Szkítiába járni filoszemitizmus! – írja kedvenc mokkaügyi szakportálunk Bencsik András könyvesbolt-hálózatának terjeszkedésére utalva. Egyperces néma vigyázállással ünnepeljük a szélsőjobboldali dadaizmus megszületését. Aztán nagyítónkkal szemügyre vesszük a hazafiak állapotát, ugyanis a bomlás virágai mutatkoznak a nemzet jobbik felének testén.
Csak nem az eddig babós magatartásnak tartott üzletiesség áll a nemzet gerincének elkocsonyásodása mögött? Ezt látszik alátámasztani, hogy a kuruc.info is gyorsan ajánl igazmagyar boltokat (többek között Budaházy-testvérek Szkíta nevű kézműveskuckóját) a szemétlibsi Szkítia helyett. A széljobbon más frontokon is folyik a harc. Kicsit savanyú, kicsit belterjes, de az ő harcuk. A mit sem sejtő ferencvárosiakra rontó Tomcat például hadat üzent a Toroczkai-Budaházy álompárosnak. Ebből csinos szóváltás kerekedett, amelynek végén a szereplők kölcsönösen lehülyézték/leárulózták egymást.
A csillagok háborúja nem állt meg itt. Polgár Tamás kiszerkesztette a kuruc.info készítőinek nevét, mire utóbbiak elsöprő tüzérségi támadással válaszoltak. A bombagyar.hu egyik szerkesztőjnek előéletéről szóló sztori még a magunkfajta áljobbos kaftános unokáknak is sok; csak az igazán bátrak kattintsanak az előző hivatkozásra (+GALÉRIÁVAL!).
A Magyar Gárda kettéválásának szomorú történetét már nem is bontanánk ki a maga teljességében, őszintén szólva nem tudjuk követni, hogy melyik a történelmi gárda, kinek a barátnője zsidó és ki NBH-s. Ehhez jött még a bírósági döntés a feloszlatásról, ami azért nagyon neccesnek tűnik számunkra is, pedig tényleg nem rajongunk a magukat a magyarság igazi képviselőinek gondoló parlagfűírtó pártmilicistákért.
Szóval, valami nincs rendben a széljobbon: előbb már aljas módon pedzegettük a zsé lehetséges szerepét a nemes bajvívásban, most hozzátennénk az ideológiai hablatyot is. (Azt a forgatókönyvet most hagyjuk, hogy Szilvásy úrnak – Dávid Ibolya elnökségének megmentése után – most jutott egy kis ideje a szolgálatokkal szétveretni a forradalmárok szervezeteit.)
A belháború kirobbanásához talán hozzájárult, hogy nem is lesz csodás forradalom, nincsenek százezrek, akik a Gede-testvérek kiadójának munkásságán felnőtt, csapott vállú programozók és laposhomlokú focihuligánok szavára nekiindulnának a szocionista elnyomó hatalomnak. Úgy tűnik, kisebb olvasói/vásárlói/támogatói körre lehet számítani a korábban reméltnél. Márpedig népvezérből (szemétdombi kakasból) elég nagy a felhozatal, hát el kell dönteni, melyik kutya basz ugat. A szórakoztató, de egyben kicsinyes balhé egész közéletünkről szomorú bizonyítványt állít ki. Lassan két éve ezekről a politikai mikiegerekről szól a magyar sajtó, s politikusaink jelentős része több időt töltött a tőlük való elhatárolódással, mint a kormányzással.
Helyettük is mi kérünk ezért elnézést.
