Gyurcsány Ferenc úgy ment, ahogy jött: a felszínen nagy csinnadrattával, heroikus gesztusokkal, médiabarát nagyjelenetekkel; a háttérben mutyizással, árulással, gyomorforgató hatalmi küzdelmekkel. Nemrég még az ország legnagyobb hatalmú emberének tűnt, mára egy szánalomra méltó csíra lett. Őt, aki miatt két hete még komplett városrészeket zártak le hermetikusan, szombaton már a nyílt utcán köpték le. A vasárnapi híradásokban pedig már gyakorlatilag le se írták a nevét: Horn Gábor pillanatnyi hangulata sokkal nagyobb érdeklődésre tartott számot, minthogy ő éppen mit csinál.
De azért ne sajnáljuk nagyon! Inkább küldjünk neki búcsúdalokat, hogy legyen mit hallgatnia unalmas óráiban, amelyből hamarosan nagyon sok lesz neki!
Mi a magunk részéről egy klasszikus darabbal, a Megadeth 1992-es Symphony of Destructionjével kedveskedünk a bukott politikusnak és mindenkinek, aki szereti a jó zenét:
És most Kedves Olvasóinkon a sor: Önök melyik nótával vennének búcsút Gyurcsány Ferenctől? Az Azok a boldog szép napok és Máté Péter Elmegyekje - ugye megértik, - nem ér, de egyébként bármi jöhet!