Sok bírálatot kapunk amiatt, hogy cseszegetni merünk jobboldali politikusokat, közszereplőket, médiumokat is, s ezzel veszélybe sodorjuk a Jobboldal Végső Győzelmét, és elősegítjük a gyurcsányizmus fennmaradását. Legutóbb az jelentett komoly problémát egyesek számára, hogy videó-összefoglalót készítettünk a Magyar Hírlap melletti szimpátiatüntetésről, sőt, még megjegyzéseket is tettünk a fellépőkre.
Nos, le kell szögeznünk: Gyurcsányt és társaságát utáljuk, azt pedig, hogy a miniszterelnök harcot hirdet egy sajtótermék ellen, klasszikus antidemokratikus komcsi reflexnek tartjuk, amitől undorodunk. Csakhogy ettől függetlenül valahogy mégsem sikerül megkedvelnünk a Magyar Hírlap, az Echo TV, a Demokrata - sőt néha a Magyar Nemzet - meg a hasonló izék körül sertepertélő arcokat. Bayer Zsoltot, Bencsik Andrást, Lovas Istvánt, Pörzse Sándort, Kondor Katalint és a többi jobbizé alakot. Engedjék meg, hogy néhány címszóban összefoglaljuk, mi a bajunk velük!
1. Gyűlölet
A jobboldal eme élharcosai tele vannak sistergő gyűlölettel. Írásaik alapján úgy tűnik, hogy egy fejvadász kannibál horda érzelmileg jóval érettebb, mint ők. „Ezeknek nem jár kegyelem!”, „Isten megbocsáthat, mi nem fogunk!”, „Ezeknek Isten se fog irgalmazni!” – hirdetik. Ráadásul pofátlan módon ezt az újpogány maszlagot leöntik valamiféle furcsa keresztény öntettel, ami a keresztes háborúk korában trendi lehetett, de most már egyáltalán nem az. Nem vagyunk teológiailag túl jól képzettek, de azért van egy olyan érzésünk, hogy Bencsik András vezércikkeit nem a Jóisten diktálja, márpedig megpróbál úgy tenni, mintha ez lenne a helyzet. Pedig szarból és gyűlöletből nem lehet se várat, se jövőt építeni – ezért úgy véljük, hogy még az SZDSZ-eseket vagy Gyurcsányt is felesleges gyűlölni. Bőven elég, ha utáljuk őket, mint a szart.
2. Humortalanság
A jobbizé humor, irónia, gúny csúcsát Pilhál György jelenti. Meg a „chartás kartársak” nyelvi lelemény. Kacagtak már Önök hangosan egy Magyar Hírlap-beli karikatúrán? Egy Magyar Nemzetes krokin? Egy szellemes tárcán a Demokratában? Na ugye. Szomorú dolog, hogy ezek az emberek még életükben nem röhögtek egy jót! (Az egyetlen kivétel, aki erősíti a szabályt, Pozsonyi Ádám, akit ezúton is üdvözlünk.)
3. Szervilizmus
Írásunk tárgyai alapvetően gyámoltalan gyerekek, akiknek mindig kell egy Apu, egy Vezénylő Tábornok, egy Hunyadi János, esetleg egy Cáratyuska, aki megmondja, hogy ki kivel van, mi merre hány méter. Egy csöcs, egy ajak, amelyen csünghetnek, amelytől várják az iránymutatást, s amely táplálja őket. Az önálló gondolatoktól irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől, és gyűlölnek is mindenkit, akinek ilyenje van. Ha Apu nem törődik velük, hisztizni kezdenek; egyetlen jó szóért azonban évekig hálásak és hűségesek.
