A legközelebbi parlamenti választások időpontja jelenleg csak annyival biztosabb az utolsó ítélet napjánál, hogy mostani tudásunk szerint előbbinek 2010 áprilisáig-májusáig be kell következnie.
 És ha az idő eljövetele bizonytalan, a jó szolga éber, a politikus pedig teljes figyelmét a megszerezhető szavazatokra összpontosítja. Előbb bársonyosodnak a reformok, aztán leáll az érdemi munka, majd beláthatatlan végű kampány-üzemmódba kapcsol a gépezet.

 Nem lesz egyszerű megfelelni a választói igényeknek, pedig az emberek most szinte mind ugyanazt akarják: Megszorítást… mindenki másnak.
 Valószínűleg az fogja nyerni a következő választásokat, aki jobban sakkozik a társadalmi csoportokkal, a többséggel elhitetve, hogy majd mások megmogyorózásával rántja ki az országot a bajból, hogy aztán több juthasson neki.
 Ez minden eddiginél cifrább ígéretekhez fog vezetni. Az első körön már túl is vagyunk, de a java még hátra van. Lesz még lágyabb szőlő, még lágyabb kenyér. A kampányidőszak akár két évig is elhúzódhat, a licit hossza pedig egyre csak emeli a tétet. De vajon meddig? Próbáljuk megtippelni, hova lehet fokozni.

 Mi lesz a legnagyobb áfacsökkentés? Hány méter a legtöbb új autópálya, mennyi az új munkahely? Melyik lesz a legcsábítóbb ingyenes juttatás? Hány havi a nyugdíj?
El kell ám ereszteni a fantáziánkat, ha tartani akarjuk a lépést élénk képzeletű politikusaink kreativitásával.
 A legpontosabb és legextrémebb beteljesedő jóslatokat a kampány végén díjazni fogjuk (amennyiben mégis csak a világvége következne be előbb, az eredményhirdetés technikai okokból elmarad). A győztes jutalma egy ingyen-repülőjegyet osztogató, aranyozott Horn-szobor lesz.
 Aranyozottat mondtam volna? Legyen inkább színarany. És ezt nyugodtan vehetitek személyes ígéretemnek.