Nyugodtan és enyhe undorral vettem részt a Fidelitas grúzpárti tüntetésén. Enyhe undorom az orosz hadsereg és vezetés iránt keletkezett. Az ötletet pedig a nagykövet adta. Mert mi undorítóbb a háborúnál? Nem várhatjátok el, hogy a szónokokat méltassam. Nem voltak nagyon bénák: Szijjártó beszédéből azt jegyeztem meg, hogy ne nézzenek minket és a grúzokat hülyének. Deutsch Tamás pedig egy olyan idézetet hozott, miszerint a háború mindkét félnek rossz.
Maroknyi grúz lengette a zászlóját, száz fiatal pedig Tovarisi, kanyec táblákat lóbált. Ennyik vagyunk. A legnagyobb öröm számomra, hogy végre a Fidelitas csinált valamit. Ráadásul egész gyorsan. Van egy olyan sejtésem, hogy mindez csak azért történhetett meg, mert az Új Generáció is csinált valamit. De nem baj. A lényeg, hogy ezegyszer nem a szélsőjobbal kellett kiabálnom, hogy: ruszkik haza, hanem egy fiatal, polgári csoportosulással. Végre nem kérdezhetem azt: hogy miért nem Ti mentek ki?
A szélsőjobb háza táján ráadásul megzavarodtak. Izompólós Putyin képpel reklámozzák az oroszokat és szídják Orbánt, hogy miért nem dörgölőzik a gázért. Egy másik harcos oldal viszont korrekt összefoglalójában Grúzia Trianonjáról ír.
Elvileg valakik a jászok nevében is eljöttek volna, orosz szimpátiából ellentüntetésre, a Fidelitasszal egyidőben, de nem láttam őket, bár honnan ismerhető fel egy jász?
A grúzokat fel lehetett ismerni a zászlóról:
56-os párhuzam:
Kurnyikovás transzparens:
Volt akinek narancsos forradalmas kitűzője volt:
Csoda-e, hogy reakciós ellenálló viselte:
