Hálózatba tömörülve törnek világuralomra, már olyanok is föltűnnek a koncertjeiken, akiket nem ismernek, sokat játszanak a sarokban, és imádják a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényt. Így aztán törölköző-nap környékén biztosan el lehet őket csípni, többnyire L-alakú,nézőterek sarkában játszanak. Ők a Madagaszkár messze van. A Reakció kérdéseire az énekes és szövegfelelős János, valamint a basszusgitáros Balázs válaszolt néhány korsó sör mellett.

Hogyan vélekedtek a madagaszkári eseményekről?
Balázs: Messze van.
János: A főnök biztos valamit rosszul csinált.
 
Gnosztikusok vagytok? Valamelyikőtök ezt írja a honlapotokon.
Balázs: Találkoztam azzal a csövessel, aki mindent tudott. Ő deklarálta, hogy ő gnosztikus. 13. századi kínai filozófusokról beszélt nekem. 
 
Már kiforrt a stílusotok, vagy még várhatóak jelentős változások?
János: A zenekar első felállása majdhogynem halálmetált játszott. Azóta már a világzene felé is tettünk egy kitérőt, a jelenlegi felállás 2006 óta játszik ezen a néven, azelőtt sok nevünk is volt. Madagaszkár messze vanként Alice In Chains feldolgozásokat kezdtünk el játszani a legelső próbán, de már akkor megszületett az első saját számunk is, mivel harminc perc AIC után rájöttünk, hogy nekünk ez így nem megy.
 
Lovasi mondta valahol, hogy a Kispál már az első próbák alatt összeállt, mint kompakt produkció. Ez rátok is áll?
Balázs: Hát, az irányvonal egyértelmű. Nyilván nem lehet ugyanazt a számot megírni mindig.
János: Én próbálom ezt tenni, de nem jön össze. A harmadik sornál szólni szoktak, hogy ezt már megírtam, és még föl is vettük.
 
Sosem voltatok akkor tribute-zenekar?
János: A Grouvehouse Hajnal című számát játsszuk mind a mai napig. Véletlenül választottuk, és nagyon megszerettük. Sőt, már a Grouvehouse is hallott róla, és érdeklődnek utána.
 
Amikor nem zenéltek, mit hallgattok?
János: Mr. Presidenttől az extrém metálig mindent.
Balázs: A dobos mostanában a jazzre kattant rá, én funkyt mindig hallgattam, az ütősünk meg világzenét. A gitárosnál a magyar népzene erősen érezhető, meg a metál, énekesünk meg mintha a komplexebb metálok iránt mutatna tartós érdeklődést. Plusz mindenkinél minden más.
János: Olyan zenéket hallgatunk, amelyektől a lányodat félteni fogod.
 
Van, amit utáltok?
János: Régen odavoltam az annyira komplex zenékért, amiket ma már öncélúnak tartok és nem szeretek.
Balázs: Maszturbálni jó, zeneileg maszturbálni mégjobb, de az ember otthon, egyedül csinálja. A színpadon zenélve együtt kell működni a közönséggel.
 
Szóval kiszolgáljátok a közönséget.
Balázs: Nyilván számít a közönség igénye is, valahogyan beleszólnak a zenébe, nekik is zenélünk, nem csak magunknak. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni, nem is akarunk.
János: Élvezzük, amit csinálunk, és ha a közönség is élvezi, az nekünk még jobb. Ez a popzene.
Balázs: Nem vagyunk személyiségek, ez egy massza, ami belőlünk jön.
János: A személyiség az hülyeség, mindenkinek van, aki mást mond, az hazudik.
 
Kikből áll, milyen a közönségetek?
János: Kizárólag a 25 és 30 közötti, kutyatartó, elvált nőknek zenélünk.
Balázs: A törzsközönség a baráti körből alakult ki nem meglepő módon. De már egyre többen tűnnek fel olyanok a koncerteken, akikről egyikünk sem tudja, hogy kicsoda.
 
A letöltésről, a fájlmegosztásról hogyan vélekedtek?
János: Nem hiába tettük fel a számainkat a honlapunkra, hogy ingyen le lehessen tölteni őket. A koncertért kell belépőjegyet fizetni, tehát az élőzene sokkal fontosabb.
Balázs: A zene mindenkié. Én voltam az első, aki torrentre föltette az albumot. Bárki töltse le, csináljon vele, amit akar, dolgozza fel, remixelje át! Nem megélhetési zenészek vagyunk, hobbiból csináljuk. Kiadós zenekaroknál jogilag nyilván a megvétel a korrekt, de nem ebben látom a jövőt.
János: Minden tag dolgozik vagy tanul, nem ebből élünk. Egyébként creative commons licenc alatt publikáljuk a számainkat. Ez nem zárja ki, hogy a publikálók el is adják a szellemi termékeiket sőt, az ingyenes megosztás több vevőt is képes hozni. Egyébként ha megveszek valamit, szeretném tudni, mit kapok a pénzemért. Márpedig ha nem hallgatom meg a lemezt, olvasom el a könyvet, honnan tudjam? Ami tetszik, azt megveszem.
 
Milyen az underground lét? Vannak, akik a magyar undergroundot rosszabbnak tartják a gulágnál, a professzionalizálódó zenekarok viszont nosztalgiával tekintenek a régi bebaszós klubkoncertekre, az „ártatlanság”, a spontaneitás korára. 
Balázs: Ha szenvedsz benne, ne csináld! A legextrémebb élményeink az L-alakú koncerttérhez kapcsolódnak, amikor az ember kétfelé játszik a sarokban, és a színpad közepén található egy fél méter széles oszlop. Ha kellemes, vékony oszlop volna, a női énekes – ami nálunk nincs – tudna táncolni; de nem, ez az oszlop arra jó, hogy ne legyen olyan pontja a helynek, ahonnan a teljes színpadot be lehet látni.
János: Mi, zenészek szeretnénk világuralomra törni. Ennek elérésére underground zenekarokat hozunk létre, és hálózatba tömörülve lázadunk a rendszer ellen. Egyszer egy csaj odajött koncert után, hogy de szép a hangom meg milyen jó volt; gyönyörű nő volt, és a hízelgés után megkérdezte, hogy hol vettem a cipőmet.
 
Miként alkottok?
János: Balázs három sörrel, én a vécé magányában vagy a próbaterem nyüzsgésében alkotok.
Balázs: Konszenzusos alapon.
János: Demokrácia van, egy ember egy szavazat, Balázs az ember, övé a szavazat. Amúgy nem vagyunk költők meg művészek, csak zenélünk.
 
42?
János: Természetesen.
Balázs: Következő koncert május 30-án, este nyolckor lesz a Művészbázisban, a 25-i törölköző-nap alkalmából.
 
Miért Madagaszkár messze van a nevetek?
Balázs: Szerinted közel van?