Egyszer az Új Generáció egyik aktivistája jegyezte meg egy ismerősünk ismerőse ismerősének, hogy sajnos az SZDSZ ifjúsági szervezetében régebben még volt némi kakaó, de mára már nem több, mint budapesti meleg fiatalemberek ismerkedési fóruma, így túl sok mondanivalója nem maradt. Valami hasonló történt a Magyar Naranccsal is. És ezzel most nem lebuzizni akarjuk a lap szerkesztőségét, hanem jelezni, hogy a régen sok szempontból érdekes és eredeti újság mára egy szűk szubkultúra belterjes magazinja lett, amelynek fő ismertetőjegye az unalmasság. Persze ez az ő dolguk, minket sem az Új Generáció, sem a Magyar Narancs sorsa nem érint túl mélyen. Sőt, ha valaki azzal keres meg minket, hogy szeretne olvasni egy háromoldalas koncertkritikát a dél-kongói mbete-klezmer legsikeresebb művelőjének múlt heti berlini klubkoncertjéről, vagy arra kiváncsi, hogy miként izzasztja meg egy fiatal liberális újságíró „Hogy tetszik lenni?” jellegű kérdésekkel Mesterházy Attilát, akkor annak nyugodt szívvel a Magyar Narancsot ajánljuk. Eddig egyetlen egyszer foglalkoztunk Narancs-beli cikkel, szóval részünkről nincs harag. Most azonban a lap már haramadszorra is velünk japánkodik, úgyhogy kénytelenek vagyunk válaszolni.

***

 Az idei Meleg Méltóság Menetén volt szerencsénk végigvonulni, s miután hazaértünk, rögtön beszerkesztettünk egy fotóriportot Gyurcsány Ferencnek az eseményen való megjelenéséről. Előtte egy írásunk, utána még két fotóriportunk jelent meg az eseményről, de ez most mellékes (a helyszínen készült, „Meleg büszkeség, az anyátok picsája!” című remek videóópuszunkat, amely nem került fel a blogra, itt tekinthetik meg). A szóban forgó - „Aki tényleg kicseszett a melegekkel - Sokkoló képek!” - címet viselő posztunkban Gyurcsányról készült fotóink mellé odavetettünk két bekezdést:
 

Az Army of Lovers együttes tagjainak öltözve végigvonultunk ma a Meleg Méltóság Menetén. Láttunk egy csomó fiút, lányt, meg a kettő közötti mindenféle átmenetet, de semmi durvábbat annál, ami nap mint nap megfigyelhető a Gödörnél. Egyetlen sokkoló élményben volt részünk: a Gyurcsány-házaspár és haverjainak megjelenésében. A bukott miniszterelnököt még a melegek gyűrűjében is tucatnyi barátságtalan testőr védte, s ő nem is vonult végig az Andrássy úton, csak az elején jópofizott egy óráig.

Az igazán megdöbbentő az volt, hogy sem a melegek, sem a humanisták, sem a feministák nem koncolták föl, sőt próbáltak fényképezkedni vele, pedig ha volt valaki, aki az elmúlt években igazán ártott az ügyüknek, az a volt miniszterelnök volt. Már csak a mai megjelenésével sikerült szegény homárokat berángatni maga mellé a szarba. Ennek ellenére a Gyurcsányékról készített fotósorozatunkat külön közöljük, hogy ne mossuk őket össze a jóérzésű melegekkel, ugyanakkor várjuk buzi polgártársaink magyarázatát és felháborodott tiltakozását.
     

 Nos, ez a szöveg nem föltétlenül barátságos Gyurcsánnyal szemben, a homárokkal ellenségesnek azonban csak kínos belemagyarázással értelmezhető. Aki ebben a pár sorban homofóbiát, kirekesztésre való felszólítást, pogromtervezetet lát, az egyértelműen vagy síkhülye, vagy közvetlenül Gyurcsány Ferenctől kapja a fizetését.

