Ma feltoltam a napszemüvegemet és egy szál pólóban lesétáltam a Balaton partjára. Enyhén fülledt idő volt karácsony napján. A tó új arcát mutatta nekem, pedig régi ismerősök vagyunk: gyerekkorom óta sétálgatok szabad óráimban a szülői házamtól pár száz méterre fekvő Ezüstparton, de most láttam először igazán ezüstnek. Mi több, szinte misztikus volt az élmény, ami nem csak a mai vadas mellé bőséggel fogyasztott villányi Cabernet Sauvignon-nak (Csányi pincészet, 2007) volt köszönhető. Nem csoda, hogy katkóként az idei furcsa karácsony körül kezdtek el keringeni gondolataim.
Odalent, a Balaton partján csend volt, még a fák tetején ülő varjak sem kántáltak bele a levegőbe. Hozzám hasonlóan elcsendesült emberek sétálgattak, álldogáltak, fotóztak a tó partján, talán szavakat, gondolatokat keresve a látványhoz. A digitális fényképek is csak halvány utánzatai az élménynek. Fülledt volt a levegő, gyorsan vett lépteim után izzadni kezdtem, pedig a víz fölött téli színvilág uralkodott. A tó vizének állagát sem lehetett megállapítani, hol jég, hol jégkása, hol folyékony víz alkotta a felszínt, ami sok helyen a kékesfehéren ragyogó égboltot tükrözte. Teljes szélcsend állt be, a tó fölötti ködfoszlányok mégis mozogtak, és néha percekig hömpölyögtek a parti fák között, hogy aztán újra átadják a helyüket az izzasztó napfénynek.
Kizökkent az idő karácsonykor, ahogy a többrendbeli válsággal sújtott Magyarország sem találja mostanában a helyét, nem is beszélve a komplett világról. Én viszont nem tartozom a világvége prédikátorai közé: távolságtartással figyelem a klímahisztérikusokat, fejemet csóválom a szabad világ ellen agitáló hazai megmondóembereket hallván, és még nagyobb derűvel szemlélem a kiábrándult balliberális véleményvezérek sirámait a jövő évben bekövetkező nemzethalálról. Érteni kezdem dühüket és szorongásukat: összeomlani látszik ember-konstruálta világképük, és a valóság nem akar megfelelni dogmatikus parancsaiknak és követelményeiknek. Sem itthon, sem a nagyvilágban. Pedig az ideológiák csak légvárak, összeomlásukkal nem pusztul el semmi: sőt, talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk ezzel a valósághoz.
Lám, a természet sem érti, hogy mi folyik a világban, inkább jótékony ködbe csomagolja magát, amíg helyre nem billen a dolgok rendje. A ködtől azonban nem kell félnünk: eltünteti előlünk az elérhetetlen távlatokat, a csábító fényeket, az éppen aktuális világmegváltó ideológiákat, és előtérbe helyezi azt, ami ott van közvetlenül körülöttünk. Van elég dolog saját házunk táján is, amit rendbe kell tenni. Derűvel, kitartással, sztoikus nyugalommal. Aztán majd tisztul a köd, jön a tavasz, és visszazökkenünk a saját időnkbe.
Amíg a Balaton partján jártam, Daniel Lanois, a blues, az ambient és az elektromos zenék határvidékén alkotó kanadai gitáros-énekes egyik dala járt a fejemben. A Bonóval együtt írt Falling At Your Feet számomra a popzene egyik legjobb megközelítése a karácsony misztériumához, ahogy a széttöredezett 21. századi világ szereplői sorra leborulnak egy ismeretlen valaki elé, aki csendességre tanítja őket. Not my will, thy will.
„every chip from every cup
every promise given up
every reason that's not enough
is falling, falling at your feet
every band elastic limit
every race when there's nothing in it
every winner that's lost a ticket
is falling, falling at your feet
i've come crawling, falling at your feet
everyone who needs a friend
every life that has no end
every knee not ready to bend
is falling, falling at your feet
i've come crawling, now i'm falling at your feet
all fall down (all the manic dazed faces that you pull)
all fall down (all the action is not under your control)
all fall down (the graffiti rolling down off of your tongue)
all fall down (and the compromise you make for some)
every teenager with acne
every face that's spoiled by beauty
every adult tamed by duty
they're all falling at your feet
every foot in every face
every cop's stop who finds the grace
every prisioner in the maze
every hand that needs an ace
is falling, falling at your feet
i've come crawling, and i'm falling at your feet
all the books you never read
just started
all the meals you rushed
never tasted
every eye closed by a bruise
every player who just can't lose
every pop star howling abuse
every drunk back on the booze
all falling at your feet
(all fall down) all the information
(all fall down) all the big ideas
all the radio waves
on electronic seas
how to navigate
how to simply be
to know when to wait
explain simplicity
in whom shall i trust
how might i be still
teach me to surrender
not my will, thy will.