Javaslom, hogy lassan mindenki kotorja elő a szlovák korona apróját a fiókból és december 31-ig ugorjon át egy sztrapacskára a Felvidékre. A hír: augusztus 19-én ismét kettőskereszttel ellátott pénzérméket gyártanak a körmöcbányai pénzverdék. Nem, nem fordult meg az idő, legalábbis arra nem. Annyi történt, hogy a mindig sikeres, kvázi-nyugat Szlovénia után két évvel az ideát nagy arccal másfél évtizedig lesajnált, azóta meciartalanított északi szomszédaink is búcsút intenek a kelet-európai játékpénzeknek. Miközben nálunk éppen arról folyik a roppant építő vita, hogy megáldják-e a hegyvidéki turult, avagy sem, sőt még inkább arról, hogy ki is a nyugdíjasok nagyobb védőszentje, a szlovák politika jelenleg az euróra történő zökkenőmentes átállás - immár apró technikai részletein - dolgozik. A elmúlt nyolc év ismeretében megjósolhatjuk: sikeresen teszi ezt. A „népbarát” magyar politikusok ritkán beszélnek arról, hogyan jutott el mai sikerekig Szlovákia. Gyakrabban esik szó arról, miféle diliház vette át az irányítást Mikulás Dzurindától, akinek az eredményeiből profitál ma is egész Szlovákia.
A lényeg az, hogy volt bátorságuk lemetszeni az ország erejét elszívó segélyezési rendszert. Nem emelték a végtelenségig a nyugdíjakat - fedezet nélkül, ahogy a Dunán innen szokás. Csökkentették az élő munka terheit, valós reformokba kezdtek, még ha útközben el is hagytak belőle egyet-kettőt. Képesek voltak konszenzust elérni az alapvető nemzetstratégiai ügyekben. Pozitív példa: adóreform. Negatív példa: Benes-dekrétumok megerősítése. Tehát kimozdultak abból az anakronisztikus, csodaváró tespedtségből, ami ma már csak a magyar élet sajátossága a térségben. Most minket megelőzve egy új Skodából integetnek nekünk, akik a leállósávban veszekedünk egy Trabantban, hogy pár száz kilométerrel korábbi kereszteződésekben merre is kellett volna fordulni, és hogy ki is tehet erről, és kinek is az anyját. Aztán kiszállunk a Trabantból és a tovatűnő Skodának mutogatva utánuk ordíthatjuk, hogy „mi voltunk ezen az autópályán hamarább” - hát nagyjából ennyi maradt. És a rideg tény: vállalkozó barátunk felvidéki ügyfelei (magyarok és szlovákok) már csak euróban fogadnak el árajánlatot.
A vígan odébblökött schengeni határ helyett csendben új választóvonal alakult ki számunkra délnyugati, nyugati, és északi irányban, ezt euróhatárnak hívják. Pénzváltás a bódéban, az egykori határállomásnál. No comission, best rates! Mellette talán még olcsó távcső is kapható. Vajon a román eurót hol nyomják majd? Ígérjük, beszámolunk arról is.
Fotónkat Körmöcbányán készítettük.