Az izraeli Nagyrabbinátus meghatározatlan időre megszakította hivatalos kapcsolatait a Vatikánnal, ezzel fenyegetőzik Izrael is. Mindenki fölszólítja a pápát az egyértelmű állásfoglalásra holokausztügyben, beleértve  a német kancellárt és Hans Küngöt, az agyonsztárolt eretnek teológust. A német zsidóság szervezetei és más zsidó szervezetek pedig felfüggesztették a párbeszédet a katolikus egyházzal amiatt, hogy „XVI. Benedek pápa rehabilitálta Richard Williamson holokauszttagadó, tradicionalista püspököt” – írta az MTI múlt szerdán a Jerusalem Postra hivatkozva. A téma megunhatatlan: a holokauszt és a Vatikán. Most nem XII. Piusz, hanem XVI. Benedek a főbűnös.

 Az amúgy Argentínában élő Williamson ugyanis azt találta mondani egy, szerencsétlen módon kiközösítése föloldásának napján, január 21-én adásba került, de még novemberben készült interjúban a svéd tévében: a történelmi tények ellentmondanak a gázkamrák létezésének. Szerinte a nácik nem hatmillió zsidót gyilkoltak meg, hanem legfeljebb 200-300 ezret, de egyiküket sem gázkamrában. Williamson ellen a regensburgi ügyészség uszítás miatt vizsgálatot indított. A regensburgi püspök kitiltotta a kelet-bajorországi egyházmegye összes templomából és épületéből holokauszttagadó paptársát.

 A kontextusból az tűnik ki, mintha korábban az egyház elítélte volna a püspököt holokauszttagadésért, majd most ezt az ítéletet semmisítette volna meg. Pedig teljesen másról van szó. A történet részletei elvesznek az anyázó ricsajban.

 Amiről szó sem esett: a „rehabilitáció” azt takarta, hogy a pápa föloldotta Richard Williamson és másik három pöspöktársa 1988-as kiközösítését. Azt azzal érdemelték ki, hogy a Vatikán engedélye nélkül szentelte őket püspökké Marcel Lefebvre érsek, aki a II. Vatikáni Zsinattal szemben igen kritikus, azt részben elutasító Szent X. Piusz Papi Testvériség, az FSSPX vezetője. Az ilyen engedély nélküli püspökszentelés pedig automatikus kiközösítést von maga után. Ezt a társasággal való párbeszéd és közeledés jegyében oldotta fel a Szentatya 2009. január 21-én. Az egyházi vezetők azóta többször leszögezték: (érthető módon) nem tudtak a püspök elfogadhatatlan nézeteiről.

  Toldjuk be ide, amit a Wikipédia is ír: a II. Vatikáni Zsinatot számos tradicionalista csoport kritizálja. Hogy melyik mennyit fogad el belőle, és egységben van-e a pápával, az változó. A Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) például teljes unióban van a pápasággal. Ez itt egy tradicionalista honlap, de a templomos lovagrend is a pápával teljes közösségben lévők közé tartozik (az őáltaluk tartott misék például szervesen beépülnek a Haydn-év programjai közé). 

 Számos hangot hallani, miszerint nincs helye holokauszttagadóknak az egyházban. Ez csúsztatás, a csúsztatás pedig hazugság. A holokauszttagadás ugyan irritáló és helytelen, de nem eretnekség, és így nem von maga után kiközösítést. Az egyházban pedig minden bűnösnek helye van, fura lenne, ha nem volna. Megtért kommunistáknak és megtért náciknak is. Ezért nem szeretem a Kárpátia azon sorait, miszerint „a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad, Istentől embertől, ne várjon irgalmat”. Az egyház tagjai bűnös emberek, ez nem elitklub. Különbség van holokauszttagadó és holokauszttagadás, személy és az általa elkövetett bűn között.

 Mindehhez hozzájárul egy másik tény is: ha valakit püspökké szentelnek, élete végéig püspök marad, minthogy (ahogy a keresztséget vagy a házasságot sem) a felszentelést nem lehet visszavonni („pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”). Akit egyszer pappá szenteltek, az laikus többé nem lehet – ez nem jogi, hanem teológiai, szentségtani kérdés. Az FSSPX püspökszentelései diszciplinárisan törvénytelenek, de a hittételek szempontjából (doktrinálisan) érvényesek voltak.

 XVI. Benedeket igen kínosan érhette, hogy a feloldozás napján megjelent ez a nyilatkozat Williamson részéről. Még aznap felemelte szavát a holokauszt tagadása ellen, egyúttal „teljes mértékű és megkérdőjelezhetetlen szolidaritásáról” biztosította a zsidóságot, ahogy elhatárolódott Williamson nézeteitől Bernard Fellay, az FSSPX vezetője is, aki ugyancsak a négy kiközösített püspök között volt. Szavai szerint a zsidók kiirtására tett kísérletnek a „felejtés és tagadás” elleni intő jelnek kell lennie az összes nép számára.