 Miért gondoljuk, hogy Gyurcsány kicseszett a melegekkel? Mondhatjuk azt is, hogy pocsék kormányzásával Gyurcsány - néhány jóbarátján és üzletfelén kívül - mindenkivel kicseszett, aki ebben az országban él, így a homikkal is - nyilván nekik sem jó, hogy a magyar gazdaság összeomlott, az államadósság történelmi csúcsokat dönt, ami pénz pedig mégis van, azt ellopják. Ami pedig konkrétan a melegeket illeti: nekik elég azt a kérdést feltenniük, hogy jobb lett-e a helyzetük, társadalmi elfogadottságuk, biztonságérzetük az MSZP-SZDSZ kormány alatt, mint előtte volt. Eszébe jutott-e bárkinek Gyurcsány előtt, hogy megzavarja a melegparádét? Hogy buziverést szervezzen? Hogy Magyarország fő problémájának a buzik elszaporodását tekintse? Nem. Ezt a szellemet Gyurcsány szabadította ki a palackból, sok más szellemmel együtt. Őszöd után egy gyors eltűnéssel még vissza tudta volna tuszkolni őket a palackba, de ez a beteg pokémon túlságosan szerette és élvezte a hatalmat ahhoz, hogy - az ország nyugalma érdekében - önként lemondjon róla. Nem csoda, hogy csak azért nem vált Magyarország leggyűlöltebb emberévé, mert kreatúrája, Kóka János még nála is visszataszítóbb alak.

  Ha pedig az ember tudja, hogy szűk rajongótáborán kívül mindenki utálja, mint a szart, akkor - feltéve, hogy van benne némi elemi tisztesség - igyekszik jelenlétével, kiállásával nem terhelni egy amúgy is problémákkal sújtott kisebbséget. Mert ezzel árt nekik. Egészen biztosan egyetlen ember sem akadt a világon, aki korábban utálta a melegeket, de attól, hogy Gyurcsány megjelent a Meleg Méltóság Menetén, megszerette őket. Gyurcsány azt érte el, hogy csak fokozta a buzik iránti utálatot - és ezt nyilván tudta, nem buta ember ő. Hasonló módon egyébként egy évvel korábban már hazabaszta a Tarka Magyar mozgalmat is, amely első felvonulása után meg is döglött - ezt mondjuk mi nem annyira sajnáljuk, de a lelkes és minden bizonnyal jószándékú szervezők igen. Mindez egyébként nem Gyurcsány-specifikus, a magyar viszonyok között bármely más megosztó személyiséggel is ugyanez lenne a helyzet, ezért például a melegek számára az sem lenne túl jó, ha Vona Gábor vonulna fel velük.

 Gyurcsány megjelenése az idei meleg meneten ráadásul konkrét formájában is különösen visszatetsző volt: fegyveres-fülhallgatós testőrök szoros gyűrűjében jött, fényképeztette magát egy darabig, aztán gyorsan eltűnt az első - földi halandók elől egyébként lezárt - kisföldalatti-aluljáróban.

 Azt hittük, hogy mindez teljesen nyilvánvaló, ezért annak idején nem is fejtettük ki bővebben - aki nem látja, hogy Gyurcsány támogatása bármilyen ügynek kontraproduktív, az nem ebben az országban él.

 Gyurcsánynak a melegekkel kapcsolatos kegyeire egyetlen példát lehet felhozni, a buzgárok regisztrált élettársi kapcsolatának törvénybe iktatását. Ez biztos nagy szó, de azt azért meg kell jegyezni, hogy 2009. július 1-jétől, az új szabály életbe lépésétől szeptemberig mindössze 30 meleg pár regisztráltatta kapcsolatát, vagyis nem mondható, hogy mind az X százezer honi homi ugrásra készen várta, hogy a jótéteményből mielőbb részesülhessen.

 És még azt is érdemes megjegyezni, hogy a Meleg Méltóság Menete, illetve az azt szervező néhány - pár tucat tagot számláló - homiszövetség kurvára nem képviseli a magyar melegeket; azok jelentős része egyáltalán nem kér a kamionos felvonulásból meg a szivárványos megmondóemberek okosságaiból.

