Kedves Hallgatók, Tisztelt Leendő Falleológusok!
A Falleológia Tanszék nevében szeretettel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy a mai napon megkezdődik az új tanév, immár a nagyon sokadik e patinás falak közt. Higgyék el, ennek mi sem örülünk, mi is szívesebben süttetjük a hasunkat a Balatonon, meg sörözünk a kertben, ahelyett, hogy az Önök szaros kurzusfelvételi ügyeivel foglalkoznánk. Vagy Önök szerint érdekel minket, hogy meg van-e hirdetve a FAL-212/B tanegység? Őszinte leszek, egyáltalán nem érdekel, sőt: egyenesen leszarjuk. De hát valami barom kitalálta, hogy szeptemberben el kell kezdeni a tanítást, így nincs más választásunk, se nekünk, se Önöknek.
Megkértem a demonstrátor kollégát, hogy amíg beszélek, vetítsen maguknak döglött fókabébiket. Ugyan semmi közük nincs a falleológiához vagy az egyetemünkhöz, de amilyen beteg állatok Önök, biztos élvezni fogják.
Először is némi magyarázattal tartozom, amiért én tartom a tanévnyitó tájékoztatót, nem valamelyik magasabb státusú kollégám.
Müller tanszékvezető úr Lisszabonban van valami kamu konferencián, maradt egy kis OTKA pénze, azt gyorsan el kell költenie, mielőtt csődbe megy ez az egész miskulancia. Ja, bocsánat, tudom, az ilyen szavakat Önök nem értik. Szóval a Müller konferenciázik, nagy is lesz az arca, amikor hazajön, de ne higgyenek neki, én láttam már több nemzetközi előadását. Általában beteszik a legérdektelenebb panelbe, ahol az elnökön és a két kirendelt doktoranduszon kívül senki nincs, de ezek is inkább kígyósat játszanak a mobiljukon. Ha érdekelné őket, akkor se értenék, mert a Müllernek teljesen kivehetetlen az angol kiejtése. Őt egyébként nem sokat fogják látni: a félévre még valami pályázati pénzekből befizette magát három konferenciára meg egy tanulmányútra, amikor meg itthon van, folyton mindenféle bizottsági, kuratóriumi, tanácsi meg egyéb ülésekre és temetésekre jár. Tudják, professzor akar lenni, s ezek a találkozók remek alkalmat kínálnak a seggnyalásra meg a furkálódásra. Ne tudják meg, mennyi segget kell kinyalni a professzorsághoz!
A Horváth professzor meg már nem tud beszélni, de igazából járni se. Azt mondják, akkora a prosztatája, mint egy sárgadinnye, de ez maradjon köztünk. Őt csak azért tartjuk, mert nagy név, s a pályázatainknak nagyobb esélye van, ha az ő nevében adjuk be. Én például remekül tudom hamisítani az aláírását, ő meg már olyan szenilis, hogy ha kiderülne a dolog, akkor sem értene belőle semmit. Igen, ő az, itt mosolyog mellettem, ez a szakállas vén csótány – te jó ég, hogy ez mennyi geciséget elkövetett az életében! –, ne aggódjanak, nem sértődik meg, tök süket. De az óráját persze vegyék fel, majd valamelyik doktorandusz levizsgáztatja Önöket.
A Boros tanár úr sem tudott eljönni: ő csak negyedállásban dolgozik itt, s a fő munkahelyén is most van az évnyitó. Amúgy is, most, hogy nincs itt, elmondhatom – bár gondolom, ezt Önök is sejtik – hogy Boros tanár úr meleg. Annyi önbecsülése meg csak van a Falleológia Tanszéknek, hogy ne állítson ki egy buzit rögtön az év elején beszédet mondani! Amúgy ne aggódjanak, rendes ember, és csak meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egy tanítványával kikezdene. Ha mégis megtenné, azt javaslom, adják be a derekukat, mert szigorlaton nagyon kemény tud lenni az öreg.
Kásáné gyesen van, adjanak hálát Kásának – micsoda egy szerencsétlen pöcs lehet! –, mert a felesége ritka egy rosszindulatú, szemétkedő, buta picsa, ha annak idején a Müller nem dugja, akkor az életben nem lett volna belőle egyetemi oktató.
Maradtam tehát én, hogy megtartsam a szokásos év eleji eligazítást.
Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a jelenlévő oktatókat, velük fogják tölteni a következő éveket. Horváth professzorról már volt szó, őt hagyjuk, neki úgyis mindegy. Itt rögtön mellettem balra ez a gizda kis köcsög Bisztray tanársegéd. Köszönöm, Zoltán, hogy eljött. Tudják, ő annak a szánalmas nímandnak a tipikus esete, aki azért marad benn az egyetemen, mert ez az egyetlen esélye, hogy valaha nőt szerezzen. Azt reméli, valamelyik évfolyamban csak akad majd valami hátrányos helyzetű verébke, aki csak azért felnéz majd rá, mert egyetemen tanít. Persze ilyen nem lesz, nevessék hát ki nyugodtan. Mi egyébként a háta mögött csak Fütyikének nevezzük, hívják így nyugodtan Önök is.
