A mellékelt ábra nem egy fidesznácizó ballib képrejtvény, hanem az utóbbi idők egyik legszellemesebb európai vígjátékának bőrfejű főszereplője, Ádám, egy almafa alatt. Az almafa egy dániai falu templomának kertjében található, melynek lelkésze feltételesen szabadlábra helyezett csirkefogók reszocializálásának erős idegzetet követelő feladatát vállalta magára. Mint a filmből kiderül, a lelkész bármeddig képes elmenni a rábízott bűnösök lelki üdve érdekében.

 De a képlet mégsem ilyen egyszerű: Anders Thomas Jensen Ádám almái c. feketekomédiája ugyanis éles határhelyzeteket, tragédiákat és kínosabbnál kínosabb szituációkat ábrázol, amelyekre szereplői a legkülönbözőbb válaszokat adják. A lelkészlak vendégei között található leszerelt arab terrorista, alkoholizmusával harcoló elvált asszony és egy többszörös nemi erőszakban vétkes kleptomán. Iván, a lelkész (Mads Mikkelsen) rendíthetetlen, minden helyzetben kizárólag a jót hajlandó felismerni és a rosszról pedig nem vesz tudomást, legalábbis a nyilvánosság előtt. Bár a későbbiekben kiderül, hogy az autójában folyton csak a How deep is your love Take that féle coverjét hallgató Iván családi tragédiáinak emlékét is tudatának padlószőnyege alá söpri. A bőrfejű Ádám (Ulrich Tomsen), aki az ágya felett függő feszületet egy, a Führert ábrázoló portréra cseréli, egyszer dühében lepuffantja a megszelídült terrorista macskáját, mire a lelkész csak annyit mond: a macska már öreg volt és végső álmában lefordult a fáról.

 Mindezek ellenére a film fényes diadalt arat a cinizmus felett. Éppen ebben áll különlegessége: a legképtelenebb és legtragikomikusabb helyzetek sokaságát követően is optimista és életigenlő a végkifejlet. A lelkészlakba érkező kőszívű és bőrfejű elitélt csupán cinizmusból választja közmunka gyanánt az almás pite elkészítését, de végül, miután a fellegekben járó lelkész földre rántására a legbrutálisabb eszközökkel tett kísérletei is kudarcot vallanak, az almáspite mégis elkészül. Az ördög gáncsain lazán átszökellő lelkész az élet napfényes oldalára való figyelmének eltökéltségét nem követi a pszichoanalízisi idegösszeomlás, sőt Victor Hugo püspökéhez, Monsieur Bienvenu-höz hasonló eredményeket ér el. Mindezt hipokritizmusra, vagy akár a gyötrelmekben megedzett pszichére visszavezetni banalitás lenne: a filmben sorozatosan előforduló képtelen véletlenek magasabb szándékot sejtetnek.

 Nem szaporítom a szót, tényleg nagy ívű és egyedülálló mozi, amit sajnos csak Budapesten játszanak. Megtekintése azt eredményezheti, hogy a dán filmről ezen túl nem csak Lars von Trier jut majd eszünkbe. Nem tartozik szorosan ide, de azért leírom: talán nem röhögtem volna olyan hangosan a moziban, ha előre tudom, hogy a tiszteletre méltó  mosolyú Pokorni Zoltán ül eggyel mögöttem.

 Szintén vetítik még egyes mozik a rendező egy korábbi filmjét, a Zöld henteseket. Ez két, az alkalmazott létből kitörni vágyó hentes sztorija, akik saját vállalkozásba fognak. A önállósulásban azonban nem a vadkapitalizmus áldatlan viszonyai, hanem a gyermekkori traumák, feldolgozatlan sérelmek és az önbizalomhiány a legnagyobb ellenfeleik. Gyengébb idegzetűek kedvéért megemlítendő: ez a sztori (noha a trailerből ez nem derül ki) jóval morbidabb az Ádám almáinál, a végkifejlet ellenben igencsak vitális és a burkolt teológiai üzenet sem hiányzik.