Van itt ez a nevetséges balhé széljobb fronton. Igazából nem a történet érdekel, hanem egy vetülete: mikor árulhatjuk el az ismerőseinket, vagy akár az ellenségünket?
Szerintem ugyanis soha. Ez egyfajta betyárbecsület. Jogállamban ugyan az embernek kötelessége jelenteni, ha valamilyen bűncselekményről tudomást szerez, de nem tudom elképzelni, hogy bejelentettem volna a rendőrségen, ha felismerek egy kődobálót, nem hiszem, hogy bárkinek is szólnék, ha tudomást szereznék róla, hogy Gyurcsány Ferencet valaki le akarná önteni egy vödör szarral. Nem szólnék, mert nem vagyok spicli.
Mostanában sokat olvasgattam a Kádár rendszerről (Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt könyvét rágtam át). Kicsit tisztult a képem a kommunizmusról, az emberek motivációjáról és kiszolgáltatottságáról. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tettem volna, ha szüleimmel fenyegetnek, vagy mit tennék, ha gyerekeim továbbtanulásával, életével fenyegetnének, cserébe azért, hogy egy-két ismerősömről írjak jelentéseket. Anyám azt mondta, hogy nem engedték volna, hogy eláruljam magam. Nem engedték volna, hogy beszervezzenek, akár annak árán sem, hogy ezáltal ők, mi, vagy bármelyik szeretett személy tönkre mehet. Elhiszem nekik, hiszen ők abban a rendszerben éltek és megmaradtak reakciósnak. Hiába vitték apámat kihallgatásra, hiába nem vették fel négy évig anyámat az egyetemre, mert x-es volt. Nyilván így engem is meg tudtak volna menteni.
Na de ma, amikor az embert nem fenyegetik ilyen rettenetes következményekkel, mi kell ahhoz, hogy valaki feljelentsen, beáruljon egy barátot, szomszédot, ellenséget? Mi kell ahhoz, hogy az ember árulkodjon az iskolában? Mi kell ahhoz, hogy valaki bemártsa egy kollégáját? Mi kell ahhoz, hogy valaki csúnya pletykákat terjesszen? Mi kell ahhoz, hogy valaki feljelentse a szomszéd vállalkozót?
A borászunk mesélte, hogy a falujukban élt egy idős bácsi, aki az illegális pálinkafőzőjéből éldegélt. Aztán az egyik szomszéd feljelentette, másnapra a bácsi öngyilkos lett.
Ne hivatkozzon senki arra, hogy a rendet képviseli, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy mikor van helye annak, hogy szóljunk a rendőrségnek: ha a szomszéd szétveri a családját, ha egy öreg nénit kirabol egy zsebes, ha egy politikus korrupciós ügybe keveredik. Persze, akkor szólni kell, de különben kis spiclik vagyunk, besúgók.