Manyikának, sok szeretettel, aki nélkül ez a poszt nem született volna meg. 

  Magyarok ezrei lepik el Spanyolországot, főleg a tengerpartot. És elkönyvelik, hogy ez is egy nyugati jóléti állam. Van, aki azt is tudja, hogy az EU egyik legjobban teljesítő gazdasága, bár mostanában megtorpanni látszik.

 De nem volt ez mindig így. A XX. század elején korántsem volt ekkora gazdasági különbség Spanyolország és a Magyarország között. Most van. És ez a különbség nagyjából Franco diktatúrája alatt alakult ki, míg Magyarországon a kommunisták vezette népi demokrácia volt. Úgy tűnik, hogy a marxisták a saját materialista céljaiknak és ígéreteiknek, a termelő erők fejlesztésének sem tudtak megfelelni, ebben is egyre jobban lemaradtak, és végül bele is buktak.

 A diktatúra meg elnyomás. Kit nyomott el Franco? A kommunistákat. Ott elvesztették a hatalmat, Magyarországon megkapták.

 Mostanában mesélték: a polgárháború megnyerése után, 1940-ben Franco bejelentette, hogy emléket állít a háború áldozatainak, akik a nyugati civilizációt védték. Mint eleink a törökkel szemben, de itt egy ideológiai őrültséggel szemben kellett a fegyver.

 Az Escorialtól nem messze, egy sziklás-erdős hegy tetejére épített hatalmas kereszt, és az alatt lévő sziklába vájt, a római Szt. Péternél nagyobb bazilika őrzi mindkét oldal áldozatainak emlékét. A sziklába vájt bazilikát és a 152 méter magas kőkeresztet kommunista hadifoglyok építették.

 Spanyolországban sikeres volt a megbékélés és a felzárkózás Európához.