (hű, milyen bátor voltam akkoriban még...) Dsida Jenőt szavaltam és azt hittem, tudok valamit: úgy voltam vele, hogy nem hittem abban, hogy ezek az erős felnőtt emberek, apám, anyám, Árpi és Mária, egyszer megöregedhetnek és egyszer majd itt hagyhatnak minket. Hiszen egy nagy, közös darabot játszottunk el, nem csak karácsonykor betlehemes játékban, hanem az egész életünkben: tanúságtételt. Az előttünk járók bátrabbak voltak, mint mi, és igazán nehéz dolgunk van most, hogy már mi megyünk elöl és mások igazodnak hozzánk.

Kedves Lola, az ő bátorságuk, az ő vagányságuk, az ő hitük most már a mi hitünk is, a mi erőnk is, a mi bátorságunk is. Ha gyászodban vigasz, tudd: nagyon sokaknak volt Skrabski Árpád iránytűje, így nekem is.

Manapság már nem szavalok. Ahol lehetne: ott nem teszem. Legbensőbb számvetéseimben nincs helye szavalatnak. Ezt ma már tudom. Megemlékezni szoktam, élőkről és holtakról. Most róla is. Mostantól róla is. Reméljük, ő is megemlékezik rólunk abban az országban.

Isten vele. Isten veletek.

Paszternak (BM)

Uzoni Ábel · http://ezerleutes.freeblog.hu/ 2010.01.05. 00:27:33

Kedves Padtársam, őszinte részvétem. Sokat gondolok rá mostanában. Szép írás.

szocialisreflex · http://szocialisreflex.blog.hu 2010.01.18. 13:59:55

Ne feledd, Krisztuson nem vett erőt a halál,
ha vele együtt küzdünk,
vele uralomra jutunk,
alleluja, alleluja!
Ezzel az ortodox antifónával fejezem ki részvétemet édesapád iránt, akit őszinte szívvel tiszteltem.

-tara- · http://hegyek-lanya.blogspot.com/ 2010.01.20. 16:41:20

Gyönyörűen írtál Édesapádról, Lola. Eddig is éreztem, hogy jó ember vagy, monstantól tudom is.Ilyen szülőkkel nem lehet másképp.

Elengedted azzal, amit feolvastál utolsó óráiban és ez a legtöbb, amit akkor tehettél érte. Nem mondom, jogy részvétem, mert nem ezt érzem. Inkább azt mondom, szerencsés vagy, hogy ő az Édesapád.

Despota 2010.01.25. 14:04:14

Csak most olvastam a szomorú hírt, egészen le vagyok sújtva. Megadatott az a kegy, hogy ismerhettem édesapádat és őszintén mondhatom, nagyon fog hiányozni.

"Adj, Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki"

tbelu 2010.02.04. 16:43:05

Kedves Lola!

Édesapád diákként ismerhettem. Halálának hírére fájó szorongató érzés fogott el, szavam még most is elakad. Elmondhattalanúl sajnálom, és őszintén együtt érzek veled, mert nagy tisztelője voltam.
Édesapád nem csupán kiváló tanár volt, aki fantasztikus előadásaival és mély emberi érzéssel ragadta magával a hallgatókat, hanem igazi FÁKLYA volt ebben a Világban. Fénye a tudása, játékos szikrája a folytonos mosolya, melege pedig az Ő szeretete volt.
Nagyon fog hiányozni!

majorjan 2010.02.26. 20:23:01

Őszinte részvétem.
Imádkozunk érte.

Honeywell 2010.08.13. 15:00:26

Edesapadat szemelyesen ismertem, bar akkor meg nem tudtam "foldalatti" tevekenysegeirol.

Szemelyebol sugarzott a katolikusi szeretet, megertes. Bizott az emberekben es mindenkibol a legjobbat hozta ki.

Konnyebb elviselni a sajat halalunk tudatat, ha tudjuk, hogy olyan emberekkel talalkozhatunk majd ujra, mint a Te Edesapad.

Edesapad nem halt meg. Velunk el es Ti viszitek tovabb az O szellemi hagyatekat.

Buszke vagyok arra, hogy ismerhettem Edesapad es buszke vagyok Rad is, mint melto utodjara.

Rasid al-Maghribi (törölt) 2012.04.04. 05:35:08

Előkerestem ezt a posztot most, hogy ilyen szomorú aktualitása lett, nagy szomorúsággal olvastam, hogy édesanyádat is elszólította az Úr, fogadd őszinte részvétemet, igen-igen nagyra becsültem mindkettőjüket. Ilyen nagyszerű szülőknek csak folytatni lehet a munkáját, Isten áldása legyen rajtad és szeretteiden!
süti beállítások módosítása