Ma este az Arénában lép fel Lenny Kravitz, az alternatív zene térfoglalása előtti utolsó rockhősök egyike, dinoszaurusz junior. Ugorjunk a közepébe, és elemezzük Kravitzot politikus szemüvegen keresztül, úgyis arra gerjednek az olvasók. Liberális szemszögből nézve Lenny Kravitz a multikulti tökéletes szimbóluma. Apja zsidó tévéproducer, anyja feka szappanopera-színésznő volt. A Nagy Alma olvasztótégelyében nőtt fel, majd a nem kevésbé sokszínű Los Angelesbe telepedett át családjával. A piercinges, rasztahajú figura a nyolcvanas évek végétől tolja a színpadon. Konzervatív szemszögből nézve pedig Lenny Kravitz a hagyományőrzés tökéletes szimbóluma. Nőfaló, kicsit nyálas, kicsit tökös imázsa nem sokat változott az évek során, és ő a csücsörítve gityószólózás bajnoka is.
Zenéjét a hatvanas évek amerikai souljából, a hetvenes évek klasszikus hardrockjából, bluesból, funkból lopta gyúrta össze, túl sok saját ötletet soha nem rakott bele egyébként kellemes koktéljába. A jól bevált zenei recepten 1989-es első lemeze óta nem változtatott semmit, csak 5 című '98-as albumát szórta meg egy csipetnyi elektronikával, dehát akkoriban mindenki technósodni kezdett.
A most 44 éves énekes valószínűleg soha nem is akarta megváltani a világot, csak szórakoztatni magát és a közönséget jól eltalált gitárriffjeivel és édelgő szerelmes számaival. De azért a mindennapi lik és fehér csík is ott lehetett a kívánságlistán. Egészségére. E sorok írója ment volna a koncertre, ha jegyet kapott volna. De az már napokkal ezelőtt elfogyott, legalábbis a dühöngőbe - úgy tűnik, Kravitzre máig van igény. Ülve pedig amúgy is nehezen lehet végighallgatni olyan időtlen rock klasszikusokat, mint a most következő maroknyi Kravitz-csúcsdalt.
Are You Gonna Go My Way (1993)
Rock'n'Roll Is Dead (1995)
Always On The Run (1991)
Fly Away (1999)
Where Are We Running? (2004)
