Newsline: a Brandenburgi Kapunál tartana beszédet Barack Obama, látványosan John F. Kennedy 1963-as nyugat-berlini látogatását felidézve, melynek a legendás „Ich Bin Ein Berliner” beszédet köszönhetjük.

 Nálam most telt be a pohár.

 Vagy megvárjuk Obamát, amíg elnökké választják, és kisvártatva maga repeszti meg, majd rombolja le teljesen a körébe épített mítoszt; vagy kilőjjük a rózsaszínű luftballont még melegében, legalább a saját fejünkben. Előbbi nagyot szólna és jobban fájna. Utóbbi meg jobb lenne a világnak.
 

Ad 1.: 2008-ban minden idők legjobb demokrata kampánya küzd, minden idők egyik legjobb republikánus jelöltjével.

 A mondat két állítása közül egyik sem túlzás. De előbbi szigorúan csak a kampány marketingszínvonalára, utóbbi pedig csak a jelölt eddigi pályafutására vonatkozik. Egyik sem tesz lehetővé halálbiztos következtetéseket arra, hogy melyikük milyen elnök lenne. Egy kampány és egy életút hitelképessége között viszont van különbség, és ezzel máris témánál vagyunk. 

Ad 2.: Barack Obama =/= John F. Kennedy.

 Teljesen mindegy, hogy Teddy, sőt a kis Carolyn Kennedy is nevét adta már az Obama=JFK2.0 kapszula worldwide terítéséhez, mert ez egy hazug trip.

 Jack külügyes volt, az szeretett lenni. Aranyifjú korától ez a terület izgatta, világképét meghatározták a londoni követség titkáraként és világháborús tengerészgyalogosként szerzett tapasztalatai. Írt és utazott, mielőtt a Szenátus külügyi bizottságába választatta magát. S minthogy olyan korban lett Amerika elnöke, amikor vécére is alig volt idő lelépni a Nemzetbiztonsági Tanács üléseiről, JFK ismerte és vállalata a külügyek primátusát. Jól tette, mert akkor erre volt szükség, és ez határozta meg az elnökségét (ami nem jelenti, hogy ne hibázott volna).

*

 Ma sem kevesebb a globális dilemma. Barack - bármit mond - mégis magasról tett a külügyekre, egészen elnökjelölti kampánya derekáig. Két évig a Szenátus Európa-ügyi albizottságának elnöke volt, de alig látták a meghallgatásokon. Tapasztalatlanságára maga szolgáltatta a legtöbb bizonyítékot Pakisztánnal vagy Iránnal kapcsolatos kijelentéseivel. 

 Ha nem feltétel a külügyi előélet... rendben. De akkor (1) ne hasonlítsuk Obamát Kennedyhez, (2) idézzük fel, mennyit kapott (s milyen jogosan) George W. Bush azért, mert tapasztalat nélkül lett Commander-in-Chief. Obama közösségszervező, meg ügyvéd volt chicagoban: applause. De a külügyekről gőze nincs. Nem ő az új kennedy. 

Ad 3.: John Mccain = John F. Kennedy

 Ez persze túlzás, de akkor is. Ha a két jelölt közül valakit mindenképp Jackhez akarunk hasonlítani (és nem fellépésbeli, hanem tartalmi összefüggésekben), akkor nemhogy nem Baracknál, hanem egyenesen Johnnál fogunk kilyukadni.

 Kevés politikus választja a nehezebb utat, ha meggyőzésről van szó: legtöbbjük csak a közvéleményt követi, sőt alátesz, igényt fokoz. Aztán - ha győzött - egy újabb sodródó vezető lesz belőle. Nem sokan döntenek úgy, hogy az igazság kedvéért szembehelyezkednek a többségi állásponttal, miközben épp a többség szavazatára hajtanak.

 John Kennedy így tett 1960-ban, amikor a tranzisztor-kor hajnalán, a legszélesebb, legmélyebbre süppedő kárpittal bélelt Plymouth Fury-k évtizedében, a totális kényelemben azzal állt ki a Capitoliumra, hogy „ne azt kérdezzétek, mit tehet Amerika értetek, hanem hogy mit tehettek ti a hazátokért”. És így tett 1962-ben, amikor a Holdra szállás tervét úgy indokolta: „nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz”.

  McCain így tesz 2008-ban; miközben az amerikaiak közel hetven százalékának elege van az iraki háborúból, ő azzal fut neki a választásnak, hogy maradni kell, ha úgy alakul, akár még 100 évig is. Nem azért, mert jó: azért, mert a szart nem fogja más eltakarítani. 

 Pont ennek a kiállásnak van némi köze a „kennedységhez”, a kulcstartóra akasztható anti-war retorikának aligha (és ezt mostanra talán Obama is látja, és lehet, hogy hajlandó lesz „felülvizsgálni” magát). Egyébként hasonló gerincesség kellett ahhoz is, hogy a republikánus párt (azaz saját) szavazóival McCain elfogadtassa a klímaváltozás tényét, meg hogy e téren azért lehet szövetségi szinten is cselekedni. És McCain egész sikeres. A magára szedett teherrel, a próféciáival, a nagypapás intelmeivel bír népszerű lenni.

*

 Barack Obama semmiről sem szeretné meggyőzni az amerikaiakat - de mindenben egyet szeretne érteni velük. Er Ist Nicht Ein Berliner. Kennedy klubjában ma John McCain focizik - és ezt Jack örökösei is pontosan tudják.