Mellette Bíró kollegina ül. Nos, mint látják, Bíró kollegina az a fajta zsidólány, akivel húszévesen még nincs semmi baj, de huszonöt éves korára már akkora segge lesz, mint a tel-avivi falleológiai központ főépülete. Bocsánat, Eszter, nem akartam megbántani, tudja, kicsit érdes a humorom. Remélem, nem vette a szívére. Bíró tanárnő „Párhuzamos falleológiai narratívák a gender studies tükrében” vagy valami más idióta címmel tart szakszemináriumot, na, aki ezt elvégzi, az az én kurzusaimon eleve mínusz ötről indul, úgyhogy jól gondolják meg. Mindenesetre a volt Erasmus Kollégiumos spanok már készítik neki a helyet a CEU-n, így remélhetőleg nem sokáig lesz itt, s igaza is van: ha nem lennék ilyen lusta, én is már rég elhúztam volna valami kevésbé reménytelen helyre.
Itt jobbra Tamás kollegina ül, üdvözlöm, Zsuzsa. Őt egy ideig mi is kúrogattuk, de amióta a harmadik X-be lépett, már meghagyjuk a bevállalósabb felsőbbéveseknek. Asszem, ezzel minden fontosat elmondtam róla. Zsuzsa, szeretné valamivel kiegészíteni a bemutatását? Nem? Rendben, menjünk tovább.
A szélen látják doktoranduszainkat és doktorandáinkat. Nos, ők soha a büdös életben nem fogják megírni a disszertációjukat – mi legalábbis nem fogunk nekik segíteni ebben –, viszont az órák nagy részét ők fogják megtartani, úgyhogy ezúttal kívánok nekik sok sikert ebbéli tevékenységükben.
Kedves hallgatók, leendő falleológusok!
Külön köszöntöm az idei elsőéveseket! Gratulálunk, hogy felvételt nyertek tekintélyes intézményünk nagy múltú szakjára! Ez csak úgy sikerülhetett Önöknek, hogy képesek voltak letenni egy középszintű érettségit, amitől persze írni-olvasni még nem tudnak, viszont mégiscsak, még így is, nemzedékük legtehetségesebbjei közé tartoznak. Külön köszöntöm Nagy Zoltán kollégát, aki a jelentkezéskor romának, diszlexiásnak és terhesnek vallotta magát a pluszpontokért. Á, maga az? Igen, én is láttam az orvos apuka által írt igazolásokat, mindenesetre így ránézésre a diszlexia tényleg nem feltétlenül kamu. De ne aggódjon, az itt egyáltalán nem hátrány.
Kedves kollegák és kolleginák, leendő falleológusok!
Természetesen ezt a „leendő falleológusok” megszólítást ne vegyék túl komolyan. Legyünk őszinték, most az egyszer! Önök azt mondják, azzal a szándékkal jöttek ide, hogy elsajátítsák a falleológia alapjait, hogy majd a diszciplína jól képzett képviselőiként megállják helyüket Magyarország és a világ falleológiai életében. Nos, Önök is, mi is jól tudjuk, hogy ez nem így lesz, s hogy maguk hazudnak. Tanulmányaik befejeztével Önök elmennek angolt tanítani, vagy valami multinál Excel táblázatokat gyártani, nagyjából háromszor akkora kezdő fizetésért, mint amekkora az enyém most. Ezért aztán azt javaslom, kössünk alkut: mi nem forszírozzuk, hogy Önök szénné tanulják magukat, Önök meg nem lázadoznak, amiért mi legalább annyira szarunk a tanításra, mint maguk a tanulásra. Minket nem érdekel, hogy Maguk tényleg elsajátítják-e az anyagot, Önöket meg ne érdekelje, hogy megtartjuk-e az órákat, készülünk-e rájuk, kijavítjuk-e a teszteket, elolvassuk-e a szemináriumi dolgozatokat, segítjük-e az Önök előrejutását. Ez a szisztéma eddig jól működött, remélem, most sem akad senki, aki hepciáskodni szeretne.
Azt Önök sem gondolhatják komolyan, hogy mi – tíz év tanítás után, jó esetben – havi 140 ezerért egyenként fogunk törődni kurzusonként hatvan hallgatóval. Húsz éve, amikor 10–15 főnél több nem járt egy csoportba, még volt lehetőség arra, hogy érdekeljen minket, mi van Önökkel. Ma már ezt nem kívánhatják tőlünk. Mindezt nem mi akartuk így, ha valakinek nem tetszik a rendszer, szarjon oda az elmúlt húsz év valamennyi vezető oktatási politikusának küszöbére – ők találták ki a fejkvótát, meg azt, hogy minden hülyének egyetemre kell járnia. Na meg az összes köcsög felsőoktatási reformot, amelyek miatt én már tíz éve nem olvasom a Falleológia Szemlét – pedig papíron én szerkesztem, ha-ha –, csak a kreditátviteli szabályzatot meg a vonatkozó oktatási miniszteri rendeleteket.