 ***

 Na de hülyék, lakájok és liberálisok mindig is voltak, vannak és lesznek, s Gyurcsány Ferencet nem lehet ám csak úgy büntetlenül bántani, úgyhogy fent idézett posztunkért meg is kaptuk a magunkét a Magyar Narancsban, illetve a Demos Magyarország honlapján. Először Böcskei Balázs baszott oda „Új Kirekesztési Terv? - A szubkulturális önrendelkezés esélyei Magyarországon” című írásában. Böcskei, aki amúgy a Demos Magyarország kutatója, vagyis Gyurcsány nem kevés pénzzel kitömött think-tankjének oszlopa, nem tudja, hogy egy blognak nincs hagyományos értelemben vett címlapja, viszont nagyon szereti Gyurcsány Ferencet. Ezen kívül sajnos írásának csak kísérleti értelmezésére törekedhetünk, mivel a szerző elköveti a fontoskodó kezdő tanársegédjelöltek és tudományos segédmunkatársak klasszikus hibáját: idegen szavakkal, értelmetlen szókapcsolatokkal és a falleológia szak elsőéves kötelező olvasmánylistáján szereplő híres emberek neveivel dobálózik, s ezek között elveszik, hogy mit is akar mondani. Böcskei fájlalja, hogy a média szinte kizárólag Gyurcsány Ferenc megjelenésével foglalkozott (ez speciel ránk, mint láttuk, még csak nem is igaz), meg azt, hogy kevés politikus jött el a búzamenetre, meg azt, hogy a felmérések szerint a magyarok provinciális bunkók, mert azt mondják, hogy „Engem nem zavar, ha buzi, csak ne mutogassa magát, menjen haza, otthon csinálja.” Ezután a szerző széles ívet von a különböző „jobboldali” médiumok között, a Kommentártól a Magyar Jelenig, s felvázolja az „Új Magyarország Kirekesztési Terv” félelmetes vízióját, amelyben minden kisebbség szét lesz szopatva – mindezt abból kiindulva, hogy lefényképeztük Gyurcsány seggét. Mi nagyjából ennyit tudtunk kihámozni a „betonfejű posztfasiszták”, „nyelvi egyoldalúságba felejtkezett értelmiségi és a nyelv nélküli politikai osztály”, „a Jürgen Habermas által nyelv- és szociológiaelméletileg vizionált kommunikatív racionalitás”, „egyneműsített népközösség uniformitása”, „a jogállam és a demokrácia etnonacionalista felfogása”, „a kitágított inklúzió és a megújított lezárás”, „a naturalista népszellem expresszív értelme”, „a reflektálatlan amerikai neokonzervativizmus”, „az individuum mint atomisztikusan értelmezett, kötetlen én”,  „a politikai akaratképzésnek mint a társadalmi érdekek aggregációjának instrumentalisztikus felfogása” „a nacionalista esszencializmus nyelve” és egyéb gyönyörűségek alól. Aki jobban érti, kérjük, jöjjön velünk privibe, és magyarázza el.

***

A sok bonyolult megfogalmazás miatt az üzenet, miszerint a jobboldal szőröstül-bőröstül kirekesztő, és Dunába szeretné lőni a buzikat, Gyurcsány viszont egy áldott jó lélek, nyilván nem mindenkinek jött át, ezért egy Németh Csaba nevű sajtólevelező egyértelműsítette a helyzetet. Itt már a teljes klasszikus ballib eszköztár felvonul. Németh szerint a reakciós szerzők, amikor kiállnak a melegek alapvető jogaiért, igazából ravasz módon éppen ellenük áskálódnak, mert ilyen alattomosak ezek a dögök. Ráadásul a jobboldaliak egy része nem átallja „homoszexualitásnak” nevezni a homoszexualitást (Németh amúgy elfelejti, hogy a „szexualitás” szó nem csak dugást jelent). Aztán jönnek a szokásos panelek: Molnár Oszkár, „az Orbán által előfizetésre ajánlott Demokrata”, „az Orbán által sokáig »bátorító szeretettel« figyelt Jobbik”, Torockai László és még egy kis Orbán. Éppen csak a szőlőbányák, Kaya Ibrahim és a kordonbontás nem kerülnek elő.

 A Reakció szerkesztői erre olvasói levélben válaszoltak, jelezve, hogy egyrészt a Reakció szerzői többször kiálltak a melegek alapvető jogai mellett (sőt a regisztrált élettársi kapcsolat mellett is), másrészt a melegek házasságát valóban nem támogatják, harmadrészt negyvenfős közösségi blogként egyetlen párt álláspontját sem képviselik.

