Ritkán látni ekkora égést, mint amibe Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek sikerült belefutnia az október 4-ei Tarka Magyar! kapcsán. A különböző szavazórétegek lelkének rezdüléseit, vágyait máskor oly' pontosan érző, zseniális hatalomtechnikus most csúnyán mellényúlt.

 A szervezők már jóval korábban arra kérték a politikai élet szereplőit, hogy bár magánemberként szívesen látják őket, ne nyilvánuljanak meg az eseménnyel kapcsolatban, és kérik, tartsák tiszteletben a rendezvény civil tisztaságát. A miniszterelnök azonban nem bírt magával, bejelentette, hogy ő bizony aláírja, ott lesz és erre biztatja a Magyar Charta támogatóit is. A szokásos fideszezős oldalvágást sem tudta kihagyni: „Orbán Viktor pártelnök aláírását is üdvözölném, különösen, ha ez együtt járna a Jobbikkal való mindennemű kapcsolat megszakításával, mert ez hitelesítené az aláírás őszinteségét.”

 Nem emlékszem, mikor váltott ki politikai esemény ilyen intenzív reakciót a blogokban, mint a miniszterelnöki bejelentés:

A fordított Piszkos Fred effektus
Gyurcsány a megacivil!
Viktor, gyere el a Tarka Magyarra!
Tarka Magyar: Gyurcsány közröhej tárgya
Így lesz a Chartából Tarka
Ferencnek otthon kell maradnia
Tarka Magyar?
Gyurcsány nevű erkölcsi hulla és a Tarka Magyar
Ott a helyünk!! Ott a helyünk??
Nem kivánatos személy.

 Nem kellett sokat várni, hogy a szervezők, illetve az Amnesty International közleményéből kiderüljön: Orbán Viktor és a többi pártvezető már korábban aláírták a nyilatkozatot, de ők tartották magukat a szervezők által kért szilenciumhoz. Az AI még tovább is ment, egyenesen arra kérték a miniszterelnököt, hogy ne vegyen részt a szombati rendezvényen.

 Érzi a helyzet kínosságát Gréczy Zsolt is, hiszen most nem a Gyurcsány lemondását két éve követelő Kossuth tériek orroltak meg a miniszterelnökre, nagyon nem. Esti, Tarkaságok című blogbejegyzésében szinte tapintható a sértett indulat: „Most tehát azt a látszatot keltik valakik, mintha a miniszterelnök valahová bekéredzkedne, holott, ők hívták meg. Úgy hallom, a Fidesz segíti a Tarka Magyart a szervezésben. Ez örömteli, ha nem a Jobbikkal együtt kormányzó politikusai teszik. A Magyar Demokratikus Charta, amelynek magam is alapítója vagyok, nem rekeszt ki senkit a saját rendezvényéről. Azt sem mondja, hogy csak írj alá, de ne gyere oda. Göröngyökkel halad a civil társadalom erősödése.”

 Hogy mindez hogyan hat a szombati rendezvényre, nem tudom. A tarkisták által várt százezres tömeg szerintem erős túlzás, néhány ezren, esetleg tíz-húszezren jönnek majd össze az Andrássy úton. Nekem négyig programom van, de utána kinézek.

 A magyar üdvözülésért tűzzel-szarral harcoló radikálisok a szeptember 20-ai forgatókönyvhöz hasonlóan a Hősök terére terveznek ellendemonstrációt, ami az álmoskönyvek szerint csikósnindzsás-símaszkos dobálózásban szokott kiteljesedni (most olvasom, ha Gyurcsány vonul, akkor a gyárosok nem ellentüntetnek).

 Hogy miért veszek részt a civilséget zavaróan túlfetisizáló, DEMOS Magyarország Alapítvánnyal és Magyar Antifasiszta Ligával terhelt Tarka Magyar!-on? A Gyurcsány csatlakozását helyén kezelő kiállásukon túl az ilyen, egyre szaporodó, kisnyilas szellemiségű írások miatt, mint ez az interjú. Nem tudom, hogy a Gyurcsány-jelenség természetes ellenhatása-e, vagy önerőből is így gyarapodna-durvulna a szélsőjobb szcéna, de a zsidókat hajkurászó, fajvédő állatvédők szomorú magyar jövendőt sejtetnek:

Főnix: És gondolom kifejezetten veszélyes is lett volna az akció.

Torpedo: Igen, számukra. Ha úgy döntöttünk volna, hogy szétverjük az előadást, nem csak öten jövünk. A nehézfiúk most nem jöttek, egy étteremnyi zsidóra elegen vagyunk öten is.

Főnix: Nem is tudtam, hogy az állatvédők ilyen kemény srácok.

Torpedo: Az az igazság, hogy mi elsősorban nem állatvédők vagyunk.

Főnix: Akkor mik vagytok?

Torpedo: Nehéz lenne pontosan definiálni. Nevezhetsz minket fajvédőnek, nacionalistának, nemzeti radikálisnak, de mi jobb szeretünk szerényen úgy fogalmazni, hogy mi csupán az értékeket védjük. És ilyen érték egy ártatlan állat élete is, és a kultúra is. Azontúl hazafiak is vagyunk, és úgy vélem hazafinak lenni ugyanolyan természetes, mint állatvédőnek lenni. Tisztelni a hazádat, és sorsközösséget vállalni a nemzeteddel ugyanolyan természetes, mint tisztelni az állatokat. Egyszerűen ez a helyes. A baj csak az, hogy nem ez az általános. Köszönhetően a liberalizmus agymosásának.

Főnix: Ó, tehát egy oldalon állunk! Gondolom ez erősen közrejátszott abban, hogy a Bombagyár szerkesztőit kértétek fel arra, hogy rögzítsék az akciótokat.

Torpedo: Természetesen. Egyrészt szimpatizálunk a Bombagyár tevékenységével, nézeteivel, másrészt nagyjából ők az egyetlen olyan közösség, amelyik tudja mit kell tennie, és meg is meri tenni. Túl sok a szájhős sajnos. De ti fasza gyerekek vagytok. Most sem csalódtunk bennetek. Egyébként akartunk vinni Árpád-sávos zászlót is, de azt elfelejtettük.

(...)

Főnix: Ez okos dolog, de mi lett volna, ha egy másik hazafias társaság akkor csap le az előadásra, és összeverik a beépített embereteket is?

Torpedo: Tisztában voltunk vele, hogy ez megtörténhet. De vállaltuk.

(...)

Főnix: Tehát a rendezők és a színészek is megérdemelték volna a pofont.

Torpedo: Meg bizony!

(...)

Főnix: Az sem lett volna veszélytelen. Tudtommal tele volt zsidóval.

Torpedo: Igen, ez nekünk is eszünkbe jutott, de erre azzal válaszolnék, amit a bajtársam mondott, mikor felmerült ez a téma: „Mit számít az? Nem győzhetnek! Nincs hitük!” És meg kell, hogy mondjam, nagyon is igaza van. Egy maréknyi elszánt harcos többet ér a világ legnagyobb hadseregénél. Rockwell tábornok egymaga szállt szembe tízezer zsidóval, őt sem tudták legyőzni. Mi öten voltunk harminc emberre. Egész jól álltunk.