Nyár vége van, nekem is végetért a hálidéj. Emlék van bőven, én meg biztos beteg vagyok, hogy elsősorban néhány beszélgetés ugrik be, nem a földközi-tengeri naplementék vagy a Kárpátok hegyei. Most az első epizód következik.
Látom, nem vagyok egyedül, Tóta W. technótartalmat álmodik a szocialistákba, Lola pedig szintén találkozott egy kommunistával. Nekem viszont a Lélek jelent meg, a Szocialista Lélek, és erről meg kell emlékeznem. Egy repülőgépen történt a reveláció, nyaralásból visszatérve, amikor hirtelen felindulásból elbeszélgettem a mellettem ülő korombeli, vagy tán egy-két évvel idősebb úriemberrel. A szocialista középvezető, nevezzük XY-nak, nem volt túl boldog, ez hamar kiderült. A hasonló életkor, és érdeklődés (a szőke sztyui mellei), meg a felszállás előtt szerintem igencsak bőségesen fogyasztott pia gyorsan megnyitotta barátunk szájszervét. Szar a helyzet. Nagyon szar. Először azt hittem, hogy az országért aggódik. Elég naiv feltételezés volt, öt perc múlva már láttam, inkább csak magáért. A szocialisták ifjai közül emelkedett minisztériumi vezetővé, de Feri és a Gordon még elbassza az ő kis karrierjét. Most mi lesz vele? Hogy, hogynem, szóba került a magyar külpolitika, aztán Szlovákia, és persze a felvidéki magyarok témaköre is. XY nemes egyszerűséggel közölte, hogy alapvetően leszarja az egész ügyet. Csak bólogattam. Hát így jártak a csórikáim (a felvidéki magyarok), ez jutott nekik. Őt nem érdekli ez a magyarkodás, minek már megint konfliktust kelteni. Uncsi már ez nagyon, az utolsó, aki még tud magyarul, kapcsolja le szépen a villanyt, húzza be az ajtót maga mögött, aztán annyi. A Sólyom? Ő már az Ezeréves Sólyomot sem szerette. Na, a faszikám az megérdemelte a taslit, mindek ugrál annyit? Nem elég neki a szép kis merci meg a kecó a várban? A végén még jól megbasz minket a Kisantant. Ha itt konfliktus lesz, húz a picsába, egyébként is nézi már Bécsben a lakásokat, mert 2010 után úgyse lesz itt sok babér…
A dolog eleinte meglepő volt, különösen a nyers őszinteség (a lényeg a fenti, a szavak nem sokkal finomabbak) és a valódi indulat, de aztán eszembe jutott Gy. Feri, aki bizonyított 2002-ben és 2004-ben. Meg hogy miket mondott annak idején Z. János, vagy Ú. István. János is elmondta sokszor, leszarja. Nem titkolta averzióját a sajtó előtt sem.
Pista pedig nem csak mondta, le is szarta, soha nem bírta felemelni a szavát a határon túliak érdekében, pedig egy időben, jó tíz éve, sokat képviselte a szockókat nemzetközileg. A kisebb ifjúszocikat, akiket a szűkebb pátrián túl senki sem ismer, minek is említeném. Nem haragszom XY-ra, mint Darth Vader Needa kapitányra, hiszen csupán egy termék, a Magyar Szocialista Párté. Az új nemzedék feltörekvője. Mégis elkeserít, hogy ilyen emberekből állhat egy magyar párt. Csak küldetéstudatból és hitből nem lehet megélni, országot vezetni, de a küldetéstudat és hit teljes hiánya kormányképtelenné tesz. Bár a szocik, akárcsak az SZDSZ, most talán megint elkezdték keresni a nemzeti közepet, nagyon nehéz lesz ezen a szocializáción felülemelkedni. Kívánom nekik, de az agyakban, néhány kifele tántorgó zelótán kívül a teljes nihil, a nagy semmi van. Ez a Szoci Lélek.