Gondolom, a hozzánk hasonlóan javíthatatlan politikabuzik jelentős része kitöltötte a Progresszív Intézet politikai kérdőívét (különösen azután, hogy a Figyelőben megjelent felmérésről szóló MTI-hír végigsöpört az online médián), amely azt hivatott volna bemutatni, milyen is a világnézetünk valójában. Egy gazdasági bal-jobb (x) tengely és egy társadalmi-kulturális nézetekre vonatkozó (y) tengely alkotta koordinátarendszerben helyezte el a program a 88 (HeHe) kérdésre válaszolókat.

 Na most, a Progresszív Intézet kérdéseinek nagy része zavaros, értelmezhetetlen, manipulált feltevés volt (nem minden előzmény nélkül, hiszen a progresszívek a Political Compass nem kevésbé tendenciózus kérdései közül is jó néhányat átvettek). Nem szabadultam a tudattól, hogy a kérdések kiagyalói elképzelték magunknak a Tahó Magyar Jobbert, és ennek az elképzelt figurának a szemszögéből tették fel a kérdéseket.

 A felmérésből felsejlő Tahó Magyar Jobber jellemzően xenofób, előítéletes, nacionalista, múltba forduló, kádárista, megélhetését állam bácsitól váró, nőjét a konyhában, gyerekét lakat alatt tartó, no és persze büdös szájú, zsíros hajú paraszt. Jó, az utóbbi három tulajdonságot én képzeltem hozzá. Az előbbieket meg a progresszívek.

 A kérdések jelentős részére az, aki legalább egyszer belenézett egy sztorimagazinoknál komolyabb újságba, nem is tudna valójában válaszolni. Mit mondjunk például arra a feltevésre, hogy „a termőföldnek nem lenne szabad adható és vehető árucikknek lennie”? Még jó, hogy annak kellene lennie, de jelenleg minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy az elképesztő földár-árdifferencia és a nyugati és magyar gazdák tőkeereje közötti különbség miatt elodázzuk a piacnyitást. De így nem lehet válaszolni, csak egyetérthetünk avagy sem, vagy beikszeljük, hogy nem tudjuk.

 És erre a kérdésre hogyan válaszoljunk? „Országunk előbbre tartana, ha kevesebbet foglalkoznánk azzal, hogy mindenki egyenlő legyen”. Sokat vagy keveset foglalkozunk ezzel? Egyáltalán, ki foglalkozik ezzel? Törvény előtti egyenlőségről beszélünk vagy mindenre kiterjedő egalitárius törekvésekről? Az előbbit be kellene tartani, mi az hogy! Az utóbbiról viszont a magyar koraszülött jóléti állam minden visszássága és a radikális egyenlősítőkkel kapcsolatos viszolygásunk jut az eszünkbe, s egyébként is komplex kérdésről van szó. Egyetértünk vagy sem?

 Még egy fincsi megállapítás: „Mindenki maga dönti el, a hagyományokból mit fogad el és mit nem”. Na, erre mit válaszoljon egy szabadelvűségét és hagyománytiszteletét egyaránt óvatosan kezelő válaszadó? Megsúgom: teljes mértékben egyetért a válasszal, bár tudja, hogy ezzel a térkép szélsőliberális pereme felé csúszik. Pedig ez a válasz egy másfajta, individualizmus felé hajló konzervatív szemszögből is megmagyarázható, de a Progresszív Intézet kutatóinak valószínűleg nem ez volt a szándéka. Inkább az, hogy az ellenszenves, agyatlan, bezárkózó nézőponttal azonosítsa a magyar jobboldali tábor sokszínű világnézetét. Ezért téves és veszélyes ez a kérdőív.

A magyar társadalom értékválasztása a felmérés szerint

 Még néhány feltevés, egyetértünk vagy sem?

 A szólásszabadság része az is, ha egy csoport szóban fenyeget egy másikat.

 A jelenleginél kevesebb külföldi menekültet kellene befogadni.

 Aki kábítószerezik, az bűnöző.

 Magyarországnak nem annyira törvényekre és politikai programokra van szüksége, mint inkább néhány bátor, fáradhatatlan és odaadó vezetőre, akikben a nép megbízik.

 A fiataloknak néha lázadó gondolataik vannak, de ahogy felnőnek, meg kell tagadniuk ezeket és be kell illeszkedniük.

 A multinacionális vállalatok erkölcstelenül kizsákmányolják a dolgozóikat.

 Az államnak nem feladata vállalatokat üzemeltetni.

 Csak pár megállapítást említettem, de ebből is látszik, hogy manipulációra alkalmas, néhol igen ostoba feltevésekre válaszokat váró vizsgálatról van szó. A konzervatívabb válasz beikszelése gyakran a totalitárius, beszűkült nézőpont felvállalásával jár. Nem kellene persze meglepődni: a valóság nem fekete-fehér, és nem lehet egyszerű igen-nemekkel választ adni a dilemmáinkra. Szerencsére.

 A Reakció néhány ráérő munkatársával együtt egyébként kitöltöttük a kérdőívet: nem csodálkoztunk, hogy többségében a jobblib zónába kerültünk, de mind felismertük a kérdőív tendenciózusságát. Én a konzlib tengely kellős közepén, a gazdasági jobbközép felé kimozdulva találtam magamat, abban a légüres térben. Kissé hümmögtem.

*

 Bugreport! A kérdőív nem mellesleg technikai hibát rejt. A kitöltés utáni megjelenő eredmény ugyanis mindannyiunkat pontosan ugyanabba a pontba dobta: 66.92. A valós eredményünk csak ezután, a felméréssel való összehasonlítgatás során jelent meg.