4. Butaság
Jobbizé barátaink alapvetően buták és műveletlenek, nem kis részben a fenti tényezőknek köszönhetően. Na meg azért, mert nem – vagy nagyon erősen szelektálva – olvasnak könyveket (írni viszont írnak!), nem beszélnek idegen nyelveket, nem látogatnak külföldi honlapokat. Azzal, hogy Bayer Zsolt olvasta az Utas és holdvilágot, az Írástudók árulását, az Uz Bencét meg az Egri csillagokat, ő a Széles-birodalom intellektuális sztárja. Azzal, hogy Lovas István beszél angolul és több más nyelven, első számú külpolitikai szakértővé vált a jobboldalon. Butaságuk miatt világképük egy olcsó zombis filmére hasonlít, amelyben a fény és a sötétség erői vívják élethalálharcukat (bár a zombifilmek legalább szórakoztatóak). Hisznek az összeesküvés-elméletekben, sőt egy részük a sumér-párthus-magyar rokonságban is. Emiatt egész életükben a maguk, illetve ellenoldali kollégáik piszkában dagonyáznak.
5. Frusztráltság
A fentiekből következik, hogy fényharcosaink alapvetően boldogtalanok. Magukra hagyatva élnek egy ellenséges világban, ahol aljas erők törnek a vesztükre. Ráadásul saját harcostársaikban sem bízhatnak, mert soha nem lehet tudni, ki a Gonosz beépített ügynöke. És hiába akarnak ők jót, ez a kurva világ, na meg a buta emberek nem hallgatnak rájuk. Sőt még Apu sem mindig követi a világ gyökeres átalakítására vonatkozó tanácsaikat.
6. Jövőkép-nélküliség
A jobbos kommandónak semmiféle pozitív elképzelése nincs arról, hogy mit is kéne vagy lehetne csinálni. Azt tudják, hogy a szocikat meg a libsiket el kell takarítani, mert ők a Gonosz erői. Ezenkívül egy homályos álmuk van egy Magyarországról, ahol nincsenek liberálisok, szoci-szavazók, ironikus emberek, kereskedelmi tévék és bevásárlóközpontok, ahol a magyar paraszt szénné szopatja a ravaszdi felvásárlókat, és ahol őnekik magas állami stallumok, megbízások, megrendelések és kitüntetések járnak. Azon azonban, hogy ez az állapot miként valósítható meg, még nemigen gondolkoztak el. Ráadásul ködös ideáik terjesztésével a reális lépéseket is könnyen ellehetetlenítik.
7. Agresszió
Igazság csak egy van, s mivel ezt az egy igazságot hőseink testesítik meg, aki nem azonosul velük, az a Gonosz oldalán áll. Vagy agymosott hülye, vagy - rosszabb esetben szoci/liberális, vagy pedig - s ez a legrosszabb - áruló gazember. Egyikkel szemben sincs helye kíméletnek. Vitatkozni legfeljebb azon lehet, hogy lőjünk vagy akasszunk; más kérdésben az övéktől eltérő véleménynek helye nincs.
8. Hiteltelenség
Mint közismert, a jobbizé harcosok jelentős része nem volt ám mindig jobbizé harcos. Egyesek közülük a pártállami magyar rádióban, netán a Népszabadság Pártélet rovatában bomlasztották belülről a rendszert, Hunyadi János meg állami cégek élén üldögélt, Kádár János megbízásából. Politikai ébredésük hosszú, kínos folyamat volt, amelyről igyekeznek megfeledkezni. Még egyikük sem állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy „Igen, a ’80-as években az MTV A Hét című műsorának egyik szerkesztője voltam, s rengeteget hazudtam. Már akkor is nagyon ambiciózus voltam, és sajnos nem volt más módja, hogy karriert csináljak. Sajnálom, bocsika. Ezentúl jó leszek, és nem hazudok.” Mi a magunk részéről hajlamosak vagyunk könnyen fátylat borítani a múltra, és nem vagyunk haragtartóak; de egy buzgó – és múltját elhazudó – neofitát nem tudunk komolyan venni.
Hát így hirtelenjében nagyjából ennyi. Természetesen nem minden érintettre vonatkozik a fenti pontok mindegyike, de ha valakire 3-4 pont igaz, azzal nem szívesen lennénk összezárva egy lakatlan szigeten.
Gyurcsányt meg tényleg mi is utáljuk, higgyék el!