„And I am not frightened of dying, any time will do, I don't mind. Why should I be frightened of dying? There's no reason for it, you've gotta go sometime” (Pink Floyd - The Great Gig In The Sky)

 Nem az első és nem az utolsó. A magukat szétütő korai halottak után, évtizedek elteltével újra távozni kezdtek a rock legendás alakjai. Pár évvel George Harrison után egy másik szerény, visszafogott, épp ezért nagyon szerethető zenésztől kell elbúcsúzni. Mindketten zsenik árnyékába szoruló, de azok számára is nélkülözhetetlen művészek voltak. Hatvanöt évesen, titokban tartott hosszú betegség után elhunyt Rick Wright, a Pink Floyd alapító tagja, a zenekar billentyűse.

 Az építészhallgató Wright az 1965-ös alapítástól kezdve tagja volt a pszichedelikus, majd progresszív rockot megteremtő Pink Floydnak. Még azután is együtt maradt a zenekarral, hogy a megalomániába fordult társai háttérbe szorították, sőt, fizetett vendégzenésszé fokozták le a billentyűst. A két évtizedes pauza után, 2005-ben a Live8 koncert erejéig összeálló Pink Floyd rajongói eddig reménykedhettek abban, hogy talán újra egymásra talál a nagy négyes - mától tudjuk, hiába. Wright csak egy zenész volt, de apáink nemzedékének egyik hőse lehetett. Nekem gyerekkori estéken sercegő Pink Floyd-bakelitek hangja és a kietlen horvát szigeteken autózva hallgatott Dark Side Of The Moon villant be a hír hallatán - és egy hozzám egykor közel álló, tragikus hirtelenséggel elhunyt, Pink Floyd-rajongó családapa emléke. Sic transit omnia.

 Rick Wright & Pink Floyd legjobbjai:

 The Great Gig In The Sky (1994-es koncert)

 Saucerful Of Secrets (1972, Pompeii)

 Breathe (2005, Live8, London)