A kormányzat szerint „gyed és a gyes zsákutca” és elindult az ilyenkor szokásos ötletelés. Ez elfogadhatatlan. Nem azért, mert nem látom értelmét az anyasági támogatások, akár a gyes vagy a gyed átgondolásának. Szükség lenne igazi reformra: Katasztrofálisak a demográfiai mutatóink – és tragikusasak a foglalkoztatási mutatók is. Ezen változtatni kellene és ehhez elképzelhető, hogy hozzá kell nyúlni majd az anyasági támogatásokhoz.

 De nem így.

 Nem lehet napi politikai megfontolások alapján kisemberek, főleg a legkisebb emberek: a gyerekek életét felborítani. A gyermekvállalás hosszú távú döntés, kiszámíthatóságot igényel. És ebből sajnos kevés jutott a kormánynak – és a kormány miatt úgy tűnik a gyermekvállaló családoknak is. Féltem a gyermeket vállaló és nevelő családokat az ötletszerű, átgondolatlan – reformoknak nevezett - változtatásoktól. Kapkodni, összevissza dönteni hosszú távú kérdésekről - ez az igazi zsákutca.

 A first lady-k közül én inkább Nancy Reagan javaslatát követném. Mondjunk csak nemet:

 A jelenlegi kormány fémjele nem az őszödi beszéd. Hanem a hűbelebalázs módjára végrehajtott, a közgazdasági és közpolitikai racionalitást teljes mértékben nélkülöző ÁFA csökkentés és félév múlva meglépett emelés. A szabályok ötletszerű változtatása keltette bizonytalanság. Bokros Lajos szavaival:

…manapság sajnos a kiszámíthatóságnak semmi jelét nem tapasztaljuk. 2006 januárjában a kormány csökkentette az áfát, fél év múlva emelte. Hétfőn bejelentenek egy reformot, pénteken visszavonják. Legutóbb pedig maga az állítólagos reformkurzus is visszájára fordult. Pár hete még azt hallottuk, hogy a mai kormány a reformok folytatásának egyedüli záloga, aztán pedig a miniszterelnök bejelentette, hogy most már középtávon sincs lehetőség semmilyen érdemi reformra...

 Nagyon félek attól, hogy ez a kiszámíthatatlanság, a kéthónapos tervezési horizonttal működő kafkai közpolitika most az anyasági támogatásokat veszi célkeresztbe. Féltem azokat, akiket a kormánypolitika nem félt: a gyermekeket. Féltem azokat a családokat, akik évekig terveznek, lakást vesznek vagy éppen bérelnek, számolnak – és akkor néhány kormányzati marketinges ötlete miatt hirtelen nyomorban találják magukat. Vagy éppen nem tudják gyermekeiket felnevelni. Vagy éppen központi utasításra nemlétező bölcsődébe kell adni gyermeküket.

 Ez az igaz zsákutca – és erre kellene nemet mondani. Nemet mondunk?