„Jó lenne látni a fővárost, mielőtt meghal az ember. Legalább egyszer.”
Ez egy idézet egy besencei férfitől. Besence egy falu Baranyában, az Ormánság peremén. Az ország peremén. Budapesttől 254 kilométerre és végtelenül távol tőle.
Ez egy idézet Pettendi Szabó Péter fotóművész fotó- és videóprojektjéből. A fotográfus besencei szegény embereket szólaltatott meg egy helyszínre vitt, a kivilágított Lánchidat és a királyi palotát ábrázoló poszter előtt. Életükben vélhetően először és talán utoljára egy kamerának beszélhettek egy felettébb furcsa kérdésről: jártak-e már Budapesten?
És te, aki jártál már kávéházban Bécsben; és te, aki voltál már színházban Londonban; és te, aki ettél már steaket Los Angelesben - te jártál-e már Besencén? Budapesttől 254 kilométerre és végtelenül távol tőle?
Pettendi Szabo Peter: Hatter, Kultplay, Vimeo.
A felvételre az El Mondo keresztény blogon találtam.
Besence nevezetességei: határában áll egy 130 éves, 654 cm körméretű 32 méter magas védett kőrisfa (Fraxinus angustifolia), és egy ugyancsak 130 éves, 332 cm körméretű 34 méter magasságú kocsányos tölgy (Quercus robur) is. Mindkettő szerepel a védett természeti értékeink Baranya megyei listáján. A falu és környéke már az ókorban... Besencén ma 144 ember él, mielőtt meghal.