 Németh Csaba azonban nem hagyja magát: újabb levelet ír, amelyben lelkes oknyomozásba kezd. Előás néhány adatot a Reakció egyes szerzői és a Fidelitas közötti 6-8 évvel ezelőtti kapcsolatokról (mintha bárki tagadta volna e kapcsolatokat). Talál egy több mint kétéves bejegyzést Nénike kollegától, amely a melegek házassága ellen emel szót (itt a „popó orientált életmód” emlegetése veri ki a biztosítékot – ennek okát nem igazán értjük, mi például büszkén valljuk, hogy pinaorientált életmódot folytatunk). Kevesli, hogy a negyven bloggerből csak három állt ki a melegek alapjogai mellett (mintha egy bloggernek kötelessége lenne azzal foglalkozni, ami Németh Csabát érdekli). És még egy olyan posztot is talál -dobray- (dszg) kollega tollából, amelyben füstölgő puskacsőként szerepel a „szexuális deviancia” kifejezés – igaz, a poszt nem a Reakción jelent meg, s az is egyértelmű, hogy Németh nincs tisztában a deviancia szó jelentésével („az útról való letérés”, vaze, vagyis a többség normáitól való eltérés). Vagyis Németh kérlelhetetlen logikával bebizonyítja, hogy a Reakció mögött maga a patás áll, s emellett természetesen homofób. Ezúton is gratulálunk neki.

***

  Önmagában persze a Magyar Narancs, egy Demosos kutató vagy egy levélíró csúsztató hőbörgése nem lenne túl érdekes. Ami tanulságos mindebben, az az, hogy kiégett ripacsaink, kormányközeli bűnözőink, volt párttitkáraink mellett fiatalos balliberálisainkon is úrrá lett a félelem. Az pedig gyűlöletet és hazugságot szül.

 Van, aki páni félelmében nyíltan fasisztázik mindenkit, aki másképp látja a világot; a fenti három írás némileg visszafogottabban csak kirekesztésről, homofóbiáról, elnyomásról beszél. A cél persze ugyanaz: mindenki más megbélyegzésével megőrizni a közéleti pozíciókat, a megmondás kizárólagos jogát.

 Na persze nem attól félnek, hogy hamarosan államilag fognak zsidót verni, buzit üldözni, cigányt ölni. Vagy hogy felszámolják a demokráciát.  Nem, ők saját szellemi befolyásukat féltik. Félnek, mert kiderült, hogy amit mondanak, az nem igaz: a piac nem működik tökéletesen, a cigányéremnek nem csak egy oldala van, a nyugati bevándorlási modell csődöt mondott, a liberális politikusok pedig veséket veretnek le, ha ez a pillanatnyi érdekük. Nyilvánvalóvá vált, hogy húsz éven keresztül faszságokat beszéltek.

 És tőlünk is félnek, mert nem vagyunk náluk butábbak. Vannak az országban páran, akik idegen nyelveken olvasnak, tudnak helyesen írni és e-mailhez csatolmányt mellékelni, s a saját levükben fővő ballibeket nem gyűlölik, hanem kiröhögik. Akik ugyanúgy nem kedvelik a nácikat, mint ők, viszont nem erre épül a komplett identitásuk, így szabadabbak és görcstelenebbek. Nem fekszenek bele a skatulyáikba, nem adják oda nekik a szavakat, s ugyanúgy röhögnek a kurucokon mint a dogmatikus és humortalan liberálisokon.

 Igen, kedves ballibek, oda a vélt szellemi felsőbbrendűségetek, amit valós piaci versenyben amúgy sosem mérettetek meg, csak a belterjes pályázati világban. Megértjük, de sajnáljuk, hogy ezt nem tudjátok megemészteni, ezért előszedtek valami tizenöt éves brossúrát, s annak alapján vagdalkoztok. Unalmasak vagytok.

  Mindenesetre mi azt kívánjuk nektek, hogy nálunk nagyobb kirekesztővel sose legyen dolgotok. És hogy ne féljetek annyira, mert a bokáig összefosott gatya ugyanolyan rosszul áll nektek, mint Gréczy Zsoltnak.