Ami minket illet, ne felejtsék, hogy mi se szarjuk a pénzt, s hogy valamiből nekünk is meg kell élnünk: ha választanunk kell, hogy egy esténket azzal töltjük, hogy húsz rongyért a Spektrum tévének lektorálunk valami falleológiai vonatkozású dokumentumfilmet, vagy a maguk gagyi szemináriumi dolgozatait olvasgatjuk, akkor bizony az elsőt fogjuk választani. Önök röhögnének ki minket a leghangosabban, ha nem így tennénk.
Látom, vannak páran, akiknek nem tetszik, amit mondok. Hölgyeim és uraim, szabad a pálya, Önöknek rengeteg lehetőségük van arra, hogy minket tisztességes munkára kényszerítsenek. Itt van például a hallgatói önkormányzat: ők valamennyi tanszéki, intézeti, kari és egyetemi döntéshozó testületben egyharmados szavazati joggal rendelkeznek – ezzel minden vitás ügyben a mérleg nyelveként funkcionálhatnak –, és egyéb jogosítványaik is vannak. Önök azonban minden ciklusban, következetesen, kivétel nélkül huszonegy éves köztörvényes bűnözőket, vagy jobb esetben sunyi, törtető, karrierista tetveket választanak saját képviselőikül. Ők aztán még magasabbról szarnak Önökre, mint mi, ráadásul két szemináriumi négyesért az anyjukat is eladnák. Volt már olyan eset, hogy ezt konkrétan megtették. Aztán itt van az oktatók véleményezésének lehetősége: már jó pár éve Önök minden szemeszter végén anonim módon, különböző szempontok alapján pontozhatják a tanáraikat. Egy-egy kurzushoz mindössze egy ötperces internetes kérdőívet kéne kitölteniük. Nos, én már tartottam jó néhány botrányosan szar órát, de még soha nem fordult elő, hogy maguk közül háromnál több vette volna a fáradságot, hogy ezt az öt percet rászánta volna az én cseszegetésemre. Ebből aztán azt a következtetést vontam le, hogy akár disznó viccek mesélésével is tölthetem a tanóráimat – már ha egyáltalán megtartom őket –, Önöket ez sem zavarja.
Apropó: „Nagymama, miért olyan nagy a szád?” „Látnád csak nagyapád farkát!”, muhaha.
Kedves kollegák és kolleginák, leendő falleológusok!
Engedjék meg, hogy végezetül néhány konkrét hirdetményt is közzétegyek. A tanszék honlapján megtalálják az egyes kurzusokhoz tartozó kötelező olvasmányok jegyzékét. Ezeket persze nem kell mind elolvasniuk, a ketteshez-hármashoz bőven elég, ha vizsga előtt átfutják valamelyik lelkiismeretesebb csoporttársuk jegyzeteit. A tankönyvek jelentős részét a tanszék munkatársai írták vagy szerkesztették: ezek a bolti árhoz képest némi kedvezménnyel megkaphatók a titkárságon, tudják, a kiadótól pénzt nem kaptunk, csak tiszteletpéldányokat, s valamiből nekünk is meg kell élnünk.
A fogadóóráink időpontját megtalálják a faliújságon, de ezt se vegyék túl komolyan. Én például egész biztosan nem leszek benn a fogadóóráimon, higgyék el, van jobb dolgom is, mint hogy ajánlásokat írogassak meg tanácsokat osztogassak. Ha valami kell, írjanak e-mailt, bár arra ne számítsanak, hogy válaszolok is. A Müller meg eleve kérte, hogy semmiféle üggyel ne zargassák, ő túlságosan elfoglalt a karrierépítésben. Bíró és Tamás kollegina viszont szívesen látja Önöket, akár fogadóórán kívül is, azonban intellektuálisabb természetű ügyekben, azt javaslom, inkább e-mailezzenek nekem.
Kedves kollegák és kolleginák, leendő falleológusok!
A 2008–2009-es tanév tehát ezennel megkezdődik. Kívánok Önöknek sok sikert, jó tanulást, eredményes kurzusokat! Azt javaslom, ne igyanak sok vodkás redbullt, mert úgy járnak, mint a nagymellű Horváth kollegina a harmadik évfolyamból, tavaly, a tanévzáró összejövetelen. Hogy hogy járt? Azt itt nem mondhatom el, mert még Bíró kollegína rám szabadít valami ombudsmant vagy micsodát. Kérdezzék meg azokat, akik ott voltak! Nagyon vicces sztori, én utána három napig majd’ megszakadtam a röhögéstől!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Találkozzunk legkésőbb januárban!