 Hiába mindez, beindult az említett kórus. Mindenki elhatárolódott Williamsontól (helyesen), ugyanakkor megkérdőjelezték visszafogadását, a holokauszt ügyében pedig újra és újra állásfoglalásra szólítják fel a pápát. Federico Lombardini szóvivő szerdán már egyértelműen leszögezte: pápa „világosabban el sem ítélhette volna” a holokauszttagadást, majd felidézte az egyházfő 2005 augusztusában a kölni zsinagógában és 2006-ban az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban mondott szavait is, hozzátéve, az elítélésből következik, hogy az Williamson állásfoglalására és az ahhoz hasonló nézetekre is vonatkozik. De mintha nem mindenki értene ezekből a szavakból. 

 Mindezek után maga Williamson is bocsánatot kért a pápától (saját kijelentését viszont nem vonta vissza), valamint türelmes, mindent százszor elmagyarázó tanárbácsi módjára a vatikáni államtitkárság is kiadott egy közleményt, amiben röviden összefoglalják, amit fent is leírtam. Ebben azt is leszögezik, hogy a négy püspök az egyházban nem tölt be kánoni tisztséget, és törvényesen nem gyakorolhatnak benne semmilyen szolgálatot, valamint hogy a Szent X. Piusz Testvériség majdani elismeréséhez elengedhetetlen feltétel a II. Vatikáni Zsinat, valamint XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál, és maga XVI. Benedek pápa tanításának teljeskörű elismerése. Williamson püspöknek ahhoz, hogy az egyházban püspöki funkcióba kerülhessen, teljességgel félreérthetetlen és nyilvános módon el kell határolódnia a Soával kapcsolatos nézeteitől, amelyeket a Szentatya nem ismert a kiközösítés feloldásának pillanatában.

 Arról persze lehet vitatkozni, hogy üdvös-e a közeledés az FSSPX-hez és a tradicionalista csoportokhoz (szerintem igen), de nem a holokauszttagadás vonatkozásában. Valahova ide lukad ki a maga sajátos módján az MTI elemzője, Dorogman László is: „Vajon az anyaszentegyház egységének helyreállítása fontosabb-e a német pápa számára, mint a többi valláshoz fűződő viszony? - kérdezik megfigyelők. - Vajon a januári történések csupán "balesetnek" tekinthetők, vagy stratégia áll mögöttük? Borúlátóbb elemzők hajlanak arra a feltevésre, hogy XVI. Benedek tudatosan átalakítja, s a lopakodó fundamentalizmus (az milyen? - a szerk.) útjára vezeti a katolikus egyházat.”

 Dorogman valószínűleg sok Gyurcsányt olvas. Még szép, hogy a katolikus egyház egységének helyreállítása fontosabb, mint a más vallásokkal való párbeszéd. Nem hiszem, hogy ezen bármi csodálkozni való volna. XVI. Benedek pedig pápaként nyilván tudatosan alakítja az egyházat; a zsinat előtti, tridenti liturgia használatának megkönnyítése és más intézkedések pedig részemről egyes zsinat utáni kilengések helyretételéről szólnak. Amúgy horribile dictu: akár liberalizálásnak is föl lehetne fogni ezeket, mivel számos hívőnek megkönnyítik az életét. Ráadásul a régi liturgia egyre népszerűbb - a fiatalok körében is.

 Liturgikus, egyházjogi, szentségtani „belügyekbe” pedig jó lenne, ha nem szólnának bele liberális, nem katolikus, vagy akár nem is keresztény véleményformálók, akik valahogy mindig jobban tudni vélik, mit kellene tennie az anyaszentegyháznak (de akár a többi felekezetnek is, csak leginkább a katolikusok vannak előtérben), mint annak tagjai, és „konzervatív” fordulattól féltik azt. Mi közük hozzá? Féltik a híveket? Vagy magukat féltik? Mitől? Nem kötelező katolikusnak lenni, ez egy olyan klub, aminek önkéntes a tagsága. Erőszakszervezetek nincsenek a kezében. Az „alapszabály” megszegéséért még annyi szankció sem jár, mint az SZDSZ-ben. Akkor hol jelent emberjogi veszélyt az egyház? Sehol. Arról van szó, hogy a liberális egyházbírálók bármikor kapva kapnak az alkalmon, hogy belerúgjanak egyet a kereszténységbe, a keresztény felekezetekbe. Már ezerszer kimondták hogy a haladás és más okok miatt meg fog szűnni, de az egyház és a kereszténység nem méltóztatott eleget tenni ennek a kívánalomnak-jóslatnak. Ezek a bírálók egyszerűen arra várnak, ha a pápa jelentse ki: nincs Isten, és oszlassa föl az általa vezetett egyházat.