„A Magyar Hírlap „sztárpublicistája” azt írta, hogy a rendőröknek le kell lőni a cigányokat. Ez az alaptétel. Ehhez viszonyul mostanában erkölcs, hit és honszeretet. Az egyház és a köztársasági elnök hallgat. Az SZDSZ szintén.” - írja blogjában a Miniszterelnöki Hivatal egyszemélyes házi Kurucinfója, Gréczy Zsolt. A miniszterelnöki főtanácsadó hasonló indulattal, s hasonló könyörtelenséggel sulykolja az ellenfelet diszkreditáló jelzőket nap nap után, mint a cigány- és zsidóügyi szakportál.

 Miket is írt Bayer a tűzparancsról az esetlegesen összehányt, elhíresült publicisztikájában (ami a mai napig a gyönyörű Magyar Hírlap Online címlapján díszeleg)? Két helyen ír a rendőri fegyverhasználatról. Először az amerikai gyakorlatra hivatkozik:

S akkor most megkérdezem: ez hogyan történhet meg? Az Egyesült Államokban, ha a rendőr megállítja az autómat, addig nem szállhatok ki, míg ő erre engedélyt nem ad. A kezemet jól látható módon a kormányon kell tartanom, és ha csak egyetlen félreérthető mozdulatot teszek, rám fogja a pisztolyát. Ha pedig megtámadom, gondolkodás nélkül agyonlő. Ha egy vízi pisztollyal támadom meg, akkor is. Mi az, hogy egy húsz-harminc fős csoport ásókkal meg kapákkal fenyegeti a rendőröket, ráadásul azért, mert azok elő akarták állítani egy körözés alatt álló hordatagjukat? Miképpen eshet meg ilyen 2009-ben Európa kellős közepén? Mi az, hogy a rendőrök nem lövik azonnal agyon az összeset?

  Majd később javaslatot tesz:

Ezzel párhuzamosan a rendőrök kapjanak tűzparancsot, ha bármilyen támadás éri őket, miközben munkájukat végzik. Rendőrt soha többé ne lehessen meghurcolni azért, mert kimondta az igazat, vagy mert a munkáját végezte.

 Jól írja smalladam, ezzel Bayer nemcsak a csoportosan, karókkal támadók ellen követel tűzparancsot, de a Budapesten rendszeresen fogócskát kezdeményező, alkalmanként csikósnindzsának öltöző, wannabe forradalmárok ellen is, akik kövekkel, Molotov-koktélokkal, vagy éppen közlekedési táblákkal támadnak. Hogy a javaslat gyakorlatba ültetése mennyire lenne népszerű a Jobbik és a Kurucinfó környékén, az könnyen megjósolható. 

 Bayer írása tele van problémás részekkel (sőt, szinte csak az van benne, tendencizusan összeválogatott, de néha egymásnak is ellentmondó félinformációkkal), miért kell még nagyobbat, még durvábbat belemagyarázni? A magyar közélet és politikai sajtó rákfenéje ez: az arányérzék hiánya.