Ismét aktivizálta magát az önjelölt nemzetmentők (ejtsd: hazafiak) élcsapata, Budaházy György és Toroczkai László most a Hősök terét veszik védelmükbe. Hogy kik jelentenek veszélyt a térre? A zsidók. A zsidók, akik a legtöbb egyidőben égő hanukai fáklyával a nemzet nagyjainak szobrai előtt kísérelnek meg rekordot, ami talán a keresztény kislányok (Solymosi Esztertől a Körmenden meggyilkolt kislányig) rituális feláldozásánál is durvább támadás Szent István országa ellen. (A hazafiak adnak a tájékozottságra, fel lehetnek iratkozva minden valamirevaló zsidó hírlevélre és rss-re - nekem például fogalmam sem volt róla, mi készül, sehol sem találkoztam a Hanuka rekord rendezvény hírével a sajtóban.)
A radikálisok két hőse ezért a haza és a kereszténység védelmében megfújta a harci kürtöt tülköt: felhívásukban tömör, de mégis rendkívül alapos valláselméleti áttekintéssel indokolják felháborodásukat. Ebből kiderül, hogy december 21-e az igaz keresztények számára aranyvasárnap, emellett a sólyomröptetés ünnepe, a Hanuka nyilvános ünneplése pedig a karácsonyi ünnepkört megzavaró utcai csinnadratta. A lényeg: december 18-ára tüntetni hívják övéiket a Dohány utcai zsinagóga elé, lehetőleg Árpád-sávos zászlókkal.
Szerintem a Hanuka utcai ünneplésével nincs semmi baj, minden vallás (ha térítő, ha nem) nyugodtan mutassa meg magát a fásult járókelőknek: ilyen például a katolikusok Szent Jobb körmenete, de nekem a neoprotestáns kisegyházak aluljárókban tartott zenés megmozdulásai, vagy a Krisna-hívők felvonulásai ellen sincs kifogásom (na jó: a szcientológusok kivételek). A világrekord-kísérletektől (a világ legnagyobb, lábbal gyúrt rétese és társai) sikítófrászt kapok ugyan, a tüzezés iránti vonzalmat viszont - úgy is, mint gyermekkori feketelőpor-készítő - igazán megértem. A Hősök tere pedig vonzza a fáklyagyújtókat, itt szokott lángolni a humanisták békejele is (John Lennon miatt kérem törzsolvasóink szíves megértését és elnézését):
Nem kell különösebben paranoidnak lenni ahhoz, hogy Budaházyék felhívásának hangnemétől („ha süket fülekre találna követelésünk (volt már ilyen), abban az esetben nem tudjuk garantálni, hogy a mélyen sértő esemény kapcsán jogosan felháborodó hazafiak nem vesznek-e elégtételt a nyilvános megalázásért”), Árpád-sávos összejövetelétől összeszoruljon (különösen idősebb) zsidó polgártársaink gyomra. Épp ezért a radikáljobbos tüntetés finoman szólva nem kívánatos - viszont jogszerű, beletartozik a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságába.
Mit tesz erre a rendőrség? Nem engedélyezi a rendezvényt, mert a közlekedés más útvonalon nem biztosítható - ami nyilvánvaló hazugság. A térképen jól látható, hogy a rendezvény legfeljebb a Dohány és a Wesselényi utcák forgalmát akadályozná, amik különösebb gond nélkül elkerülhetők, például a Dob utcában és a Rákóczi úton. Legfeljebb a 74-es trolit kéne kéne busszal pótolni néhány óráig. Az eset kísértetiesen emlékeztet a arra, amikor nyáron ugyanezzel az indoklással a melegfelvonulást nem engedélyezte a BRFK. Akkor többek között Demszky Gábor is tiltakozott a rendőrségi határozat ellen, amit végül vissza is vont a rendőrség.
Többször felmerült már, hogy esetleg a gyülekezési törvényt úgy kéne módosítani, hogy a rendőrségnek legyen lehetősége mérlegelni, kinek ad lehetőséget a demonstrációra és kinek nem (s ne kelljen a közlekedés aránytalan sérelmével alibizni). Akik szerint ezt rá lehetne bízni mai rendőrségünkre, azoknak ajánlom figyelmébe, hogyan látja ma a testület a 2006 őszén történteket. Az ORFK honlapján pénteken megjelent (Bodoky blogjában a Kapolyi-Bencze vacsora mellékszálaként is megénekelt) írásból vett részletek következnek, kiemelések tőlem:
Randalírozó tömegek, szélsőséges csoportok 2006 őszén
A 2006. évi őszi események mérföldkövet jelentettek nem csak Magyarország történelmében, hanem a Rendőrség életében is, hiszen ötven éve nem fordult elő hasonló eset az országban. A Rendőrség nagyon sokat tanult és tanul ezekből az esetekből, mint azt az elmúlt időszak eseményeinek a biztosításakor számos példa is bizonyította.
(...)
A helyszínen korábbi demonstrációkról ismert szélsőséges személyek is megjelentek. Feltételezhető volt, hogy törvénytelen módon próbálják megzavarni a főváros közlekedését (pl. hídfoglalás), illetve be nem jelentett demonstrációkat kísérelnek megtartani.
(...)
Ezzel kezdetét vette az egész napon át tartó tömegoszlatás, a rendőröket a tömegből folyamatos támadás érte, ezért pozíciójuk megtartása, illetve a közvetlen fizikai konfrontáció elkerülése érdekében folyamatosan könnygázt, vízágyút, gumilövedéket alkalmaztak. Ezzel sikerült a rendbontókat a rendőri állománytól olyan távolságban tartani (dobó távolságon kívül), hogy sérülést nem okozhattak, de a FIDESZ-MPSZ által szervezett rendezvény menetét sem zavarták meg.
(...)
A főváros jogellenes demonstrációval érintett területein a közrend 2006. október 24-én 04.00 órára állt helyre.
Már az sem vet túl jó fényt rendőreinkre, hogy akarva, akaratlanul 1956 karhatalmi erőivel állítják párhuzamba saját 2006-os szerepüket. De arra nincs mentség, hogy az egész visszaemlékezésben egyetlen szó se essen arról, hogy miért nem sikerült megvédeni a tv-székházat, miért szorították a balhés keménymagot a fideszes rendezvény résztvevőire, és milyen védhetetlen brutalitással léptek fel ártatlan emberek ellen.
