Hétvégén délelőtt az ember általában alszik, a Vidám vasárnapon szórakozik, vagy megnézi Borbás Marcsit, ahogy szüttyőt puttyongat Nyulascseszneken, miközben a lelkes helybeliek leitatják házi pálinkával. Ma azonban a sors és az asszony szeszélye úgy akarja, hogy a tízes harangszó a Stadion melletti ócskapiac kapujában találjon bennünket. Végül is ez sem rosszabb, mint a fent vázolt programlehetőségek. 

 „Te mit szedsz? Unicumot?” – kérdezi barátságosan a lógó belű Orion alatt görnyedő Csintalan Sándor-imitátor egy olyan arctól, amilyet korábban csak a Csillagok háborúja híres kocsmajelenetében láttunk. Nem várva meg a választ, belépünk a hivatalosan „Novák Piacnak” nevezett Verseny utcai képződmény területére, ahol már nagyban zajlik az élet.

Minden szinten

  Ami az áruválasztékot illeti, itt aztán mindenbe belebotolhat az ember, mi szemnek, szájnak, hánynak ingere. Amit a kukákból kiguberálnak, s nem esznek és isznak meg; ami lomtalanításkor elkerüli a kisteherautóval járó nepperek figyelmét; amit a betörők a sötétben véletlenül bepakolnak a zsákjukba, de az orgazda nem vesz át – mindenek végállomása a piac. Így a törzsközönség nem ritkaságokra vadászó műkincskereskedőkből, könyvhalmozó ifjú értelmiségiekből, a hetvenes-nyolcvanas évek relikviáit gyűjtő jófejekből áll, s unatkozó milliomosfeleségeket és hamis Playstation-játékokra vadászó műszaki szakközépiskolásokat is csak ritkán látni, nem úgy, mint a PeCsa melletti puccosabb piacon. Két aranyszabályt érdemes betartani: itt mindent meg lehet kérdezni, ki lehet próbálni, össze lehet fogdosni, egyedül fényképezni, illetve az áru eredetét firtatni tilos, mert abból komoly bajok lehetnek.A klasszikus ócskaságok mellett az utóbbi években a piac a lopottbicikli-biznyák központja is lett, úgyhogy ha szeretnénk visszavásárolni eltűnt kerékpárunkat, akkor érdemes körülnézni.

 Itt minden nemzedék találhat valami kedvére valót. Rögtön az első pavilonnál a legifjabbak a Mosó Masa mosodája első 89 oldaláért, továbbá másfél moncsicsiért nyúzhatják szüleiket. A szomszédban a kissé idősebbeket hihetetlen mennyiségű pornóújság és -kazetta csábítja („Sex–Pornó. 500-. Nem Tv-ből felvett. 3 órás” – hirdeti egy bizonytalan betűkkel írt felirat), sőt az egyik asztalon egy alig használt, megtermett rózsaszín műfalloszt is látunk. Amott a még idősebbek Sztálin összes műveinek örülhetnek, míg a legidősebbek Dr. Tóth Tihamér atya Tiszta férfiúság című bestsellere felett tűnődhetnek azon, hogy mi mindent nem lett volna szabad elkövetniük hosszú életük során.

 „Figyelem, szolgálati közlemény. Józsi, gyere az irodába! Józsi, gyere az irodába!” – ordít a fülünkbe a hangosbemondó, s mi beljebb verekedjük magunkat. Egy asztalnál egy „Újpesti Dózsa” felirattal és vörös csillagos címerrel ellátott kávéskészletre kacsingatunk – az Újpest-drukker kollegák idegesítésére kiváló lenne –, de rájövünk, hogy e szerencsétlen marhák csesztetésének nincs semmi sportértéke, ráadásul az asszony átrángat a szomszéd sorba, ahol akciósan árulják a mátrafüredi SZOT-üdülőből még 1987-ben ellopott virágvázákat. Ezekről sikerül a nőt lebeszélni („Vagy én, vagy a váza. Választhatsz.”), de kompromisszumként kénytelenek vagyunk beleegyezni egy nagyon ronda mutáns pingvinekkel díszített bögre megvásárlásába.

