Úgy tűnik, nemcsak Gyurcsány Ferenc ismerte fel, hogy a kínaiakkal nem érdemes rosszban lenni, hanem némi késéssel (a szükségesnél éppen 11 évvel később) Orbán Viktor is, legalábbis a Fidesz-elnök pekingi útja erről tanúskodik. Persze míg előbbi leszerepelt miniszterelnökként és friss cégtulajdonosként látogatott Kínába egy-két hete, addig utóbbi kevésbé leszerepelt miniszterelnökként és valószínűleg hunani szőlőbányák nyitásának szándéka nélkül tárgyalt a kínai elvtársakkal.
Ennek mi örülünk: az, hogy Orbán annak idején miniszterelnökként visszautasította a kínaiak meghívásait, s alapvetően leszarta őket, több volt mint bűn: faszság volt. Kínát lehet nem kedvelni, de negligálni vagy sértegetni nem. A kínaiak részéről nem elvárás, hogy az ember lelkendező blogbejegyzésekben lufizzon nekik, de a kellő tiszteletet azért érdemes megadni nekik. A felcsúti Hókuszpók most ezt tette, ami reményt keltő arra nézve, hogy talán mégis képes a hibáit kijavítani.
Az is pozitív fejlemény, hogy a kínaiak - akik alapból utálták Orbánt, mint a szart -, képesek túltenni magukat régi sérelmeiken, s most igen magas szinten fogadták. Valószínűleg Xi Jinping (Hszi Csin-ping) és Orbán találkozója nem fog mérföldkőként bevonulni az emberiség történetébe, sőt nyilvánvalóan csak egy rövid protokolltalálkozó zajlott az Országos Népi Gyűlés épületében. Xi Jinping azonban Kína alelnöke (felette az állami hierarchiában csak Hu elnök áll), a Kínai Kommunista Párt (KKP) Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagja (ez az a 9 tagú testület, amely Kínát ténylegesen irányítja), s ami a legfontosabb: 2012/13-tól az elemzők és a madárjósok szerint tíz évre ő lesz a párt főtitkára és az államelnök, vagyis Kína első számú vezetője. Vele fényképezkedni nagy dolog egy távoli porfészek ellenzéki vezetője számára. Ráadásul a megbeszélésről a kínai sajtó is beszámolt (na jó, nem a Napi Népi címlapján), úgyhogy főhet a ballib sajtó feje, hogy a kínaiak ezen gesztusát hogyan fogják kimagyarázni. (Kínai beszámolók például itt, itt, itt, itt, itt, itt, na meg persze itt, magyar nyelvű kínai híradás itt). Orbán találkozott még egy külügyminiszter-helyettessel (repifotó itt, rövid hír itt), a KKP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetőjével (itt), meg a franc tudja, kivel. Mindennek sok konkrét haszna nyilván nincs, de mutatja, hogy Orbánt Pekingben komolyan veszik.
Ez pedig maga a rémálom az Orbánt a külföld által megvetett vidéki sutyeráknak beállítani kívánó szocik számára. Jellemző, hogy mekkora hiszti támadt az Orbán-Putyin összefutásból is: bár a Fidesz egyáltalán nem állította, hogy Orbán órákon át hivatalos megbeszélést folytatott volna Putyinnal, s a találkozásról csak Orbán két mondatát idézték (ez nyugodtan elhangozhatott a vécében is - valószínűleg egyébként nagyjából ez történt), a komplett balos hisztimasina rápörgött a témára, Nyakó Istvánostul, Debreczeni Józsefestül. „Nem volt Putyin-Orbán-találkozó: ez teljes bizonyossággal kijelenthető” - írja az utóbbi, kétségbe vonva ezzel az orosz miniszterelnök szóvivőjének állítását is. Persze nagy orosz-magyar összeborulás nyilván nem történt az orosz pártkongresszuson, s a Fidesz igyekezett felfújni a spontán találkozót, de önmagában az is nagy dolog, hogy Orbánt beengedték Moszkvába (meg hogy ő elment - vagyis tett egy Canossa-járásnak is felfogható gesztust, ami ellentmond gondos mesterek által kialakított ördögi profiljának).
A kínaiak azonban valóban tárgyaltak (vagy legalábbis fotózkodtak, de ez a kínaiaknál lényegében ugyanazt jelenti) a Fidesz elnökével, aminek a legnagyobb tanulsága az, hogy a kínaiak sokkal okosabbak, mint az oroszok. Na meg az, hogy tényleg nagy szarban lehetnek a szoci propagandisták, ha már a kínai elvtársak is ilyen csúnyán kicsesznek velük.