Pont itt, pont most a gazdasági válság közepén harapott elsőt a Pannon Puma. Ráadásul nem külső szemlélőként figyelhetjük az aktivitását, hanem mi, avagy én vagyok az, akinek köszönhető. Elindult a sznobbor gyártók legexkluzívabb üzeme: a Skrabski borászat. Még nem kapható, mert a palackozáshoz mindenféle engedély kell, de nemsokára annak is eljön az ideje.

 Még nagyanyám és nagyapám vette az első birtokot a Balatonfelvidéken, aztán kétéves korom óta nekem is ott kellett töltenem minden nyarat. Egy tanyán, az erdő közepén, romos présházban, aminek a tornácán Savanyú Jóska betyár megölt egy embert. Anno, amikor még az egész présház rom volt, még sátoroztunk a közepén szüleimmel, aztán lassan-lassan - apám és két kőműves által - épült belőle egy ház. Nem volt víz, se villany és kiskorom horror élményei közé tartoznak, a betyárok szellemei, a béka méretű pókok, egerek és a nyomasztó gyertyafény.

 Később nászajándékba kaptunk ott egy szőlőt, amiből kisebb, aztán egyre nagyobb borászkodás alakult. Velem ez csak megtörtént. (Itt nőttek a dinnyék is.) Most ideköltözött a borászunk, Zoli, aki teológus és a világ legkifinomutabb egyénisége. Egy romos házból felépült a borászat (ami a képen látható). Dübörög a gazdaság és harap a Pannon Puma.