Szinte minden

 Persze a magunkfajta táposokat elsősorban a könyvek érdeklik, s a kínálat nem is okoz csalódást. Kötelező olvasmányok, nagy példányszámban kiadott klasszikusok könnyen beszerezhetők itt, az ár általában a mérettől függ: a vékony könyvekért 20-100, a vastagokért 100-300 forint körüli összeget kell kiperkálni (alkudni kötelező!). Igazi ritkaságokat is felfedezünk: a Vörös kalóz című gyerekkori kedvenc mellett beszerezzük Schopenhauer egy kevésbé ismert értekezését is, melyben a nagy filozófus a többnejűség kötelezővé tétele mellett érvel. A kínálat politikailag kiegyensúlyozott, de némi kárörömmel tölt el, hogy az ostobaság öröknek hitt mementóit, az átkosban tonnaszám kiadott mozgalmi könyveket itt megalázóan olcsón adják. (Valószínűleg a Hiller-Szanyi-Havas Szófia ideológushármas is innen szerzi be a szellemi muníciót pártja eszmei megújulásához). Egy nénike asztalán Friedrich Lessner Én vittem a nyomdába a Kommunista Kiáltványt című, igen izgalmasnak tűnő visszaemlékezésén akad meg a szemünk (mi minden történhetett azon az ötszáz méteren?), de rögtön e klasszikus mellett a Magyar–Japán–Turáni Világhídfő Közlönye kínálgatja magát (Igazságot Magyarországnak és Japánnak! II. kötet. Szerk.: Dr. Dr. Kulin Bán).

 Alkudni mindenütt lehet, bár néha nem érdemes. Végülis hova lehet lealkudni a Bűn és bűnhődést, ha az irányár 20 forint? Olyan esetek is vannak, amikor nincs esély az egyezkedésre: megpróbálunk érdeklődni a Száz híres regény két kötetének ára iránt egy olyan hajléktalan házaspártól, amelynek összesen három foga van, ráadásul teljesen részeg. A válasz szörnyű hörgés, így aztán leteszünk egy százast az asztalra, fogjuk a cuccot, és innen is elmenekülünk.

Nézni is tereh

 „Józsi, gyere már az irodába!” – harsan fel a szpíker, úgyhogy majdnem leejtjük az éppen tanulmányozott 1967-es vasúti menetrendet, s továbbállunk egy kizárólag félszemű plüssmackókat és -rókákat áruló úr asztala felé. „Számlát tud adni?” – próbálunk viccelődni, de a sor árusai felől ránk villanó lesújtó tekintetek miatt kénytelenek vagyunk a piac leghátsó sarkába húzódni, ahol egy porszívócsőnepper alkoholizál meglehetősen hangosan a barátaival. „Jól meghízott ez a Laci! Hiába, a rendszeres meleg étkezés odabenn…” – csípünk el egy beszélgetésrészletet, úgyhogy innen is továbbállunk.

 Mindeközben az asszony beszerzett egy biszbasztartó dobozt (a felirat szerint valaha tejpor-pótló por volt benne), valamint egy sor bele való biszbaszt: hamis ezüstérmét, fényképet egy 20-as évekbeli tökrészeg asztaltársaságról, 1987-es kártyanaptárt kiskutyával, A Paksi Atomerőmű Építésében Végzett Kiváló Munkáért emlékplakettet, agyagcsigát hosszú csápokkal, 1962-es Lányok évkönyvét és egyebeket. Nem haragszunk rá, mert a Pokolgép Metál az ész című bakelitjének fellelése igen jó kedvre derített minket. „Az a szép, az a szép, akinek a Pokolgép, akinek a Pokolgép…” – dúdolgatjuk kilépve a kapun, fél kézzel lángost, a másikkal az asszony szerzeményeit cipelve.

 „Józsi bazdmeg, gyere már az irodába!” – halljuk még a sarokról, de a tejföl a nadrágunkra csöpög, így inkább megszaporázzuk lépteinket, hogy mielőbb haza érhessünk.
 

Infó

A Novák Piac a Verseny utcában található a Puskás Ferenc Stadion és a Keleti Pályaudvar sínei között. Megközelíthető gyalog a Stadionok metrómegállótól. Biciklivel érkezés erősen ellenjavallt. Nyitva tartás: mindennap reggeltől délutánig, de szombat-vasárnap reggel és délelőtt érdemes kilátogatni, mert ilyenkor a legnagyobb a választék. Az árusok szigorú hierarchiájának csúcsán a széleken elhelyezkedő bódék állandó bérlői állnak, akik általában egy-egy árufajtára – hamis régiségekre, tiltott önkényuralmi jelképekre, kamionokról hipp-hopp leesett számítógép-alkatrészekre – szakosodtak, s az áraik is viszonylag magasak. Egy szinttel alattuk helyezkednek el a hivatásos ócskaságkereskedők, őket követik a hobbiárusok, s a piramis legalján találhatók a hajléktalanok, kisnyugdíjasok és a társadalom egyéb számkivetettjei. A legizgalmasabb áruválasztékot természetesen ez utóbbiak kínálják.