Egyre népszerűbbek a társasjátékok a magyarok körében – mondta a Reakciónak egy kicsi, de játékos körökben jól csengő nevű fővárosi szakbolt vezetője. Az üzletben ilyenkor, karácsony környékén napi 15-20 órát is dolgoznak, de nem bánják, mivel hobbijuk is ez a közösségi játéktípus. Meglepődtünk Hanák Pál szavain, hiszen eddig minden karácsony előtt arról lehetett hallani, hogy töretlenül ível fölfelé a számítógépes játékok népszerűsége – amelyek többsége magányos, virtuális kikapcsolódást biztosít. A karácsony viszont hagyományosan családi ünnep, így jobban illenek hozzá a közösségi játékok.

  Az együttlét, a kikapcsolódás, a szórakozás a legfontosabb a társasjátékokban – erősítette meg Kósa Éva is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Tanszékének docense elmondta: a kisgyerekek a szerencsén múló játékokkal megtanulják, hogy nem csak rajtuk múlik minden, megtanulnak például veszíteni – ami a kisgyerekeknek nehezen megy.

  Ugyanakkor nem a jutalom a legfontosabb: egy kísérletben szebb ajándékot ígértek a második és a harmadik helyezettnek, a gyerekek közül mégis mindenki inkább első akart lenni. „Nem vagyok biztos benne, a felnőttek nem számítanák ki, hogyan lehetnek másodikok” – jegyezte meg a pszichológus. A gondolkodós és a műveltségi játékoknál fontos, hogy ne játsszon együtt több korosztály, az egyenlőtlen erőviszonyok miatt. A csalást pedig szankcionáljuk, mivel a játék a szabályaival fegyelemre is nevel – figyelmeztet az egyetemi docens.

  A szakboltban azt mondják, úgy érzik, Magyarországon mostanában kezd egyre népszerűbb lenni a társasjáték. Magyar fejlesztésű játékból ugyan nem sok jelenik meg, és azokat csak itthon ismerik, azonban az ezt a szórakozási formát választók számában már sokkal jobban állunk. Németországban évente több száz új játék kerül a boltokba, nálunk ez a szám 20-25. Németország egyértelműen nagyhatalom ezen a területen, ott a társasjáték-őrület a Catan telepesei 1995-ös megjelenésével tört ki, és azóta tart. De a franciák sem állnak rosszul, és a csehek is egyre jobbak, egy-egy játékukat már az Egyesült Államokban is forgalmazzák.

  A boltban jönnek-mennek az emberek, sűrű a forgalom. Sosem látott játékok állnak a polcokon. Nagykerként is működnek, épp egy másik bolt megrendelését teljesítik. Mint Hanák Pál mondja, a játékok többségét ők hozzák be az országba, ők is magyarítják azokat. Most is épp a játékszabályok magyar fordítását csempészik bele a dobozokba.

  Vajon honnan ismerik az emberek ezeket a játékokat, és kik játszanak velük? A boltos szerint a legtöbbeknek csak néhány játékuk van otthon, amit viszonylag ritkán vesznek elő. Töretlenül népszerű a harmincas években kifejlesztett Monopoly, illetve annak létező szocialista magyarítása, a Gazdálkodj okosan, és a hasonló játékok, amelyeket elsősorban a harmincas éveikben járók keresnek, mivel őket kötik ezekhez nosztalgikus érzések. Már egyre szélesebb régetek töltik idejüket a Catan telepeseivel vagy épp a Carcassonéval is az újabb játékok közül. Idén az Agricola és az Age of Empires III a sláger. (Az én kedvencem ugyanakkor jódeig még az 1950-es Földmívesszövetkezet marad, habár nem valószínű, hogy valaha újra kiadják.)

  Az alkalmi játékosok tömegei mellett kialakult egy társasjátékos szubkultúra – ahogy ők mondják, a „hobbygamerek”, szemben az előbb taglalt „casual gamerekkel”. Talán ezeket a kifejezéseket sem ártana magyarítani, de most nem ez a lényeg. Ezek a hobbijátékosok azok, akik viszik a mi számunkra ismeretlen táblákat, bábukat tartalmazó dobozokat.

  Persze infrastruktúrája, intézményrendszere még nincs a hazai társasozóknak, leszámítva a Magyar Társasjátékos Egyesületet és annak programjait. Így aztán az új játékok híre szóbeszéd útján terjed, ami a boltos szerint egyáltalán nem bizonytalan alap, lehet rá építeni. Hiszen egy játék esetében fontos, hogy ki ajánlja, és hogy ki lehessen próbálni. Ők például Kapolcson is ott voltak, ahol társasjátékozni lehetett a jóvoltukból. Németországban és Ausztriában már kölcsönözni is lehet.

  Amikor az a lényeg, hogy együtt legyünk, jók lehetnek a magas szerencsefaktorú társasok is. Van egy olyan játék például, amiben az a kérdés, ki milyen mélyre hajlandó lemerészkedni a bányába a kincséért. De igaz, hogy a minden második betérő „valami gondolkodósabbat” szeretne vásárolni. Csalódni nem fog, a boltosok szinte az összes játékot ismerik, kapásból tudják, hova nyúljanak, mit ajánljanak, és soknak kívülről ismerik a játékszabályát is. Mint mondják, a visszajelzések szerint a magyarok még mindig az elmésebbek közé tartoznak a világban. A Katan telepeseinek magyar és világbajnoksága is van, ez utóbbi három évig ugyanaz az ember volt.

  És hogy van-e idejük az embereknek társasjátékozni? Hiszen a legtöbb lejátszása két-három órát vesz igénybe, de van hét órás mérkőzés is! Mindenkinek van valamilyen hobbija, de mint Hanák Pál mondja, ha egy diplomás ember monoton, irodai munkát végez, lehet, hogy épp társasjátékokkal tudja frissen tartani az elméjét. A mediterrán országokban egyébként a pörgős életmód miatt kevesen társasoznak, míg északon, ahol az év nagy részében korán sötétedik, és a házukba kényszerülnek az emberek, nagyobb népszerűségnek örvend ez a szórakozási forma. Mindenesetre Magyarország ebből a szempontból is optimális hely a boltosok szerint.

  Nyáron a vízparton, kiránduláson is bevethető játékok a népszerűek, a karácsonyi szezonban pedig azok, amelyeknek olyan a doboza, hogy szinte csomagolni sem kell. Sokan aközben kapnak kedvet önmaguk megmérettetésére, miközben gyermeküknek keresnek ünnepi meglepetést. Vannak, akik hetente többször is visszatérnek a boltba, hogy alaposan mérlegelve választhassák ki a megfelelő ajándékot.

  Érdemes tehát előkotorni a régi társasokat a padlásról, esetleg megismerkedni egy-kettő újjal, ki tudja, talán pár év múlva úgy lehet menő véleményvezér a gyerek a suliban, hogy sokféle társasjátékot ismer. Így, karácsony környékén úgy is talán több időt tölt együtt a család, a barátok. A „társasok” ugyanis nem csak az elmét tartják frissen és szórakoztatnak, művelnek, nevelnek; a játék során lehullanak a hétköznap viselt álarcok, és megmutatkozik a játékosok igazi énje is. 

(A képet a pto.hu-ról loptuk.)