A jobbikos beszélgetések közül az első némileg drámaiabb körülmények között kezdődött, mint a szoci középvezető  embertani (copyright Lola) vizsgálata.

  Színhely: Szombatról vasárnapra virradó hajnal, 6-os villamos, valahol a Margit-híd és a Moszkva tér között.
 
  Kissé illumált állapotban, és ennek megfelelő jó hangulatban szálltam fel reggel 5 óra tájt a 6-osra. Mögöttem egy négy fős társaság üldögélt, szintén jó hangulatban. Arra lettem figyelmes, hogy két roma lánynak reklámozzák a Jobbikot: de hát mi nem vagyunk cigányellenesek. Csak a liberálbolsik keltik itt a hangulatot... Próbáltam visszafojtani a röhögést, ami kb. úgy sikerült, mint itt.  Elég gyorsan szétbaszta ez a csí-met azonban, és amikor hangos "I hate the jews"-ba kezdett az egyikük. Azt, hogy miért angolul reklámozta a nézeteit a kolléga, nem tudom, de gondoltam tanulok valamit, és megkérdezem. Ilyen kis érdeklődő típus vagyok.

  Odamentem, hogy akkor most ez mér? Közölte, mer ez neki jól esik, és lefele kopás. Szó szót követett, és miután fizikai retorziókkal fenyegetett meg, gondoltam megtanítjuk a jobbikos kollégáknak, hogy nem mindenki hallgatja végig csendben, lehajtott fejjel az efféle handabandázást. Azok a szockók és liberók, akiket ismerek, valószínűleg kushadva végigülték volna azt is, ha a Gárda pogromot kezd a 6-oson, hogy utána összehívjanak egy rendőrileg jól biztosított tüntetést „te is más vagy, te sem vagy más” címmel. (Nos, ez az a híg fos, ami az elmúlt nyolc évben idejuttatta ezt az országot.) Maga a harci jelenet elég érdektelen volt egyébként. Miután a sofőr jelezte, hogy rendőri erőket fog hívni, és a Moszkván bizony tényleg ott állt egy járőrkocsi, leálltunk és röviden átbeszéltük a kérdést. Nem értette szegény, hogy jobboldali, fehér, nem zsidó (és zsidó felmenőket is teljességgel nélkülöző) magyarként mi a bajom vele. De hát mi ugyanazon az oldalon állunk – szajkózta meglepetten, amikor képbe került.

  Ugyanez volt négy hölgyismerősöm (korábban hárman Fidesz-szavazók, ketten Fidesz-tagok voltak, egyről nem tudom) véleménye is. Voltaképpen a Fidesz és a Jobbik úgymond ugyanazt akarja, csak a Jobbik picit keményebb, tovább megy. Ez kell, oda kell csapni a multikra, az EU-ra, a cigányokra. Mindenkire, aki eladta, kizsákmányolja, rombolja a Magyarországunkat. Ha felhívtam arra az egyébként intelligens, sikeres, csinos, magasan kvalifikált értelmiségi hölgyek figyelmét, hogy a Jobbik semmiféle olyan megoldási javaslattal sem állt elő, ami valóban meg is valósítható, egymástól függetlenül kísértetiesen hasonló választ kaptam: Nem akarjuk mi a Jobbikot kormányra segíteni, kormányozzon csak a Fidesz, a Jobbik majd segít és felügyel. Az igazi döbbenet azonban akkor jött, amikor a Gárdára terelődött a szó:  A Magyar Gárda  csak jót tesz, megvédi a magyarokat, az pedig hogy az egyenruha, a bakancs, a masírozgatás emlékeztet picit valami másra is: rossz az, aki rosszra gondol…

  A „jobbikos beszélgetések” során a legfurcsább az volt, hogy a cigányozás, zsidózás, uniózás, multizás tengerében milyen apró hely jutott annak a hárommillió magyarnak, akikkel elméletileg egy nemzeti radikális pártnak elsősorban foglalkoznia kellene. A Jobbik szavazók jelentős részét, különösen azokat, akiket az MSZP-től vettek el, a téma egyszerűen nem érdekli és ezt tudják Vonáék is. Csak mellékesen beszélnek róla, nem hiszem, hogy azért, mert a Jobbik kemény magjának ne lenne szívügye a kérdés, hanem politikai opportunizmusból. Nem akarják az ütős „cigánybűnözés” vonalat megzavarni ezzel.

  Taktikai szinten tehát nem rosszak a fiúk, stratégiailag azonban nullák. Régen nem értekeztem már jobbikos vezetővel, de az hasonló volt a nyári beszélgetéseimhez: indulat, tenniakarás, valós problémára adott rossz válasz (romakérdés - Gárda), nem is létező problémára adott hisztérikus baromkodás (a magyar zsidóság állítólagos törekvései a magyarság palesztin sorra juttatására). Túlbuzgó hit, és semmi realitásérzék. A Jobbik belső ellenségeket kreál mániákusan, pedig azok kívül vannak. Meg kell, hogy mondjam, még így sem érzem annyira idegennek a Jobbik provinciális, nyomasztó, nagyon is valós erőszakkal pettyezett világát, mint az MSZP teljes hit és léleknélküliségét. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg lehet érteni. Orbán Viktor, aki a szellemi radikalizmus nagyon sok kijelentésével egyet tud érteni, ám a politikai radikalizmussal semmiképpen, azonban ezúttal a lelkemből beszél. Az érzések szintjén, bizonyos dolgokban lehet rokonság, de a stílusban és gyakorlatban semmiképpen sem. Annak, (azaz a politikai radikalizmus), mélyén ugyanis mindig félelem, sötét gyűlölet húzódik meg, és ez politikailag értelmes cselekvésre nem ad lehetőséget. 

  Bizonyára lesznek, akik ugyanúgy megsértődnek a fentieken, mint a számomra kedves hölgyek és az edzőpartner a villamoson. Kérném őket, és mindenkit, akit negatív előjellel teszi fel a kérdést, mit hoztak Magyarországra a külföldi befektetők, vagy éppenséggel mit is adott nekünk az Európai Unió, nézze meg jól ezt a videót. Aki pedig ártatlan jelenségnek tartja a Gárdát, ami (külsőségeiben biztosan) a magyar jobboldal legszégyenletesebb hagyományait eleveníti fel, az olvassa el Márai Sándortól a Szabadulást. Kínos hasonlóságokat fog felfedezni.