„Szerintetek mire jut majd a Házbizottság, esetleg az Alkotmányügyi Bizottság? Ragaszkodnak a betű szerinti szabályhoz, vagy (mint már nem egyszer) az MDF számára kedvezőbb értelmezést teszik magukévá?” - tettük fel a kérdést pár héttel ezelőtti bejegyzésünk végén.

 Valószínűleg sokaknak nem okoz meglepetést, hogy az Alkotmányügyi Bizottság szerint jogszerűen működik az MDF frakciója. A bizottság 15:14 arányban, a szocialista képviselők szavazataival döntött így. Nem ez az első eset, hogy a szocialisták asszisztálnak a kisgazdásodó MDF jogszerűtlen parlamenti manővereihez, kizárásaihoz. Négy éve Herényi Károly saját hatáskörében zárt ki öt tagot az MDF képviselőcsoportjából, a szocialisták szerint jogszerűen, a Fővárosi Ítélőtábla szerint nem. Ennek örömére nézzük meg Herényi Károly és Csapody Miklós emlékezetes, európai értelemben vett konzervatív alakítását, miután a bíróság kötelezte őket, hogy kérjenek bocsánatot a kizárt képviselőktől:

 Ha valaki nem tudja megnézni a videót, itt a sajtótájékoztató leirata is:

Elnézést kérünk Balsai István, Font Sándor, Kelemen András és Szászfalvi László uraktól, hogy feltételeztük, hogy a Fideszbe tartanak.
Elnézést kérünk, hogy nem voltunk hajlandóak az Antalli örökséget és konzervatív elveinket feladni és a Fidesz tagozatába belépni.
Elnézést kérünk, hogy pontosan előre láttuk, hogy Font Sándor és társai az MDF-ben is a Fidesz érdekeit képviselik.
Elnézést kérünk, hogy nem akartunk tovább dolgozni olyan önérdek-képviselőkkel, akikben a szolidaritásnál és az elveknél erősebbnek bizonyult a mandátumokért való remegés.
És önkritikát gyakorolva - bár erre nem vagyunk kötelezve - bocsánatkérésünket kiterjesztenénk még Lezsák Sándorra, a Fidesz-frakció képviselőjére is, amiért előre láttuk, hogy ő a Fidesz képviselője akar lenni.

De akad még itt egy-két dolog, amiért elnézést kérnünk.

Elnézést kérünk, hogy idejében felismertük, mekkora fenyegetést jelent Magyarország két táborra való szakítása, a politika populista ígéretlicitekre és hatalmi játszmákra való lebutítása.

Elnézést kérünk, hogy már akkor láttuk: az Antalli örökséget és a konzervativizmus értékeit csak önálló, valódi jobbközép politikával lehet megőrizni.

Elnézést kérünk, hogy a Fideszbe távozott képviselőkkel ellentétben mi nem voltunk hajlandóak beszállni az országot a csőd szélére taszító demagóg politikába.

Elnézést kérünk, hogy az egykori MDF-es képviselőknek helyet biztosító párttal ellentétben mi a kampányban nem törtünk fel számítógép-szervereket, nem fenyegettünk meg más jobboldali képviselőjelölteket.

Elnézést kérünk, hogy mi valódi ellenzéki politikát folytatunk, konzervatív alternatívát kínálunk a baloldali kormány politikájával szemben.

Elnézést kérünk, hogy mindezen törekvéseinkhez nem tartottunk igényt olyan politikusokra, akik a konzervativizmus helyett a populizmust, a normális politika helyett a radikalizmust, a középosztály képviselete helyett a plebejus politikát választották.

Megkérdeznénk a volt MDF-es politikustársainkat, osztoznak-e a mély sérelmünkben, amit Antall József befeketítése okozott nekünk, vagy inkább közösséget vállalnak az Új Lakitelki Nyilatkozatot velük együtt jegyző Bíró Zoltánnal, aki az egykori állampárt által beépített ügynöknek titulálta Antall Józsefet?

Végezetül: Ha elérkezik az idő és a Legfelsőbb Bíróság dönt a felülvizsgálati kérelmünkről, ha kell, hát ismét elnézést kérünk.

(2007. november 15.)

Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője

Csapody Miklós, az MDF országgyűlési képviselője