Néhány nappal ezelőtt áttörte a helyi nyilvánosság főigazgatók, főorvosok és politikusok által megtámasztott falát a szombathelyi Markusovszky kórház ellátási színvonalának ijesztő állapota. Miközben a városban már hónapok óta rémisztőbbnél rémisztőbb hírek terjednek az ellátásra szorulók hányattatásairól, addig a kórház vezetése eszelős kiadványaiban az intézmény fiatal orvosait fenyegeti. Paranoia és egyéb elmekórtani esetek, menekülő rezidensek, és a mindezekhez asszisztáló helyi politika - csak erős idegzetűeknek!
Az országos sajtó is pedzegeti, hogy valami nincs rendben a Markusovszky Kórház vezetése körül. Napfényre került néhány részlet, mint az egy év alatt eltávozott ötvenhárom orvos, az egyedül maradt érsebész, vagy a legutóbbi motoros srác esete, aki végül csak a lábát veszítette el, a karja megmaradt, és Győrben újraéleszteni is sikerült. Tudunk még szaftosabb részleteket is, de úgy gondoljuk, hogy már a Reakció blog olvasói is immunisak a magyar egészségügy nyűglődésire. Na jó, ha nagyon akarjátok, majd elmeséljük, hogy milyen az, amikor egy szál rezidens állja a sarat a traumatológián.
De azért van itt valami, ami tényleg egyedi, szerintem ilyet még nem látott a magyar reakciós. A kórházat vezető főorvos, Dr. Lakner László, a feltételezhetően súlyosan feszült helyzetet sajátos belső kommunikációval próbálja kezelni. Oli bácsisan megmondja a frankót, de meg is haladja a jó öreg Olit: kérdez is saját magától. Ne feledjük, hogy Szombathely a Drazsé Szemek hazája, szóval az aranyat már nehéz elhozni a zombi-kommunikáció műfajában, de az ezüstöt még sikerülhet.
A sajtótörténeti kuriózum mindössze nyolc oldalból áll - fárasztó, ha az ember maga kérdez és válaszolnia is kell rá. Mondjuk így: „Ki a felelős a kialakult helyzetért? – Joggal teszi fel a kérdést a kórházi dolgozó, a jobb színvonalú szolgáltatásban érdekelt Vas megyei polgár.” De még jobb, a hétköznapi paranoia jeleit mutató kérdés is akad: „Miért történt ez az igazságtalanság Vas megyével, a Markusovszky Kórházzal kapcsolatban? – kérdezhetnék a betegek, politikusok, kérdezhetnék Vas megye polgárai.” Huhh. Amúgy ez már a második oldal, a nagyinterjú, előtte van egy másfél oldalas vezércikk. De hogy ír vezért a jó öreg Dr. Lakner? Előveszi kedvenc vesszőparipáját, a fiatal szakorvosok eligazítását, ezt leönti a Rajk-per jegyzőkönyveinek nyelvezetével és máris kész a vezér! A fiatal dokik, a „másik lehetséges kör” nem átallnak például „maguk (…) megmondani, hogy milyen orvosi szakmát kívánnak elsajátítani, holott ez sokszor ellentétes a kórház vezetésének humánerőforrás fejlesztési koncepciójával”. Tanultál tíz évet, a sebészet az álmod, azután lenyomnak laborosnak? Besenyő Pista bátyámmal szólva: „Nooormális?”
És ezek az „orvostársadalmat lejárató” fiatal orvosok „kezdetben csak modortalanok”, „empátiás kézséget nélkülöző, öntörvényű orvosok, akik azután a nagy magabiztosságukban hibát hibára fognak halmozni, jobb lesz, ha máshol keresnek munkát. Sajnos, ezek egy része fiatal orvos, akik néhány osztály „eldurvult” szellemiségének tükörképei, mert az adott osztályon váltak rövidebb-hosszabb idő alatt antiszociális lényekké (…)”
Lehetne folytatni, pláne, hogy állítólag már a második hírlevél is napvilágot látott. Tengernyi a közhely, amit most elő lehetne adni, ezért ezt le is csökkentjük egy mondatra: Talán nem csak a központi kormányzat tehet arról, hogy ma minden józan ember azért imádkozik, hogy nehogy tartós egészségügyi ellátásra szoruljon.
Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz Dr. Laknerral és kórházával? A nyakába kapja-e a szennyest, vagy a helyi politika újra az „Év Emberének” választja Szombathelyen?
