Az érdekek szerepet játszanak a választásokon. Az életkor pedig szorosan összefügg az érdekekkel. Eltérő életciklusban, eltérő érdekek dominálnak. A fiatalok szeretnének lehetőséget kapni, mondjuk kevés tandíjat fizetni, jó minőségű felsőoktatást használni. Az idősebbek szeretnének méltó nyugdíjat és jó egészségügyi ellátást kapni. A dolgozó korúak meg szeretnének minél kevesebb adót fizetni.
A konfliktus feloldható, de nem oldódik fel magától. Sőt, ha egy korosztály létszáma hirtelen megugrik – például a demográfiai változások miatt, akkor az érdekkonfliktus diszfunkcionális formát ölthet. Konkrétan az elöregedés, az idősebb korosztály számarányának a megugrása eredményez ilyen helyzetet. Ilyenkor ugyanis kialakulhat a generációs politika, ahol a politikai érdekképviselet az idősebb korosztályok érdekeinek képviseletére redukálódik.
Németország volt elnöke, Roman Herzog figyelmeztet erre a veszélyre:
I'm afraid we're seeing the foretaste of a pensioner democracy: the number of older people is rising, and all parties are paying disproportionate attention to them…It could end up in a situation where older generations plunder the younger ones.
A német elnök „nyugdíjas-demokráciáról” szóló figyelmeztetése azért is érdekes, mert Magyarország és Németország hasonló (értsd: katasztrofális) demográfiai helyzetben van. Mindkét ország a leggyorsabban elöregedő társadalmak közé tartozik. Az idősek részaránya folyamatosan növekszik – és ezzel együtt nő az idősebb korúak politikai érdekérvényesítő képessége mindkét országban.
Ráadásul az idősek politikai befolyása gyorsabban nő, mint számarányuk a teljes népességen belül. Egyfelől, a legfiatalabbak nem szavazhatnak, így az érdekeiket a szavazatmaximalizáló politika nem nagyon veszi figyelembe. Másfelől, az idősebbek szavazási hajlandósága világszerte magasabb mint a fiatalabbaké, ami tovább növeli a politikai súlyukat. Egyszóval az elöregedés mellett annál gyorsabban nő az idősebb korosztály érdekérvényesítő képessége.
Mi is a veszély?
A veszély az, hogy a generációs politika a megengedhetőnél több transzfert fordít az idősebbek problémáinak megoldására – és ezzel aláássa az ország hosszú távú versenyképességét. Két fő csatornán keresztül történhet ez: egyrészt a támogatásokat átcsoportosíthatják a nemszavazó gyermekektől az idősek javára – tovább erősítve a demográfiai összeomlást és az elöregedést. Másrészt az adóteher iszonyatos mértékben megnőhet vagy legalábbis lehetetlenné válik a csökkentése - ezzel aláásva az ország versenyképességét (és persze a jövőbeni nyugdíjakat és egészségügyi ellátást is).
Teljesen irreális mindez?
Nos, a napokban hallhattunk a GYES időtartamának csökkentéséről. Hallottunk-e a sokkal nagyobb méretű rokkantnyugdíjak felülvizsgálatáról? Emelkedtek a tanulóbérletek árai – emelkedtek-e a nyugdíjasok utazási költségei? Felkerekítették a politikai pártok a nyugdíjemelést – és láttunk hasonló kerekítést a gyerektámogatások kapcsán? És az adócsatorna kapcsán: Nőtt-e az adóterhelés? Hallunk panaszokat, hogy az adóterhelés mértéke lehetetlenné teszi az ország versenyképességét?
Vannak jelek arra, hogy Roman Herzog figyelmeztetése aktuális Magyarországon – vagy az lesz hamarosan. Van rá esély, hogy a demokratikus politika generációs politikává degradálódik. Így lesz?
Nos, nem alakul ki feltétlenül generációs politika. De csak akkor, ha odafigyelünk ezekre az intő jelekre. Mindannyian, fiatalok és idősek egyaránt – és észrevesszük, hogy érdekeink csak nagyon rövid távon ellentétesek. Az unokák nem ellenségei a nagyszülőiknek – és viszont. És nem is érdemes hagyni, hogy a generációs politika azzá tegye őket. Hagyjuk? Nem hagyjuk?